ímkézett bejegyzés

Interjú Papp Bálint vezetőedzővel

A hétvégi Dunaújváros elleni összecsapást követően békéscsabai kézilabdacsapatunk már a hazai bemutatkozásra készül az első osztály idei kiírásában. Az otthoni nyitótalálkozó pedig mindig egy különleges mérkőzés, így nem is csoda, hogy lányaink már izgatottan várják a Vác elleni derbit, amely előtt csapatunk vezetőedzőjével, Papp Bálinttal elemeztük az esélyeket.

– Hogy látod a csapatot már így az első meccs tükrében is, mennyire sikerült a felkészülés, készen álltok az élvonalra?

– Sajnos nem volt azért teljesen zökkenőmentes a felkészülési időszak, több játékos is sérülésből, rehabilitációból érkezett, így messze nem tudtunk teljes kerettel dolgozni az első időszakban, sőt igazából csak a hazai torna hetében voltunk először teljes létszámban. Ettől függetlenül megpróbáltuk a lehető legjobban elvégezni a nyári munkát és azt gondolom fizikálisan ez sikerült is, ezen a téren rendben vagyunk, leginkább játékban van deficitünk, ebben kell még javulnunk. Meg hát persze fel kell vennünk az élvonal ritmusát, mert itt az ellenfelek már sokkal inkább megbüntetik a hibát, mint egy osztállyal lejjebb. El kell hinniük a lányoknak, hogy az NB1-ben is versenyképesek tudnak lenni és jobban bízniuk az elvégzett munkában. Illetve amellett, hogy csapatként kell megfelelően muzsikálnunk, a sikerhez azért az is elengedhetetlen lesz, hogy megtaláljuk azokat a vezéregyéniségeket a gárdában, akik olykor a hátukra veszik az együttest és átlendítik a csapatot az olyan holtpontokon is mint amilyen mondjuk legutóbb Dunaújvárosban volt.

– Mert sajnos voltak holtpontok, kettő is, ennek ellenére a szünetben még akár a pontszerzés is reálisnak tűnt…

– Igen, mert bár borzalmasan kezdtük a mérkőzést és rendkívül pontatlanul kézilabdáztunk, azért volt tartása a csapatnak és ki tudtunk jönni a gödörből. Az első félidő közepén már sokkal jobban kihasználtuk a helyzeteinket, védekezésben is inkább a felállt fal elleni játékra kényszerítettük ellenfelünket, amivel sikerült elbizonytalanítani őket és ennek hála meg is fordítani az összecsapást. Csakhogy a második játékrész derekán újra előjöttek a hibák, ziccereket, hetest hagytunk ki és hátul sem tudtunk olyan stabil játékot produkálni ami egy ilyen ellenfél ellen szükséges.

– Vasárnap viszont már hazai környezetben is bemutatkozhattok, mennyire lesz nehéz feladat így első itthoni meccsre a Vác?

– Ezt nehéz most megmondani, de az biztos, hogy nem a könnyebb ellenfelek közé sorolnám. Az már így az első mérkőzésük után is látszik, hogy bár komoly változáson mentek keresztül mind a keret mind a szakmai vezetés tekintetében, továbbra is egy erős csapat, akik idén is tényezők lehetnek a bajnokságban. És ugyan náluk is sok fiatal alkotja a keretet, azért egy biztos, NB1-ben edződött magra építkezhetnek, ráadásul az előző idényben még a nemzetközi porondon is megmérettették magukat, ami szintén sokat jelent. Meg persze az is, hogy győzelemmel kezdték a szezont, és biztos vagyok abban, hogy ebből is plusz erőt és magabiztosságot merítenek a folytatásra.

– Ezek után mit vársz a csapatodtól a találkozón, miben kell javulnotok az első meccshez képest?

– Mindenképpen azt várom, hogy legyen karaktere az együttesnek, és egy olyan teljesítményt tudjunk a pályára vinni, amivel a találkozó végén emelt fővel jöhetünk le. Nyilván mindent el kell követnünk azért, hogy a lehető legjobb eredményt hozzuk ki magunkból, és természetesen roppant boldogok lennénk ha ez pontot vagy akár pontokat eredményezne. Mindenesetre küzdeni fogunk ezért az első perctől kezdve. Azonban a játék nagyon sok elemében javulnunk kell, főként helyzetkihasználásban, de a védekezésben is stabilizálni kell az egy-egy elleni párharcokat, és persze végig megfelelő koncentrációval kell kézilabdáznunk. És ami talán a legfontosabb, kellő hittel kell pályára lépnünk és bíznunk magunkban.

– Teljes kerettel tudtok készülni a Vác ellen?

– Több játékosunknak vannak jelenleg is kisebb problémái, de azért én nagyon bízom benne, hogy vasárnap már a legoptimálisabb kerettel tudunk majd kiállni az összecsapásra. Amelyen ismét nagyon számítunk a szurkolóinkra is, hiszen az Ő jelenlétük és támogatásuk mindig pozitív töltetet jelent a számunkra, szóval remélem, hogy ezúttal is szép számban kilátogatnak és biztatnak minket.

Dömény Dezső

Interjú Horváth Grétával

Folyatjuk sorozatunkat, melyben csapatunk új nyári szerzeményeit mutatjuk be. Ezúttal a jobbszélre tekintünk, hiszen Horváth Grétával együttesünk balkezes szélsőjátékosával ismerkedünk meg részletesebben. Grétát 8 éves korában varázsolta el a sportág világa, ekkor kezdett Tamásiban kézilabdázni. NB I-es pályafutása 2011-ben kezdődött, amikor a Veszprém csapatába igazolt, ahonnan még a korosztályos válogatottba is beválogatták. 2014-ben került Kozármislenybe, de három szezont követően a fővárosba költözött és szintén három éven keresztül a Szent István SE mezét viselte. Az első osztályba 2019-ben tért vissza, igaz 2020-tól már dunaújvárosi kézilabdázóként pattogtatta a labdát az elit ligában. Tavasszal viszont a váltás mellett döntött és igent mondott lila-fehér együttesünk hívó szavára.

– Két újvárosi szezont követően döntöttél a váltás mellett, miért épp Békéscsaba?

– Viszonylag nehezebb idény van mögöttem, hiszen az előző szezonbeli sérülésem miatt nagyon sokat kellett kihagynom, és csak tavasszal tudtam visszatérni a pályára. Ezért is örültem különösen a Békéscsaba megkeresésének, mert akkor úgy gondoltam, hogy itt újra fel tudom magam építeni, formába tudok lendülni és azt hiszem a további fejlődésem szempontjából is remek helyen leszek. És persze sok jót hallottam magáról a klubról is, meg a közösségről, de már korábban játékosként is tapasztaltam mennyire hangulatos közegben játssza mérkőzéseit az együttes, ami szintén befolyásolta a döntésemet.

– Milyen célokkal veselkedsz neki a hamarosan kezdődő idénynek?

– Természetesen az elsődleges és legfontosabb célom, hogy kiharcoljuk a bennmaradást. Ehhez pedig én is nagyon szeretnék stabil, jó teljesítménnyel hozzájárulni, és így maximálisan segíteni a csapatot. Ugyanakkor mindenképpen fejlődni is akarok a posztomon, és a szezon egészében a lehető legjobb állapotban és formában kézilabdázni. Valamint hosszú távú céljaim közé tartozik, hogy még több rutint szerezzek, és amit csak lehet kihozzak magamból szeretett sportágamban.

– Bár még korántsem vagy egy matuzsálem, azért egészen biztosan voltak eddigi pályafutásod során olyan pillanatok amikre különösen szívesen emlékszel vissza…

– Valóban számtalan emlékezetes momentum fűz a kézilabdához, rengeteg szoros, küzdelmes mérkőzés ivódott belém az évek alatt, és persze sok jó embert is lehetőségem volt megismerni általa. Ha viszont ezek közül valóban a legemlékezetesebbet kellene kiemelnem, akkor az idei szereplésemet mondanám a Magyar Kupa négyes döntőjében, illetve amikor szintén a Kohásszal veretlenül nyertük meg a Ligakupát, ezek valóban felejthetetlen pillanatok voltak.

– Térjünk vissza akkor a jelenbe, lassan végéhez közeledik a felkészülés, hogy érzed, mennyire sikerült a beilleszkedés a csapatba?

– Lehet elsőre túlzónak tűnik amit mondok, de eddig még nem sok helyen tapasztaltam ennyire befogadó közeget. Így tényleg roppant zökkenőmentes volt a beilleszkedés, bár nyilván segített az is, hogy nem teljesen ismeretlen miliőbe érkeztem, hiszen a lányok között volt olyan akivel már régóta ismertük egymást. Nyilván a szakmai integrálódás az mindig egy másik történet, az általában egy hosszabb folyamat, de azért ebben is szemmel látható ahogy hétről hétre fejlődik a csapat, és úgy érzem folyamatosan tudunk előre lépni. A hazai torna is ezt igazolta vissza, főként hátul voltunk kifejezetten stabilak, viszont támadójátékban van még mit csiszolnunk a játékon, sokkal egységesebben, higgadtabban és tudatosabban kell kézilabdáznunk.

– Annál is inkább, mert hamarosan bajnoki nyitány, ami számodra egy kifejezetten pikáns összecsapás lesz, hiszen pont volt klubod otthonában kezditek a szezont…

– Azért a pályafutásom során sokszor átéltem hasonlót, bár azt, hogy egyből az első bemutatkozó mérkőzésemen ellenfélként lépjek pályára abban a csarnokban ahol az elmúlt két szezonban játszottam, ilyen még valóban nem volt. Szóval biztos furcsa lesz, de a tapasztalatom az, hogy ez inkább plusz motivációt jelent ilyenkor. Ettől függetlenül azon leszek, hogy minél jobban játsszak és szeretném ha a csapat is sikerrel indítaná a bajnokságot. Ugyanakkor nagyon nehéz mérkőzésre számítok, mert Dunaújvárosban a Kohász sohasem adja könnyen a pontokat, és noha történt jó néhány változás a nyáron a keretükben, azért a belső pozíciókban megmaradt egy rutinosabb mag, akikre támaszkodhat az alapjában véve fiatalokra épülő együttes. Nyilván az kulcskérdés lesz náluk, hogy a visszavonuló Bulath Anitát miként tudják pótolni, mert Ő valóban az egyik motorja volt a csapatnak.

– Végezetül, van valami hobbid amivel a szabadidődben szeretsz tevékenykedni?

– Úgy konkrét hobbim nem igazán van, de nagyon szeretek főzni, ha van időm olvasni, meg igyekszem tudatosan élni és ezáltal a személyes fejlődésemre is koncentrálni. A kézilabdán kívüli időm egy részét a tanulásnak szentelem, a fennmaradó szabadidőmet pedig általában a kiskutyámmal, a családommal és a barátaimmal szoktam eltölteni, ez az ami leginkább feltölt a dolgos hétköznapokra.

Dömény Dezső

Interjú Termány Ritával

A hajrájához érkezett békéscsabai női kézilabda csaptunk felkészülése, hiszen már csak pár nap van hátra a Kohász elleni szeptember 3-i rajtig. A kezdésnél természetesen ott lesz klubunk négy új szerzeménye, köztük az átlövő Termány Rita is, aki reményeink szerint csapatunk egyik gólfelelőse lesz az előttünk álló idényben. Rita 2005-ben tízévesen kezdett kézilabdázni a XVI. kerületi KMSE csapatában. Tehetsége már fiatalon az első osztály felé sodorta, és így már tizenhét évesen a Siófok színeiben bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban. Ezt követően több NB1-es klubot is megjárt, többek között Dunaújvárosban, Érden és az MTK gárdájában is megfordult. Utóbbi csapatban négy idényt töltött, és tagadhatatlanul a legnagyobb sikereit itt érte el, hiszen nemcsak együttese egyik legeredményesebb gólvágója volt, de még a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Az elmúlt két szezonban a Kisvárdát erősítette, innen vezetett az útja Békéscsabára.

– Üdvözlünk az Előrében, hogy érzed magad Békéscsabán?

– Köszönöm, nagyon jól érzem magam, rövid időn belül sikerült beilleszkednem az új közegbe, úgyhogy most már mind a csapatban, mind pedig a városban is egészen otthon érzem magam. A szakmai munkát is rendkívül élvezem, hiszen változatosak az edzések,  és nagy örömmel tölt el, hogy újra a pályán lehetek. Az első pillanatoktól egy kiváló lehetőségnek fogom fel, hogy itt lehetek, pláne a számomra nem túl jól sikerült elmúlt időszakot követően, ezért is örültem már anno is a Békéscsaba megkeresésének. Természetesen ellenfélként ismertem a klubot, és mindig is tetszett az a légkör, az a hangulat és az a mentalitás amit az egyesületnél tapasztaltam. És meg kell mondjam most, hogy belecsöppentem ebbe a közegbe, egyáltalán nem csalódtam benne, úgyhogy izgatottan várom a tétmeccseket és a bajnokság kezdetét.

– Ahogy Te is céloztál rá, egy sérüléstől tarkított, nehéz időszakon vagy túl…

– Igen, sajnos az elmúlt néhány évem nem úgy sikerült ahogy azt igazán szerettem volna, ráadásul tavaly a felkészülés hajrájában egy súlyos sérülést is elszenvedtem, ami komoly kihagyást eredményezett. Szóval a legfontosabb most a számomra, hogy újra önmagam legyek a pályán, és ismét élvezzem a kézilabdát. Ezzel együtt mindenképpen szeretnék húzó tagja lenni az együttesnek, hozni azt a teljesítményt amit az egyesület és a szurkolók elvárnak tőlem, és értelemszerűen igyekszem a magam elé állított elvárásoknak is megfelelni. Szóval a legfőbb célom, hogy jól mutatkozzam be a bajnokságban, visszatérjek a sikeres önmagamhoz, és persze a csapattal is eredményes és jó kézilabdát játszva minél előrébb végezzünk a tabellán.

– És most már tényleg csak napok vannak hátra a bajnoki rajtig, hogy látod a csapatot, miben kell még csiszolódnotok?

– Én úgy érzem, hogy jól haladunk azon az úton amit kijelöltünk magunknak, főleg az elmúlt pár hétben látom azt, hogy nagyon sokat léptünk előre. Nyilván az edzőmérkőzések is sokat segítettek ezen a téren, hiszen élesben lehet a legjobban gyakorolni és tanulni. Amit igazán pozitívnak érzek, hogy a védekezésünk egyre jobban kezd összeállni, ami amúgy is mindig egy sarkalatos pont, de a mi gyors lerohanásokra épülő játékunk esetében ez még inkább kulcsfontosságú. Szerencsére én is egyre jobban érzem a társakat és sikerül felvennem a ritmust, úgyhogy bízom benne, hogy minél előbb maximális formában teljesíthetek a pályán. És ahogy említetted, tényleg csak rendkívül rövid idő van hátra a kezdésig, szóval immár kellő izgalommal és lelkesedéssel készülünk a Dunaújváros elleni nyitányra. Bár hétvégén azért szusszanunk még egy picit, ami nagyon rá is fér a csapatra, de utána próbáljuk az utolsó finomhangolásokat megtenni a nyitótalálkozó előtt.

– Viszont ha jól tudom nem csak a kézilabda mezt viseled rendszeresen hanem a kötényt is, ugyanis a szabadidődben szívesen serénykedsz a konyhában?

– Azért annyit nem viselem mint a mezt, de valóban ha van időm szívesen tevékenykedem a konyhában, amolyan hobbim is a főzés, sőt még sütni is szeretek. Mivel pedig a szabadidőm nagy részét a párommal, és a családommal töltöm, így nekik szoktam kedveskedni valami finomsággal.

Dömény Dezső

Interjú Marina Razummal

Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg Békéscsabai női kézilabda együttesünk 2022/23-es keretéből. Ráadásul ismét egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint a horvát hálóőr Marina Razum. A 181 cm-es portás hosszú éveken keresztül szülővárosának csapatait erősítette, de mellette azért Lengyelországban is pallérozódott, sőt többször meghívást kapott már hazája nemzeti együttesébe is.

– Ha jól tudom kifejezetten korán kezdődött a kézilabda iránti szerelmed?

– Valóban, roppant fiatalon, 8,5 éves koromban ismerkedtem meg közelebbről a sportággal, ekkor kezdtem kézilabdázni az RK Sesvete Agroproteinka nevű klubban, mely szülővárosomban, Zágrábban található. És bár az alapokat ebben az egyesületben sajátítottam el, az igazi áttörés számomra akkor következett be, mikor a szintén fővárosi Lokomotiva Zagreb csapatába igazolhattam, aminek csúcsa kétségtelenül a 2016/17-es szezon volt, ebben az idényben ugyanis már nemzetközi szinten is sikerült letennünk a névjegyünket, és elhódítanunk az EHF Challenge-kupát. Az elmúlt két esztendőben viszont elsodort az élet Horvátországból, és így a légióséletet is kipróbálhattam, méghozzá Lengyelországban, ahol a MKS Lublin kapuját őriztem.

– Ahonnan egész Békéscsabáig vezetett az utad…

– Igen, és nem is véletlenül, hiszen régóta nyomon követem a magyar kézilabdát, így tudtam a békéscsabai kézilabdaklubról is, ráadásul nagyon sok jót hallottam erről a nagy múltú  egyesületről, az itt tevékenykedő emberekről, és persze a lelkes szurkolókról. Úgyhogy különösen nagy öröm és plusz motiváció is a számomra, hogy megkerestek, és így lehetőségem nyílik Európa egyik legjobb bajnokságában játszani békéscsabai színekben, pláne így, hogy a klub ismét visszaverekedte magát a legmagasabb szintre.

– Hogy érzed magad eddig nálunk?

– Kifejezetten jól, abszolút pozitívak a benyomásaim a csapaton belül és kívül is egyaránt. Eddigi tapasztalataim alapján Békéscsaba egy rendkívül nyugodt város, ahol roppant kedvesek és segítőkészek az emberek, de ugyanezt mondhatom el a lányokról is, akik szintén mindenben segítik a beilleszkedésem. Nem tagadom, nehéz időszakon vagyok túl, így most apróbb lépésekben tervezem a jövőt, és csak az adott szezonra tűzöm ki a céljaimat. Úgyhogy a kisebb sérülésemet követően, most minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ismét 100%-os állapotba kerüljek, és így a bajnokságban a lehető legjobb formámban tudjak az egész szezonban küzdeni a csapatért.

– Eddigi pályafutásodból mit emelnél ki a legszívesebben, ami igazán emlékezetes pillanat volt?

– Az igazat megvallva minden szezonban volt egy-egy emlékezetesebb pillanat, még ha az éppen negatív is volt. Persze a negatív élmények is sokszor nagyon hasznosak, hiszen mindig tanul belőlük valamit az ember, amit továbbvisz és ezáltal tapasztaltabb lesz. De ha belegondolok összeségében szinte minden csapatomban élmény volt játszani, akár szerényebb célokért küzdöttünk, akár a csúcsot jelentő Bajnokok Ligájában mérettük meg magunkat. Viszont tagadhatatlanul a legkülönlegesebb érzés az volt, amikor 2017-ben a magasba emelhettem az EHF Challenge-kupát, egy nagyszerű idényt követően. Mindennap hálás is vagyok azért, hogy részese lehettem ennek a csodálatos élménynek.

– Ha nem kézilabda, akkor a szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

– Ha most őszinte akarok lenni, akkor egy szabadnap számomra elsődlegesen mindig egy hosszabb alvást jelent, ahol kipihenhetem az addigi fáradalmakat. De természetesen aktívabb hobbiknak is szeretek hódolni, így kedvelem a sétákat, szeretek étterembe, kávézóba járni, vagy csak otthon zenét hallgatni, filmeket nézni. Ha pedig több szabadidőm van, azt viszont már igyekszem a családommal és a barátaimmal tölteni, és hazalátogatni a szülővárosomba.

Dömény Dezső

Akik böngészték már az Előre NKSE új igazolásainak névsorát azok örömmel konstatálhatták, hogy az Agbaba név által, egy a csabai kézilabdás életben igazán ismerős nevet is felfedezhetnek, hiszen 2018 és 2021 között mind a két Agbaba testvér megfordult csapatunkban.

Fotó: Antal János

A beállós Jelena két szezonban erősítette a lilákat, míg az átlövő Marija egy idényt követően 2019-ben döntött a távozás mellett. Viszont három esztendővel később egy év jagodinai, egy szombathelyi és a legutóbbi szezonban a Vasasnál tett kitérőt követően, ismét az Előrében köszönthetjük. A kikindai származású jobbátlövő szülővárosában kezdett kézilabdázni, Magyarországra pedig 2016-ban érkezett, amikor a Siófok játékosa lett. Ezt követően egy Fehérorosz idény után tette át először székhelyét Békéscsabára.

– Üdvözlünk Békéscsabán! Mennyire köszönhető a múltadnak, hogy ismét lila-fehér csapatunkat választottad?

– Nem tagadom, hogy az is nagyon sokat nyomott a latban amikor a visszatérés mellett döntöttem, hogy korábban már játszottam Békéscsabán. Egyértelmű könnyebbség, hogy nem az ismeretlenbe érkeztem, ugyanis szinte mindenkit ismerek a klubnál, és így biztos voltam abban, hogy roppant gyorsan be fogok illeszkedni a csapatba. De ezenkívül a szakmai háttér is fontos volt számomra, hiszen azzal is tisztában voltam, hogy már az előző idényben is magas szintű, kemény munka folyt az együttesnél. Éppen ezért is bizakodó vagyok, hogy egy egységes csapattal kellően eredményesek tudunk majd lenni a bajnokságban.

– Milyen célokkal érkeztél egyesületünkhöz?

– Az elsődleges cél természetesen a bennmaradás kiharcolása, de én bízom benne, hogy ezenfelül is tudunk meglepetést okozni és még ennél is jobb eredménnyel előrukkolni. Ami engem illet, szeretnék hosszú távon a lehető legjobban játszani, és azon leszek, hogy a maximumot hozzam ki magamból a csapatnál, ami nyilván a válogatott szereplésemre is pozitívan hatna, ugyanis ott is szeretnék helytállni. Amúgy kifejezetten jó érzés volt ismét visszatérni Békéscsabára, már most remekül érzem magam itt, minden lány nagyon kedvesen fogadott, szóval abszolút pozitív töltöttséggel nézek a jövő felé.

– Említetted a válogatottat, gondolom kiemelten fontos szerepe van az életedben a nemzeti együttesnek?

– Igen, ez valóban így van. Nagyon fontos nekem a nemzeti csapat is, és már most rengeteg emlékezetes pillanatom van, amit a válogatottnál megéltem. Ilyen volt a legutóbbi spanyolországi világbajnokság is, ahol fantasztikus volt érezni, ahogy szinte egész Szerbia mellettünk állt, sőt büszke volt ránk, hiszen egy rendkívül fiatal csapattal sikerült egy kiugró eredményt elérnünk. Ez tényleg örök emlék marad számomra, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy a hazám válogatottjában játszhatok.

– Végezetül mi az, amivel a leginkább szereted eltölteni a kézilabdázáson kívüli idődet?

– Ha van némi szabadidőm, azt általában a családom körében igyekszem eltölteni, de ezenkívül még szeretek filmeket és sorozatokat is nézni. Ami pedig igazán kikapcsol, az, ha lehetőségem van elmenni a barátaimmal kávézni, hiszen köztudott, hogy a balkáni emberek imádják a kávét, és ez alól én sem vagyok kivétel.

Dömény Dezső

Interjú Liebscher Lászlóval

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az előző szezon óta sokkal tudományosabb alapokra helyezte a felkészülést lila-fehér női kézilabda-csapatunk, ennek pedig elsőszámú oka, hogy Liebscher László személyében már egy sportanalitikus is segíti Papp Bálint vezetőedző munkáját. És mivel roppant izgalmas, sőt külső szemlélő számára szinte misztikus is az a tevékenység amit ő művel, így örömmel vettem, hogy némi betekintést ő is engedett a tevékenységébe.

– Az élesszemű szurkolóknak már feltűnhetett, hogy mérkőzések alatt rendre ott vagy a kispadnál tablettel a kezedben, így biztos sokakban fel is merülhetett a kérdés, mi az amivel Te pontosan foglalkozol itt a csapatnál?

– Angolul úgy nevezik ezt, hogy Performance Manager, más néven elemzem a játékosokat, és a rendelkezésre álló adatok segítségével megkeresem azt ami fejleszthető bennük, ezáltal sokkal optimálisabban tudunk reagálni a csapatot érintő váratlan szituációkra is. A kulcs itt az úgynevezett 8 stresszforrás kiszűrése, ami negatívan hat egy játékos teljesítőképességére. Nem kell itt extra tudományos dolgokra gondolni, hiszen ezek teljesen természetes dolgok amik minden ember napi teljesítményét befolyásolják, azaz a fizikai, az emésztési, a közösségi, az érzelmi, a mentális, a környezeti, mondjuk egy sérülésből adódó strukturális, valamint az alváshiány okozta stressz. Az adatfókuszú munkám során ezt vizsgálom, és így a befolyt információk alapján leginkább négy fő kérdésre keresem a választ: „Mi történt? Miért történt? Mi fog történni? Minek kellene történnie?”.

– Azért ez nem tűnik annyira mindennapos dolognak, mégis minek a hatására kezdtél ezzel foglalkozni?

– Lényegében egy maratonfutás irányította rá a figyelmemet ezekre a dolgokra. Korábban rendszeresen futottam, és így elhatároztam, hogy felkészülök egy maraton versenyre amihez nyilván kitűztem azt a teljesítmény amit szerettem volna elérni, és amire az edzéseken is készültem. Viszont magán a versenyen már nem tudtam kihozni magamból azt a teljesítményt ami tulajdonképpen bennem volt, és ez annyira felbosszantott, hogy elkezdtem kutatni a miérteket. Rájöttem, hogy messze nem elég az elvégzett munka, csak akkor tudjuk kihozni a maximumot magunkból, ha a regeneráció ugyanolyan súllyal esik a latba a felkészülés során mint az edzés. Tehát, lehet az elvégzett munka 100%, ha a regeneráció csak 60%-os, akkor a teljesítményünk is csak 60%-os lesz. Bármennyire is újnak és furcsának tűnhet ez a szemlélet, bizony sokkal nagyobb részben befolyásolnak egy játékost az edzésidőn kívüli hatások mint maga az edzés, amit azért mellette nyilván maradéktalanul bele kell tenni. És bár leginkább saját kútfőből kezdtem képezni magam, az évek során azért alaposan bele is ástam magam a témába. Azóta a Testnevelési Egyetem Sportjátéktan szakján tartok rendszeresen előadásokat, és az Előrés munkámat megelőzően is segítettem például a női junior kézilabda-válogatott szereplését.

– Maga a monitorozás a gyakorlatban miként történik?

– Nagy csoda nincs benne, a szokásos mellkaspánt segítségével mérjük az adatokat. A varázslat inkább ott kezdődik, hogy mit kezdünk ezekkel az adatokkal, csak mérjük és tudomásul vesszük, vagy kielemezzük és visszacsatolunk. Alapvetően egy klub környezetben a játékos heti 168 órájából mindössze 20-27%-ára van valamilyen rálátása a szakmai stábnak, vagyis minden ott dől el, hogy a többi közel 80%-ban valójában mi is történik. Az Én munkám ebben a 80%-ban teszi láthatóvá a fejlődési lehetőségeket. Már reggel elkezdődik a monitorozás, hiszen egy nyugalmi mérés segítségével látjuk, hogy az adott játékos szervezete milyen terhelésre van felkészülve. Aztán következik az edzés alatti mérés, ahol a tényleges teljesítményt tudjuk megállapítani.

– A beérkező számoknak mi lesz a sorsa?

– A mérések kiértékelését a komplett stábbal, tehát a szakmai és az orvosi szakemberekkel együtt végezzük, hiszen erőnléti, mentális és egészségügyi szempontból is vizsgáljuk a játékosokat, akiket mindig a maximális teljesítményre készítjük fel, így ha ebben valami eltérést tapasztalunk, arra egyből tudunk reagálni, azaz kivizsgáljuk és megkeressük a teljesítménycsökkenés okát. A fókuszban pedig egyértelműen a mérkőzések és az azokon nyújtott hatékonyság áll, hogy a játékosokat ellenállóvá és gyorsan alkalmazkodóvá tegyük, és mindenki a saját koordinátarendszerén belül, a saját meccsteljesítményéhez képest fejlődjön.

– Ebben mennyire együttműködőek a lányok?

–  Azt nem mondom, hogy tavaly mikor elkezdtük nem volt kétség bennük, hiszen mégiscsak egy komplex elemzés alá vannak vetve, de gyorsan megértették, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja, akár mondjuk egy sérülés megelőzésében is. Rájöttek, hogy egy-egy konkrét feladatnak igen is célja van a teljesítményük növelésének érdekében, szóval abszolút pozitív irányban változott a hozzáállásuk, ezáltal ők is folyamatosan tanulnak, fejlődnek, amivel így a mi munkánk, és persze a csapat teljesítménye is egyre hatékonyabb lesz.

Dömény Dezső

Időpont: 2022. július 26. (szerda)

Helyszín: Hajdúnánás

Készítette: Hajdúnánási Televízió

Interjú Tóth Kristóffal

Július 11-én együttesünk az EUbility Group – Békéscsabai ENKSE is megkezdte felkészülését a 2022/23-as kézilabda szezonra. Az egy év kihagyást követően ismét a legmagasabb osztályban szereplő lila-fehérek, jelenleg az első három hétben intenzív erőnléti edzésekkel alapozzák meg a tökéletes kondit, melynek monotonitását július utolsó hetében egy hajdúnánási edzőtáborral igyekszik majd megtörni a szakmai stáb. Melyben ilyenkor még inkább felértékelődik az erőnléttel és annak  monitorozásával foglalkozó szakemberek tevékenysége, akik közül ezúttal az erőnléti edző Tóth Kristóffal ismerkedhetünk meg közelebbről, és az ő szemüvegén keresztül pillanthatunk bele az alapozás jelenlegi szakaszába.

– Mikor a csütörtök délutáni edzés második felében a lányok legnagyobb örömére már a labda is előkerült, na akkor tudtunk csak leülni Tóth Kristóf erőnléti edzővel beszélgetni, hiszen ez azt jelentette, hogy a tréning erőnléti része befejeződött. Viszont amíg néztem a munkáját, azon gondolkodtam, hogy miért éppen az edzősködés ezen válfaját választja valaki, ráadásul úgy, hogy édesapja az a Dr. Tóth János ortopéd főorvos, aki együttesünk csapatorvosi feladatait is ellátja, tehát adódhatna a kérdés, miért nem az orvosi pálya… Szóval amint megérkezett, kisvártatva neki is szegeztem a kérdést…

– Az orvosi pálya igazából soha nem vonzott, mivel világéletemben sportoltam, így mindig is ezen a területen képzeltem el a jövőmet. Igaz elsősorban mint sportoló, csak sajnos egy gerincsérv jóval hamarabb véget vetett az atlétikai karrieremnek mint ahogy arra előzetesen számítottam. Ugyanakkor megnyitott egy másik ajtót a számomra, hiszen valahol a sérülésemnek is köszönhetően fordultam a sportnak kezdetben a rehabilitációs, majd később az erőnléti területei felé. Elvégeztem Szegeden a rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakot, miközben a gyakorlatban elkezdtem felépíteni magam és gyarapítani a tudásom. Először masszőrként kezdtem el dolgozni, ennek köszönhetően kerültem kapcsolatba a kézilabdával is, majd miután a rehabilitáció útján is elindultam, a Békéscsabai Labdarúgó Akadémiára már mint rehabilitációs szakember kerültem. Ezt a mai napig is csinálom, de tavaly óta itt a kézilabdacsapatnál már az erőnléti területen is lehetőségem van kamatoztatni a tudásom, ami az atlétikai múltam miatt is különösen közel áll a szívemhez.

– Mi alapján állítod össze a munka erőnléti részét, és ez mennyire személyre szabott?

– Ez egyértelműen csapatmunka is, hiszen az erőnléti edzésmunkának tökéletesen bele kell illeszkednie a szakmai és a rehabilitációs részbe, így lesz teljes az egész. Nyilván a játékosok mutatói, és a különböző posztok alapján is más-más edzésmunkát végeznek a lányok. Folyamatosan teszteket készítünk, mind funkcionális, mind pedig mobilitási jellegű felméréseket, amik számomra is támpontot nyújtanak az edzésterv összeállításában. Sérülések után pedig hatványozottabban felértékelődik a személyes edzésmunka, hiszen ilyenkor általában külön is foglalkozom az adott játékossal. Persze ez is valahol teammunka, ugyanis az orvossal és a gyógytornásszal történő egyeztetés ez esetben is rettentően fontos.     

– Folyik az alapozás, miben más most a munkád mint mondjuk szezon közben?

– Oly mértekben mindenképpen, hogy kétszer annyi munkám van. Főleg az első három hétben meglehetősen intenzív erőnléti feladatokat végeznek a lányok, hiszen ez az időszak az, amikor az egész szezonra meg kell alapozni a megfelelő kondíciót. Persze ez is fokozatosan van felépítve, ugyanis először inkább az izomtömeget növeljük, majd csak utána következik a dinamika fejlesztése. Ahogy pedig közeledik az idénynyitó úgy csökkennek az ilyen jellegű foglalkozások, és egyre inkább a szakmai, taktikai edzések dominálnak. Szezon közben meg már csak a hét elején végzünk szisztematikus erőnléti munkát, illetve a tréningek előtti gyorsító bemelegítések és a szintén rendkívül fontos edzések utáni nyújtásokban van szerepem.

– Túl két munkahéten, hogy áll most a csapat erőnlét tekintetében, és mi vár még a lányokra?

– Nem meglepő módon nyomott hagyott a játékosokon a nyaralás, szóval igencsak meglátszott rajtuk a hosszú kihagyás, de ez természetes. Viszont most már így a második hét végére azért egyre inkább visszatér a megfelelő dinamika és erőnlét is a csapatba. Bár ha őszinte akarok lenni, még csak most következik a neheze, hiszen egy edzőtábor áll a lányok előtt, ahol még kapnak egy komolyabb terhelést, de azt követően augusztustól már valóban csökkentett mennyiségben és sokkal posztspecifikusabban lesznek elosztva az ilyen jellegű munkák.

Dömény Dezső

Interjú Papp Bálint vezetőedzővel

Május utolsó napjaiban teljes egészében befejezte a munkát, és ezzel hivatalosan is lezárta a 2021/22-es szezont az EUbility Group – Békéscsabai ENKSE csapata, amely maximálisan teljesítve a kitűzött célt, a másodosztály bajnokaként jutott vissza a legmagasabb osztályba. Ennek ellenére azért korántsem volt eseményekben szegény a mögöttünk hagyott idény, hiszen együttesünknek egy teljesen ismeretlen, és erre a szezonra jócskán felforgatott NB1/B-s pontvadászatban kellett az elvárásoknak megfelelni, miközben sajnos ezúttal is számos sérülés nehezítette a szakmai stáb dolgát. Akik ráadásul új felállásban kezdték meg tavaly nyáron a munkát, hiszen Mátéfi Eszter szakmai igazgató mellett, a női csapat élén először nálunk debütáló Papp Bálint vezetőedző kezei között formálódhatott tovább lila-fehér gárdánk. Május 26-án tartotta az idény utolsó foglakozását a csapatnak a szakember, akivel az elsőség jelentette eufória közepette nem csak erről a szezonról vontunk mérleget, de kicsit már a jövőre is előretekintettünk.

– Az idény kezdetekor abban maradtunk, hogy majd szezon végén térjünk vissza arra a kérdésre, miszerint a gyengébb vagy az erősebbik nem csapatával könnyebb dolgozni. Nos, milyen konklúziót vontál le azóta?

– Nyilván csak pozitívat a lányokkal kapcsolatban. De azt tényleg megállapíthatom, hogy rengeteg mindenben közeledett egymáshoz a férfi és a női kézilabda, sőt lassan már dinamikában is egyre inkább felveszik a versenyt a hölgyek a férfiakkal. Talán annyi a markánsabb különbség – legalábbis az én tapasztalataim alapján -, hogy több és alaposabb gyakorlás szükséges a taktikai elemeknél a lányok esetében, viszont Ők sokkal többször és jóval precízebben is adják vissza a begyakorolt dolgokat. De összeségében én nem éreztem akkora eltérést a nemek között, mind a kettőnél fontos az egység, és hogy megtaláljuk egymással a kellő hangot. Persze egy ilyen év után nem is mondhatok mást, minthogy valóban jól érzem magam a klubnál, remek kis közösség épült ki, és tényleg nagyon szerettem a lányokkal dolgozni az egész idény során.        

– Pedig a szezonkezdés nem volt teljesen gördülékeny, és bár szerencsére az eredményeken ez nem látszott, de több meghatározó játékos is kiesett a nyitányra…

– Bizony, és nem is volt könnyű így nekiveselkedni a szezonnak, hiszen mindenki már az elejétől tisztában volt azzal mi a tét, és három fontos játékos kiválása bármelyik csapatot komoly kihívás elé állítana. Viszont végig hittünk magunkban és az elvégzett munkában, tudtuk, hogy csapatként kell ezt megoldanunk, és sikerült is. Szerintem sokat segített az is, hogy a felkészülési találkozóinkat NB1-es gárdákkal vívtuk, mert azt a stílust és ritmust, amiben játszottunk a szezon során, annak az alapjait ezeken a mérkőzéseken fektettük le. És bár az elején még pont ennek köszönhetően is sokkal több kiállítást kaptak az inkább első osztály dinamikájához szokott játékosaim, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy szoktunk bele az NB1/B légkörébe, és stabilizálódott a játékunk. Az pedig kulcsfontosságú volt, hogy a nehézségek ellenére is jól kezdtük a szezont, fokozatosan egyre magabiztosabbá vált az együttes, és a pályán belül és kívül is egyaránt egységes képet mutattunk.       

– És ha már a meghatározó pillanatoknál tartunk, itt a rájátszásban látszott igazán, hogy valójában mekkora jelentősége is volt az Eger elleni párharcoknak és a veretlenül teljesített alapszakasznak…

– Ezzel már az induláskor tisztában voltunk, hogy a legnagyobb riválisunk keleten valószínűleg az Eger lesz, így már a novemberi hazai összecsapásra is amolyan alapszakasz döntőként tekintettünk, a februári találkozót meg így utólag tulajdonképpen bajnoki döntőnek is felfoghatjuk. Úgyhogy valóban nagy jelentőségű volt, hogy ezeket a mérkőzéseket győzelemmel abszolváltuk, és nyilván a 100%-os alapszakasz teljesítmény is adott egy olyan nyugalmat és önbizalmat a csapatnak, amivel a rájátszásba is felszabadultabban mehettünk bele.     

– Közben pedig még a Kupában is elképesztő menetelésbe kezdtetek, gondolom az önbizalmat és a mentális erőt ezek a sikerek is befolyásolták?

– Abszolút, főleg az olyan fordítások mint amilyet a NEKA otthonában is csináltunk, ahol a szünetben kilencgólos hátrányban voltunk, mégis kiharcoltuk a továbbjutást. De az Érd elleni találkozónkra is büszkék lehetünk, hiszen ott meg egy első osztályú skalpot sikerült begyűjtenünk, ráadásul hatgólos hátrányból sikerült fordítanunk és nyernünk. Ezek a sikerek valóban rengeteg plusz erőt adtak nekünk, és pozitív visszacsatolást a munkánkkal kapcsolatban. Ami miatt egy pici szálka maradt a szememben ezzel a sorozattal kapcsoltban, az DKKA elleni derbi, ahol nagyon közel álltunk a bravúrhoz és a Magyar Kupa négyes döntőjéhez, ezért is sajnálom, hogy arra a meccsre nem tudtunk komplett kerettel kiállni. Őszintén, még most is az motoszkál a fejemben, hogy vajon hiányzók nélkül mire lettünk volna képesek. Ettől függetlenül azt gondolom a kupaszereplésünkkel kapcsolatban sincs semmilyen szégyenkezni valónk.

– Viszont tavasszal a rájátszásban azért már jöttek hullámvölgyek, ez ilyenkor óhatatlanul benne van egy hosszú szezonban?

– Nyilván nem törvényszerű, hogy így legyen, de azért roppant nehéz veretlenül lehozni egy hosszú sorozatot. Sajnos ott március közepén valóban egy kicsit mi is hullámvölgybe kerültünk, bár a kozármislenyi találkozó előtt voltak bennem félelmek, mert ott már nem számíthattam Giricz Laurára, sőt még Gyimesi Kitti sem állt igazán készen a játékra, pedig kettejük belső védőpárosa adta meg az egész szezonban az igazi stabilitást a védelmünknek. Persze a különbség irreális volt, ott valóban nagy pofonba szaladtunk bele. A Komárom elleni összecsapás azért más volt, mert ott a dekoncentráltságunknak és a borzalmas helyzetkihasználásunknak köszönhettük a vereséget. Viszont ami igazából a leglényegesebb volt, hogy nem ragadtunk bele a vereségekbe, és nem nyalogattuk hosszasan a sebeinket, hanem egyből új fejezetet nyitottunk, és a következő mérkőzésen már egy másik arcunkat mutatva ismét nyertünk. Ennek a komáromi vereség után volt leginkább jelentősége, ugyanis azt követően nyertük meg hazai pályán, a bajnokságot tulajdonképpen eldöntő találkozót a NEKA ellen.

– Eredményben azt gondolom maximálisan elégedett lehetsz a csapattal, játékban viszont mennyire sikerült az elképzeléseidre formálnod az együttest?

– Ezen a téren sincs okom a panaszra, pláne, hogy menet közben többször még a csapat szerkezetén is változtatni kellett. Amit szerettem volna, hogy egy sokkal gyorsabb, dinamikusabb kézilabdát játsszon az együttes, azt hiszem sikerült megvalósítani, és hiszem, hogy a következő idényben is ez lehet az esélyünk arra, hogy megragadjunk a legjobbak között. Hiszen osztályt kell váltanunk, szó szerint minden szinten, tehát tovább kell fejlődnünk a játék minden elemében. Ezt az idényt egyfajta tanulóévnek is betudhatjuk, ha már így alakult, hogy a másodosztályban kellett vitézkednünk, legalább megfelelően összeért a csapat, és számomra is hasznos tapasztalat volt a szezon. Meg persze sikeres is, amiből lehet és kell is erőt merítenünk a következő nehéz idényre.

– Ha már erre terelődött a szó, beszéljünk akkor egy kicsit a jövőről. Ősztől tehát ismét a legmagasabb osztályban szerepeltek, mennyire érzed késznek jelenleg a gárdát az NB1-re?

– Ezt így most nehéz megmondani, az biztos, hogy a kitűzött célunk egyértelműen a bennmaradás lesz, de azért azt látni kell, hogy az első osztály azért nagyon más kávéház mint a második vonal. Szóval ahhoz, hogy megragadjunk muszáj erősítenünk a jelenlegi kereten, illetve a távozókat is pótolni kell. Jelen pillanatban három biztos érkezőnk van akiket már hivatalosan be is jelentett a klub, a horvát hálóőr Marina Razum, az átlövő Termány Rita, és a jobbszélső Horváth Gréta. Rajtuk kívül van olyan kézilabdázó akivel már nagyon közel állunk a megegyezéshez, és folyamatosan dolgozik még a vezetőség azon, hogy tovább erősítsük a keretünket.  

– Így viszont az is biztossá vált, hogy a jelenlegi csapatból, melyek azok a játékosok, akiket ősztől már nem láthatunk lila-fehér mezben…

– Nyolc játékos hagyja el most nyáron klubunkat, Kukely Anna, Iván Emese, Csizmadia Fanni, Kobela Tamara, Karacs Jázmin, Szögi Tímea, Gyenes Imola és Baráth Berta. Amellett, hogy sok sikert kívánunk nekik a további pályafutásukban, meg is köszönjük az egész éves munkájukat, ahogy természetesen az egész csapatnak, hiszen a feljutás és a bajnoki cím leginkább a lányok érdeme volt. Valamint itt is megragadnám az alkalmat, hogy a komplett stábnak, a segítőimnek és mindenkinek, aki aktívan tevékenykedett az idény során az Előre sikeréért, azoknak is megköszönjem a munkáját. És végül, de nem utolsósorban szurkolóinknak is az egész éves kitartó biztatást, hogy velünk voltak és elkísértek minket sokszor még az idegenbeli fellépéseinkre is.     

– Végezetül mikor kezdi a munkát a következő szezonra a gárda, és előreláthatólag, hogy alakul a felkészülés programja?

– Összesen hat hét pihenőt kaptak a lányok, aminek a végén már egyéni edzéstervvel hangolódik a csapat az alapozásra. Július 11-én kezdjük meg a nyolchetes felkészülést, a szeptember első hétvégéjén rajtoló bajnokságra, melyben ezúttal a novemberre előrehozott Európa-bajnokság miatt, a tervek szerint csak ötmérkőzéses lesz az úgynevezett őszi etap. A felkészülési programban ezúttal is helyet kap egy edzőtábor július végén, de természetesen több edzőmérkőzésen is pályára lépünk a nyár folyamán, valamint augusztusban ezúttal is szeretnénk megrendezni a szokásos békéscsabai tornánkat.

Dömény Dezső

Interjú Kukely Annával

Vasárnap játssza a szezon utolsó hazai összecsapását lila-fehér együttesünk, akik már biztosan bajnoki címmel köszönnek el a másodosztály küzdelmeitől. A búcsú azonban több játékos számára nem csak az NB1/B-nek szól, hanem a klubnak is, hiszen távoznak az egyesület kötelékéből. Ilyen, kiváló játékosunk Kukely Anna is, aki bár még mindig szemtelenül fiatal, mégis a felnőttek között már négy békéscsabai szezon van a háta mögött, ráadásul az elmúlt idényekben az Előre húzóemberének is számított. Nem is csoda, hogy egy első osztályú élklub is felfigyelt rá, így vasárnap a hazai közönségnek, a bajnokság legvégén pedig a társaknak is búcsút int. Ennek apropóján elevenítettük fel Anna lila-fehérben eltöltött tizenkét esztendejének legemlékezetesebb pillanatait.

– Repüljünk vissza az időben 12 évet, ugyanis a hét éves Anna ekkor került kapcsolatba a kézilabdával. De miért pont a kézilabda?

– Ennek olyan konkrét oka nincs, de az sokat számított, hogy sportos családból származom, ahol mindkét szülőm sportolt, méghozzá labdajátékokat, sőt édesanyám még kézilabdázott is, igaz nem profi szinten. Úgyhogy a legfontosabb nekik az volt, hogy én is valamit sportoljak, mozogjak, így először nem is a kézilabda volt az a sportág amit rendszerességgel űztem, hanem az úszás, amit még óvodában kezdtem el. A változást az általános iskola hozta el, amikor a Kazinczy Ferenc suliba kerültem, ami mindig is ezer szállal kötődött a kézilabdához. Így én is éltem a lehetőséggel, és nemcsak kipróbáltam a sportágat, hanem meg is ragadtam benne. És bár még egy ideig párhuzamosan csináltam az úszással, idővel a vízisport lemorzsolódott és csak a kézi maradt. Persze ekkor még nem voltak nagy terveim vele, tényleg csak a rendszeres mozgás volt a lényeg, szinte még akkor is, amikor már az Előre utánpótláscsapataiban pattogtattam a labdát. Tetszett a közeg, és jól éreztem magam a csapatban, aminek egyébként az akkori tagjaiból a mostani keretben is számos játékos megtalálható.       

– Viszont az utánpótlásból nagyon hamar átkerültél a felnőtt csapatba, gondolom ez akkor 15 évesen nem volt annyira egyszerű?

– Az igazat megvallva akkor még nem is fogtam fel, hogy valójában mi is történik velem. Tettem a dolgomat, edzettem és örültem neki ha lehetőséget kapok. Ami azért a második felnőtt szezonomban már egyre több játékidőt jelentett, és mivel közben az utánpótlás válogatottba is bekerültem, sőt 2019 nyarán Európa-bajnokságot is nyertünk, így olyan mértékű impulzusokat     kaptam, amik akkor nagyon komoly lökést jelentettek a számomra.   

– Ezt követően pedig jött egy újabb mélyvíz, mivel szinte pillanatok alatt a 2020 nyarán megfiatalított gárda kezdősorában találtad magad, mint húzóember…

– Szó szerint pillanatok alatt, mivel a felkészülés kezdetekor még egyáltalán nem volt annyira egyértelmű, hogy rám ennyire fontos feladatok fognak hárulni. Ámde jöttek a sérülések, majd a COVID, és hirtelen az első sorban találtam magam, ahol már tőlem is nagyon sok minden függött. Szóval nem volt mese, bele kellett fejlődnöm a felnőtt első osztályba. Ettől függetlenül roppant kaotikus év volt, sokszor csak egyik percről a másikra terveztünk, mert nem tudtuk pár nappal később mi lesz, hiszen volt olyan időszak is amikor még edzeni is alig tudtunk annyira kevesen voltunk. Mindennek tetejében szezon végén még a kiesés is elért minket, ami a mai napig is egy rendkívül fájó emlék. Mondtam is a többieknek, még az a szerencsém, hogy legalább az érettségi vizsgám nem tavaly volt.

– Apropó érettségi, ha jól tudom már túl vagy az írásbeliken?

– Igen és úgy érzem jól is sikerült, úgyhogy már lelkiekben a szóbelire készülök, de egyelőre még csak úgy, mert eddig az edzések miatt sok időm nem volt tanulni. Ellenben van még egy hónapom, szóval ha vége a bajnokságnak akkor erre is jobban tudok majd fókuszálni. 

– Visszatérve a kézilabdához, a jövő héten záródó idény több szempontból is más volt számotokra is mint az előzőek, hogy látod így bajnoki címmel a zsebben?

– Valóban nagyon más volt itt az NB1/B-ben szerepelni, nehezebben is lendültünk bele, mert az elején még sokszor felvettük a másodosztály stílusát, és visszalassultunk játékban. Viszont ahogy elkezdtünk jobban a saját játékunkra figyelni, és felépíteni azt a gyors kézilabdára alapuló stílust amit vezetőedzőnk Bálint is sulykolt belénk, már egyre markánsabban kiemelkedtünk a mezőnyből. És bár nyilván éreztük a nyomást amit a feljutás elvárása jelentett számunkra, mégis valahol sikerült ezt a saját javunkra fordítani, mert mindig csak a végső cél, az NB1 lebegett a szemünk előtt, és csak arra koncentráltunk.

– Akkor ezek szerint leginkább az erőnléteteknek köszönhetitek, hogy az együttes kimagaslott a mezőnyből?

– Annak mindenképpen, mert szerintem is az volt a végső siker egyik kulcsa. A másik meg az alapszakasz szereplésünk. A veretlenül megvívott első körrel tulajdonképpen már szinte ki is harcoltuk a feljutást. És így utólag még inkább látszik mennyit is jelentett ez valójában, mert azért tavasszal nekünk is volt egy kis hullámvölgyünk, amiből bár könnyedén kijöttünk, és a Pénzügyőr és a NEKA elleni kulcsfontosságú mérkőzésekkel kijavítottuk a két fiaskónkat, de nyilván a mentális erőnkhöz azért kelletek a kiváló alapszakasz eredmények is.       

– Vasárnap viszont még vár rátok egy utolsó hazai összecsapás, mire számítasz a Komárom ellen?

– Győzelemre és szép búcsúra, ez nem kérdés. Úgy érzem bennünk van még a kellő versenyszellem ahhoz, hogy az utolsó két találkozón is bizonyítsuk, hogy a bajnoki cím ellenére sem engedtük még el ezt a szezont. Sőt, ha már ennyire szépen alakult eddig, akkor zárjuk le hasonlóképpen szépen és eredményesen. Tagadhatatlanul presztízs jellege is van a vasárnapi összecsapásunknak, hiszen mégiscsak kikaptunk Komáromban, úgyhogy ezért is szeretnénk visszavágni. Ugyanakkor nem számítok könnyű mérkőzésre, mert ellenfelünk tele van rutinos, képzett játékosokkal, de ha ellentétben a komáromi találkozóval belövöldözzük a ziccereinket, és az elejétől a mi gyors játékunkat tudjuk kidomborítani, akkor nem lesz kérdés a két pont sorsa. Illetve kétségtelenül én is egy győztes mérkőzéssel szeretnék elköszönni a szurkolóktól és az egyesülettől.           

– Merthogy egy ideje már tudjuk, hogy a Ferencvárosnál folytatod pályafutásodat, gondolom ennek hatására is tele vagy tervekkel és célokkal a jövőre nézve?

– Nem titkoltan azért is döntöttem a váltás mellett mert úgy éreztem új impulzusokra van szükségem és szeretnék némileg elszakadni a jelenlegi közegemtől. Már egy ideje azért gondolkodtam ezen, de most éreztem úgy, hogy eljött az ideje és persze most kaptam egy olyan ajánlatot is ami ebben megerősített. Fő célom egyébként továbbra is az, hogy fejlődjek, tanuljak és minél jobb játékossá váljak, meg persze nagyon szeretnék egyszer majd a felnőtt válogatottban is szerepelni. Viszont addig még a junior válogatottal is vannak terveim, ugyanis az utolsó közös világeseményre készülünk, mert ennek a korosztálynak így együtt a nyári világbajnokság lesz a búcsúversenye. Meg persze a továbbtanulás is egy új élmény lesz az életemben, mert a Testnevelési Főiskola kézilabda edzői szakára jelentkeztem. És noha még igazán nem gondoltam bele, de biztos furcsa lesz ennyi mindent hátra hagyni, és a testvérem, a barátaim és a jelenlegi csapattársaim is egészen biztosan hiányozni fognak, ahogy a csabai közeg és a szurkolók szeretete is. Viszont ami biztos, hogy számtalan szép emlékkel felvértezve intek búcsút életem ezen szakaszának.

Dömény Dezső