ímkézett bejegyzés

A hétvégén megkezdődnek a K&H Női kézilabda liga 2019/20-as bajnoki kiírásának küzdelmei, így természetesen csapatunk a Békéscsabai ENKSE is megkezdi szereplését. Méghozzá hazai pályán, hiszen a nyitó találkozón a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia együttese látogat a Viharsarokba.

Interjú Horváth Rolanddal

Azt nem mondhatjuk, hogy aktuális ellenfelüknél ne lett volna játékos mozgás a nyáron, és érdekes módon a távozók lajstroma jóval több, mint az érkezőké. Összesen hat kézilabdázó Dombi Luca, Cifra Anita, Katarina Tomasevics, Monori Orsolya, Csapó Kincső és Vártok Ramóna távozott a Kohászból, míg a korábbi többszörös magyar válogatott Triscsuk Krisztina, a montenegrói beállós Itana Csavlovics, és a korábban Mosonmagyaróváron valamint Érden is megfordult horvát kapus Zeljana Stojak érkezett a Duna parti városba. Az Újváros egyébként összesen tizenegy felkészülési mérkőzéssel a háta mögött várja a szombati rajtot, és ebből mindössze négy alkalommal voltak csak kénytelenek vesztesen elhagyni a pályát, ráadásul ebből kétszer az Érd együttese ellen. A bajnoki főpróbájuk azonban nem volt túl sikeres, hiszen az újonc Szombathely csapatától kaptak ki idegenben, 28-27 arányban. Hasonlóan a Kohászhoz, lila-fehér együttesünknél is megvolt a nyári jövés-menés, így négy játékos Walfisch Mercédesz, Zöldi Tóth Katalin, Gidai Eszter valamint Marija Agbaba nevét már nem találjuk az idei keretben. Ott vannak viszont az új szerzemények, jelesül Kopecz Barbara aki Mosonmagyaróvárról, Barján Bianka aki Vácról, Mézes Laura aki Budaörsről, és Jelena Agbaba aki a lengyel Szczecin csapatától tette át a székhelyét Békéscsabára. Természetesen a lilák is játszottak több tesztmérkőzést is a nyolc hetes felkészülési időszakban és a lejátszott hat találkozójukból csak a Debrecen elleni két összecsapás alkalmával kellett kapitulálniuk. Ezzel szemben a Kecskemét ellen 36-24-es, a szerb Zork Jagodina ellen pedig 29-25-ös győzelmet aratatott a lila-fehér hölgykoszorú. Az utóbbi sikert egyébként a hazai rendezésű tornán könyvelhette el a csapat, amelyen nem kis bravúrral még a román bajnok Valceával is sikerült egy 27-27-es döntetlent játszani. Illetve még a felkészülés utolsó mérkőzését is sikerrel vették Horváth Roland tanítványai, az áldozat pedig az Orosháza együttese volt, akiket 40-33 arányban múltak felül. Csapatunk vezetőedzőjét így a felkészülés végén egy rövid összegzésre, valamint a szombati találkozó kapcsán némi esélylatolgatásra kértem.

– Túl vagytok a felkészülésen, hogy érzed mennyire sikerült jól ez a meglehetősen fontos időszak?

– Teljesen elégedett vagyok azzal a munkával, amit elvégzett a csapat, amit előre elterveztem azt gyakorlatilag véghez is tudtuk vinni. Idén is egy roppant lelkes, pozitív gárdát sikerült összerakni, akik becsülettel végigcsinálták az alapozó időszakot és látszik rajtuk, hogy nem adják fel a nehéz helyzetekben sem. Azt gondolom a tesztmérkőzéseink is jól sikerültek és nagyon hasznosak voltak. Nyilván ami már sajnos állandónak nevezhető probléma az a létszám. Kevesen vagyunk és így azért nekivágni a szezonnak nem kevés rizikót rejt magában. Viszont van egy erős sorunk és ha elkerülnek minket évközben a további sérülések és jól kijön a lépés akkor idén is okozhatunk örömöt a szurkolóinknak. Mindenesetre roppant kemény idényre kell felkészülni, hiszen látjuk a közvetlen riválisaink sem tétlenkedtek, sőt kifejezetten megerősödtek.

– Mit vársz a szombati nyitómérkőzéstől?

– Egy szezonnyitó mindig egy más műfaj, mint bármelyik másik találkozó évközben. Itt még sokszor a jó csapatoknál is csikorognak a fogaskerekek, így a papíron gyengébb gárdák is közelebb tudnak kerülni egy erősebbhez. Nyilván nekünk azért hazai pályán mindenképpen a győzelem a cél, ennek szellemében készültünk az elmúlt hetekben és nem is léphetünk más céllal pályára. Viszont az Újváros ellen azért nem lesz sétagalopp, hiszen egy rendkívül erős szakmai háttérrel rendelkező egyesületről beszélhetünk, ahol egy erős kezdősort, egy fiatalos saját utánpótlásbázisból merített második sor támogat. Viszont mi leszünk hazai pályán, és ezt kihasználva az első perctől kezdve bele kell állnunk a találkozóba, és akkor lehet esélyünk itthon tartani a két bajnoki pontot.

A mester munkáját a hiányzók is nehezítik, hiszen Szögi Tímea és Giricz Laura sem lehet ott a kezdésnél, sőt mindkét játékos teljes felépülése még meglehetősen hosszú időt vesz igénybe.

A felek természetesen az előző szezonban is összecsaptak egymással, igaz a lilák számára nem túl sok sikerélmény jutott ezeken az összecsapásokon. A tavaly szeptemberi békéscsabai randevújuk során 30-23-as vendéggyőzelem született, míg a dunaújvárosi visszavágón szintén a hazaiak örülhettek a 30-28-as végeredménnyel zárult találkozót követően. Van tehát miért visszavágni a Kohásznak, a szombati bajnoki nyitányon pedig meg is teheti ezt lila-fehér csapatunk. A labda 18 órától indul útjára a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros sípszavára.

Dömény Dezső

Interjú Barján Biankával

A hosszú nyári szünetet követően szombaton délután már újfent tétmérkőzésen láthatják kedvenceiket a békéscsabai kézilabda rajongók. Az együttesben azonban több új arcot is felfedezhetünk, sőt közülük több régi-új arcot is, ugyanis vannak olyan játékosok, akik évek múltán most nyáron ismételten visszatértek az egyesületbe. Ilyen Barján Bianka is, aki a 2013/14-es szezonban már egyszer magára ölthette a lila-fehér mezt. Ezt követően viszont Szegeden és Érden is pattogtatta a labdát, míg végül a tavalyi Váci szezonját követően megint a Viharsarok felé vette útját. Vele beszélgettem a felkészülésről és persze a közeljövő feladatairól is.

Fotó: Antal János

– Milyen érzés újra a békéscsabai csarnokban edzeni?

– Mindenképpen jó érzés, bár az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy valaha fogok még Békéscsabán játszani. De öt év ide vagy oda, gyakorlatilag villámgyorsan visszatértek a régi emlékek, és szinte úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna. A csapatba is nagyon hamar sikerült beilleszkednem, szóval zökkenőmentesen alakult a felkészülés a számomra.

– Viszont azért adja magát a kérdés, hogy-hogy megint csak erre vezetett az utad?

– A tavalyi szezonomra sajnos rányomta a bélyegét a sérülésem, ennek ellenére a Békéscsaba megkeresett, bízott bennem és szerződést kínált. Azt gondolom ez volt a kulcs, hiszen a bizalom, pláne egy ilyen komoly sérülés után rendkívül fontos egy játékosnak. Ráadásul az, amit a vezetők felvázoltak, a megfelelő játékidő, a vezetőedzőnk Horváth Roland személye, mind olyan tényező, ami visszatérésre ösztönzött. Úgy érzem, itt újra felépíthetem magam, és hasznára lehetek az Előrének.

– Ahogy Te is említetted, az előző szezonban vállsérüléssel bajlódtál, most jelenleg milyen állapotban vagy?

– Fizikálisan már 100%-os állapotban vagyok, de nagyon sokat is dolgoztam tavasztól azért, hogy a rajtra visszanyerjem a kondíciómat. Immáron a vállam is teljesen rendben van, így már a felkészülési mérkőzéseken is hadra fogható voltam. Amiben még nem tudtam maximálisan utolérni magam, az a forma, hiszen ahhoz kell a legtöbb idő, hogy azt a játékot tudjam ismét nyújtani a pályán, mint a sérülésem előtt. Nyilván nehéz, de egy ilyen kihagyás után türelmesnek is kell lennem, ettől függetlenül maximális erőbedobással dolgozom azon, hogy a lehető leghamarabb tökéletes formába kerüljek.

– Hogy érzed mennyire sikerült jól a felkészülésetek és mi az, ami a fő erősségetek lehet a szezonban?

– A felkészülés szerintem kifejezetten jó sikerült, rendkívül nagy hangsúly fektetett a szakmai stáb a fizikális részre, de mivel kevesen vagyunk, így nálunk ennek mindenképpen kiemelt szerepe is van. A tesztmeccseken ugyan sokszor hullámzó volt a játékunk, de ez azért betudható annak is, hogy az új játékosoknak azért idő kell, mire tökéletesen beépülnek a gárda játékrendszerébe. Viszont szinte minden meccsen voltak kifejezetten jó periódusink is, amikre azért építhetünk. A fő erősségünk azonban a csapatjáték kell, hogy legyen, főleg így, hogy nem túl bő kerettel dolgozunk. Csapatként kell megpróbálnunk dominálni, és minden mérkőzésen alázatosan és elszántan pályára lépni.

– A bajnoki nyitányon a Dunaújvárossal kell megmérkőznötök, hogy látod az esélyeket?

– Hazai pályán kezdeni a szezont mindig egy komoly pozitívum, hiszen egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel indítjuk a sorozatot. Ezért is szeretnénk győzelemmel bemutatkozni a szurkolóinknak, és persze én is akkor lennék a legboldogabb, ha győztes mérkőzésen térhetnék vissza. Viszont könnyű összecsapásra egyáltalán nem számítok, sőt az Újváros egy rendkívül összeszedett, és gyors játékot játszó gárda, akiknek a keretében azért több rutinos, jó kézilabdázó is megtalálható. A legfőbb erényük a gyors játék, amit a szellőléptű szélsőik által nagyon hatékonyan alkalmaznak. Illetve csapatként is kifejezetten összeszokott társaságról beszélhetünk, hiszen a gárda magja már rég óta együtt játszik. Szóval nem lesz könnyű feladat két vállra fektetnünk ellenfelünket, így fejben mindenképpen koncentrálnunk kell végig hatvan percen keresztül, és egységesen csapatként kell kézilabdáznunk. E mellett a védekezés most is kiemelten fontos lesz, valamint az, hogy ne kapkodjunk, és inkább próbáljuk meg lassítani ellenfelünk játékát.

Dömény Dezső

Interjú Kopecz Barbarával

A hajrához érkezett csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE nyolc hetes felkészülése, és bizony már csak pár nap és megkezdődik a 2019/20-as bajnoki szezon. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a csapat gerince szinte teljesen együtt maradt az előző idényhez képest, de azért érkezett a nyáron több új arc is a lila-fehér gárdához. Az egyik ilyen játékos Kopecz Barbara, aki Mosonmagyaróvárról tette át a székhelyét a Viharsarokba, és bizony immár a válogatottban is bemutatkozott kézilabdázóra, Horváth Roland mester is kiemelten számít az előttünk álló évadban. Az irányítóként és balátlövőként is bevethető játékossal eddigi pályafutásáról és az első pár hét békéscsabai tapasztalatairól beszélgettem.

– Mesélj magadról egy kicsit, ha jól tudom, Dunaújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival?

– Igen, 12 évesen Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, de meglehetősen hamar, két év elteltével már a Vasasban pattogtattam a labdát. Ezt követően az ETO-hoz kerültem, majd egy szekszárdi és egy budapesti időszak következett, ekkor az MTK csapatát erősítettem. 2014-ben szerződtem a Mosonmagyaróvárhoz, ahol pályafutásom eddigi leghosszabb időszakát töltöttem, azaz egy év megszakítással egészen mostanáig 4 szezont húztam le a kék-fehéreknél.

– Miért döntöttél mégis a klubváltás mellett?

– Szerettem Mosonmagyaróváron játszani, de úgy éreztem mindenképpen környezetváltozásra van szükségem, és arra, hogy további új impulzusokat kapjak. Ekkor keresett meg a Békéscsaba és mivel szimpatikus volt számomra a klub koncepciója hamar megegyezésre jutottunk. Nyílván a fiatalos gárda és az edző, Horváth Roland személye is sokat nyomott a latba a döntésemnél.

– A kézilabda mellett mivel szeretsz leginkább a szabadidődben foglakozni?

– Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, de emellett kedvelem az otthoni csendesebb tevékenységeket is, mint például sorozatokat nézni vagy olvasni. Illetve szeretem az állatokat is olyannyira, hogy nekem is van egy Amerikai Staffordshire terrierem, akivel ha tehetem,szintén nagyon sok időt töltök. Sajnos még egyelőre nem csatlakozhatott hozzám, de idővel ő is meg fogja ismerni Békéscsabát.  

– Hogy tetszik a város, sikerült már valamennyire feltérképezned?

– Kezdem most már belakni mind a várost, mind az új otthonomat, de az alapozás és az edzőmeccsek egyelőre sok időmet és energiámat elveszi, így még nem sikerült annyira felfedezni Csabát. De Mosonmagyaróvárhoz képest – ami meglehetősen kis város -, örömteli számomra, hogy ismételten egy nagyobb városba költözhettem.

– Milyen volt a fogadtatásod a csapattársak részéről és egyáltalán így a felkészülés végén, hogy látod az együttest?

– Teljes mértékben pozitív volt a fogadtatás az első pillanattól kezdve. Nyilván több játékost már előtte is ismertem, Marincsák Nikivel vagy Kovács Annával pedig már dolgoztam is együtt korábban, szóval a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. Természetesen a pályán azért nem mennek csettintésre a dolgok, bőven kell még idő ahhoz, hogy én is, meg a többi frissen érkezett játékos is tökéletes összhangba kerüljünk a régebb óta együtt játszó maggal. Ettől függetlenül szerintem jó úton járunk és azt gondolom ezt a felkészülési mérkőzések is igazolják. Persze azért még nagyon sok munka áll előttünk.

– Te személy szerint milyen célokkal kezded a szezont?

– Természetesen továbbra is szeretnék fejlődni és mivel az elmúlt időszakokban sokszor, hol védekezésben, hol meg támadásban kaptam nagyobb szerepet, így szeretnék Békéscsabán teljesen komplex játékossá válni. Nyilván védekezésben is van hova fejlődnöm, meg átlövés-hatékonyságban, gyorsaságban is, de a legfontosabb azért az, hogy megpróbáljak minél jobban a csapat vezéregyéniségévé válni és segíteni a klubot a lehető legjobb eredmény elérésében.

– Az utóbbi időszakban nem csak az Előre, de Kim Rasmussen szövetségi kapitány is felfigyelt rád és több alkalommal is behívott a válogatott keretbe. Gondolom ez is azért plusz motivációt jelent számodra? 

– Mindenképpen. Bár az igazat megvallva nem is számítottam tavasszal arra, hogy engem is számításba vesz a szövetségi kapitány, de nagyon örültem neki és valóban egy hatalmas pluszt jelent ez most az életemben. Persze, továbbra is szeretnék megfelelni a válogatott elvárásainak is, így mindenképpen komoly célom, hogy ott lehessek a decemberi világbajnokságon is a nemzeti csapatban.

– Egy hét van már csak a bajnoki nyitányig, milyen szezonkezdetet álmodtál meg?

– Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom győztes kezdetet. Egy jó szezonnyitó mindig nagyon fontos egy csapat életében, hiszen pozitív töltettel kezdeni egy bajnokságot megalapozhat akár egy jó őszi szereplést is. Illetve számunkra kiemelten fontos lesz az egész szezon során, hogy a hazai mérkőzéseinket a lehető legnagyobb számban tudjuk hozni, hiszen a jó otthoni szereplés lehet a kulcsa a biztos bennmaradásnak is. Így mindenképpen ki kell használunk minden ilyen lehetőséget, főképp hogy még hazai pályán is kezdhetjük a bajnokságot. Nyilván azért ellenfelünknek is hasonló szándékaik vannak és lebecsülni ezt a Dunaújvárost egyáltalán nem szabad. Roppant összeszokott társaság és Triscsuk Krisztina érkezésével egy komoly rutinnal rendelkező, igazi vezéregyéniséget is a soraikban tudhatnak. De azt gondolom, ha hasonlóan tudunk kézilabdázni, mint a Valcea elleni hazai összecsapásunkon, az ott mutatott jó védekezést és kapusteljesítményt most is tudjuk majd produkálni, valamint a támadásinkban is fegyelmezettek maradunk, akkor itthon tarthatjuk a két bajnoki pontot.

Dömény Dezső

Interjú Walfisch Mercédesszel

A szezonzáró fordulójához érkezett a K&H női kézilabda liga, így lila-fehér csapatunkat is utoljára látathatják ebben az idényben a hazai szimpatizánsok. Szerencsére azonban izgalmakat a bennmaradás szempontjából már nem tartogat az összecsapás, hiszen hiába hajrázott óriásit a Csabát üldöző Budaörs, miután az előző fordulóban,nagy csatában ugyan, de hazai pályán 30-29-re alulmaradtak a Vác együttesével szemben, már matematikai esélyük sem maradt az élvonalbeli tagságuk megtartására. Így aztán a lilák már a biztos bennmaradástudatában léphettek pályára Mosonmagyaróváron is. Sajnos viszont a két csapat formája közötti különbség bőven kijött a péntek esti találkozón, sőt mondhatjuk még annál is jóval több a hazaiak javára, mert a vége egy kiütéses 37-24 arányú óvári diadal lett. Mérleget vonva tehát elmondhatjuk, hogy a Budaörs csapatát kivéve nem sikerült közvetlen riválist két vállra fektetnie Horváth Roland tanítványainak a tavasz folyamán, és arra is most már csak egy összecsapása maradt a lila-fehéreknek, hogy újabb egységet begyűjtve tíz pontnál többel zárják a szezont. Viszont egyáltalán nem vár rájuk könnyebb csata az idényzárón sem, sőt az Alba Fehérvár személyében egy erős középcsapattal kell farkasszemet nézniük.  Ez még akkor is igaz, ha a legutolsó két fordulóban beleszaladtak egy-egy nagy pofonban a Székesfehérváriak is, ugyanis a Vác ellen 33-23-ra, a Siófok ellen pedig 30-20 arányban maradtak alul. Így pedig számukra sincs már helyezés tekintetében tétje a szombati találkozónak, és már biztos, hogy hetedikként zárják az idei évadot. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csapat tudja majd igazán jó szájízzel befejezni a bajnoki küzdelmeket, és látván a lila-fehér lányok tavaszi teljesítményét, mindenképpen fontos lenne pláne hazai pályán bezsebelni a győzelemért járó két pontot. Valamint az sem mellékes, hogy így ebben az összeállításban utoljára lépnek pályára a csapatok, ahogyan a békéscsabai gárda is, hiszen többen is távoznak az egyesülettől a nyáron. Távozik Zöldi-Tóth Kata, aki összesen 12 szezont húzott le az Előrében, és most nyáron végleg befejezi élvonalbeli pályafutását, valamint együttesünk csapatkapitánya Walfisch Mercédesz. Merci is hét felnőtt csapatban eltöltött szezon után teszi át székhelyét a Viharsarokból Székesfehérvárra. Amolyan búcsúzásképpen beszélgettem vele, közben pedig visszautaztunk egy picit az időben is, és felelevenítettük az elmúlt szezonok emlékezetes pillanatait.

Fotó: Antal János

– Hét szezont játszottál az Előrében, a mai sportban ez pedig már nagyon ritka, de gondolom nem csak a véletlen műve volt, hogy ennyi ideig szolgáltad az egyesületet?

– Az igazat megvallva nagyon szerettem itt játszani, és mindig is úgy éreztem, hogy akár az egész pályafutásomat itt Békéscsabán tölthetem. Nyilván az, hogy ebben a városban születtem és ennél a klubnál kezdtem el kézilabdázni minden évben maradásra ösztönzött, ahogy persze a megfelelő játéklehetőség is, ami szintén fontos szempont volt a számomra. De természetesen az egész csabai közeg az életem részévé vált, így mindig otthon éreztem magam az egyesületnél.

– Emlékszel még az első felnőtt meccsedre?

– Sajnos konkrét emlékem nem igazán van az élvonalbeli bemutatkozásomról, csak annyira emlékszem, hogy 2012 tavaszán a rájátszásban kaptam egy kevés lehetőséget Kovács Pétertől a felnőtt csapat akkori edzőjétől, és még abban az évadban meg is lőttem első NB1-es gólomat. Amire viszont már jobban emlékszem az a következő szezon, amely igazából az első felnőtt idényemnek is nevezhető, hiszen ettől kezdve kaptam egyre komolyabb szerepet a csapatban.    

– Több edzővel, más – más csapatszerkezetben is dolgozhattál az elmúlt évek alatt itt a Viharsarokban, hogy érzed ki volt az, aki a legtöbbet tudta kihozni belőled?

– Sok jó szakember fordult meg ezen időszak alatt a klubnál, és igazából úgy foglalhatnám ezt össze, hogy minden edzőmtől más-más dolgot tanultam, és szakmailag mindenkitől kaptam valami pluszt ahhoz, hogy jobb játékos legyek. Természetesen fiatalabb korban ennek a tanulási folyamatnak még nagyobb szerepe van, így a legnagyobb hatást azok az edzők gyakorolták rám, akikkel akkor dolgoztam, amikor még inkább csak a szárnyaimat bontogattam az első osztályban.

– Gondolom, azért emlékezetes pillanatok vannak bőven, de mégis mire emlékszel a legszívesebben a Csabai évekből?

– Valóban sok szép időszak volt ebben a hét esztendőben, számtalan emlékezetes találkozóval. De ha még is ki kell emelnem ezek közül egyet is, akkor a 2013/14-es szezont és az akkori csapatot emelném ki. Bakó Botond kezei alatt egy roppant jó és összetartó társaság jött össze, és nem mellékesen eredményes is, hiszen viharsarki pályafutásom legjobb helyezését értük el abban az évben a hatodik hellyel. Személy szerint nagyon szerettem abban a csapatban játszani, és úgy érzem ebben az időszakban is ment a legjobban a játék. Viszont ha egy konkrét mérkőzésre kell visszaemlékeznem, akkor így hirtelen egy Győr elleni hazai összecsapás ugrik be még 2016-ból, amikor 12 góllal terheltem meg az ETO kapuját, és még a győri edző Ambros Martin is odajött gratulálni a találkozót követően. Ez akkor nagyon jól esett, és örök emlék maradt.

– Azt, hogy merre visz az utad, már tudjuk, viszont a döntésed okait még nem…

– Az igazat megvallva már elég régóta foglalkoztatott a váltás gondolata, de ebben az évben éreztem úgy, hogy eljött a pillanat és most már megértem a továbblépésre. Illetve egy picit bele is fáradtam az itteni szerepkörömbe, hogy egyedül vagyok a posztomon és így óriási teher és nyomás van rajtam minden mérkőzésen. Úgy érzem sok esetben pont emiatt, nem tudtam azt a játékot nyújtani, amit magam felé is elvárásként támasztottam.  És természetesen szeretnék ismételten nemzetközi kupában is játszani, mert erre sajnos az utóbbi időben Csabán nem volt lehetőségem, viszont leendő csapatomnál egyértelmű célkitűzésként fogalmazták meg az EHF kupában való indulás elérését a következő évadban. Valamint a válogatottba is szeretnék megint bekerülni, és azt hiszem ehhez is megújulásra van szükségem.

– Szombatra milyen záró találkozót álmodtál meg?

– Nyilván egy győztes összecsapást, ahol én is jó játékkal tudok hozzájárulni a sikerhez. De poklian nehéz lesz, mert egy meglehetősen komplex együttest kell legyűrnünk, ehhez pedig már az utolsó erőtartalékainkat kell mozgósítanunk. Viszont hazai pályán fogunk játszani, és ez azért mindig ad egy plusz erőt nekünk. Igazából itt már szakmázni nagyon nem lehet, az eszünknek, de leginkább a szívünknek kell a helyén lennie szombaton, hogy győztesen búcsúztassuk a szezont. Természetesen azért hátul nagymértékben javulnunk kell az elmúlt mérkőzésekhez képest, és védekezésben illetve kapusteljesítményben is szükség lesz az extrákra, ha sikert akarunk elérni.

– Könnyes lesz a búcsú?

– Egészen biztosan, hiszen furcsa érzés lesz utoljára lila-fehérben játszani. A találkozó végén elképzelhető, hogy az érzelmek előtörnek majd, de remélem, ezek nem csak a szomorúság könnyei lesznek, hanem az öröm könnyei is, mert ezt azt jelenti, hogy méltóképpen sikerül lezárnom életem eme szakaszát. De egyelőre próbálok nem foglalkozni ezzel, és csak a mérkőzésre és a játékomra koncentrálni, úgyhogy az összecsapás alatt is azon leszek, hogy félre tudjam tenni az érzelmeket. Mindenesetre köszönöm a klubnak és a szurkolóknak is az elmúlt hét szezont, és bízom benne tudtam annyit tenni az egyesületért, hogy azért szívesen emlékeznek majd rám. 

A felek szezonbeli első összecsapása sima Fehérvársikert hozott, ugyanis az Alba hazai pályán 34-26 arányban múlta felül lila-fehér együttesünket. Igaz a két gárda találkozóira meglehetősen jellemző, hogy a csapatok hazai pályán nagyon ritkán engedik ki a kezükből a pontokat, ahogyan így volt ez a legutóbbi békéscsabai randevújuk során is, amikor a Viharsarokban 28-22-es győzelmet ünnepelhetett a csabai publikum. Az Előre szezonzáró találkozója tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a két játékvezető pedig a Bócz László, Wiedemann Viktor bírópáros lesz.

Dömény Dezső

Interjú Bottó Rózsával

Lila-fehér együttesünk utoljára indul idegenbeli túrára ebben a szezonban, mert a héten már az utolsó előtti fordulót rendezik meg a K&H női kézilabda ligában. A pénteki találkozó vendéglátója pedig a Eu-Fire Mosonmagyaróvár gárdája lesz. A hazai Kisalföldiek egyébként elképesztő formajavuláson mentek keresztül a tavasz folyamán, hiszen amíg a bajnokság felénél mindösszesen csak négy ponttal rendelkeztek, addig most már 16 pontjukkal mondhatni vezetik az alsóházat. Ráadásul hazai pályán még magabiztosabbak, amit a tavaszi ötven százalékos mérlegük is jól mutat, ugyanis többek között a Fehérvár, a Kisvárda, a Dunaújváros és az Eger is kénytelen volt üres kézzel távozni Mosonmagyaróvárról. Igaz a legutolsó két hazai összecsapásukon már nem sikerült ponttal gazdagodniuk, mert először a Vác tudott nyerni 24-21-re, majd ezt tette a Siófok is, akik nagy csatában 28-27-es sikerükkel tudták két vállra fektetni vendéglátójukat. Sajnos csapatunk ennél jóval nagyobb hullámvölgyben van jelenleg, hiszen nyolcmérkőzéses nyeretlenségi szériában vannak Horváth Roland tanítványai, és utoljára február közepén a Debrecen elleni győzelem alkalmával érezhette csak a siker ízét a csabai hölgykoszorú. Szemmel láthatóan elfogyott a bajnokság végére a sérülésektől is tizedelt, amúgy is meglehetősen szűk keretű csapat. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy együttesünk balszélsője Bottó Rózsa is a fáradságot jelölte meg elsőszámú indokként, amikor a hétvégi MTK elleni 34-31 arányú vereség mikéntjéről értékelt.

Fotó: Antal János

– Leginkább mentálisan fogyott el a csapat – kezdte a balszélső. Fizikálisan nincsenek gondjaink, de úgy érzem, mostanában fejben nem tudunk maximálisan koncentrálni. A szombati találkozón is, amikor már végre visszakapaszkodtunk két gólra, és a minimális különbségért támadhattunk akkor hibáztunk bele, tehát megint a kulcspillanatokban hoztunk rossz döntéseseket. Persze hátul sem voltunk a helyzet magaslatán, mert 34 gólt kapni nem lehet egy ilyen találkozón.

Ezért is a védekezés és a kapusteljesítmény feljavulásában látja a pénteki találkozó kulcsát a csabai játékos, meg persze a hatékonyabb helyzetkihasználásban.

– Sokkal kevesebb hibával kell kézilabdáznunk, ha azt akarjuk, hogy tényleg legyen esélyünk a győzelemre. Rengeteg ziccert puskáztunk el az MTK ellen is, ha csak ezeket belőjük valószínűleg más eredmény születik. Viszont a Mosonmagyaróvár ellen még ennél is nehezebb dolgunk lesz, tehát egyértelműen koncentráltabban és okosabban kell játszanunk az összecsapáson.

Aktuális ellenfelünk bizonyos értelemben más utat jár be, mint lila-fehér csapatunk, hiszen a szintén számos fiatalt foglalkoztató együttesük magját azért inkább a rutinosabb játékosok alkotják. Ilyen például Kovacsicz Mónika, Farkas Veronika, Horváth Bernadett vagy az idei gólzsákjuk, a 120 találatával az egész NB1 tizenegyedik legjobb góllövője Tilinger Tamara. Ráadásul hátul is meglehetősen stabilak, amit jól mutat, hogy az ötödik legkevesebb gólt kapták ebben a bajnokságban, sőt tavasszal hét találkozón is sikerült 24 gólon vagy az alatt tartani ellenfelüket. Ezért is a Móvár védelmének feltörése ígérkezik az egyik legnehezebb feladatnak a lilák számára.

– Rendkívül agresszívan és keményen védekeznek – folytatta a játékos. Így lényeges lesz, hogy már az elejétől kellőképpen meg tudjuk bontani a védőfalukat. Gyakorlatilag ők két hasonló sorral is rendelkeznek, tehát erőben mindenképpen előnyben lesznek hozzánk képest, de ha a megfelelő akarással játszunk és szinte "meghalunk" a pályán akkor ezt kompenzálni tudjuk. Úgy érzem amellett, hogy sajnos rengeteget hibáztunk az elmúlt mérkőzéseken, a szerencse sem állt mellettünk, így őszintén remélem, pénteken megfordulnak a dolgok és végre sikerül ismét azt az arcunkat mutatni, ami korábban a sikereinket hozta.

Mosonmagyaróváron egyébként nagyon készülnek a sikeres hazai szezonzárásra, így nem titkoltan a hazaiak mestere Bognár Róbert is a két bajnoki pont reményében vezényli ki péntek este csapatát a parkettra.

– Rengeteg okunk van arra, hogy megnyerjük a péntek esti találkozót. Először is szeretnénk győzelemmel búcsúzni hazai pályán a szurkolóinktól, illetve természetesen vissza akarunk vágni a Békéscsabán elszenvedett vereségért is. Valamint ahhoz, hogy biztosan megőrizzük a jelenlegi tízedik helyezésünket mindenképpen szükségünk van erre a két bajnoki pontra. Látom a lányokon, hogy roppant elszántak, s megfelelő önbizalommal készülnek a mérkőzésre. A Békéscsaba ugyan megtorpant egy kicsit az elmúlt hetekben, de nekünk nem szabad ebből kiindulnunk, és ugyanolyan fegyelmezett és szervezett játékot kell nyújtanunk, mint amivel sikerült nyernünk a Dunaújváros, a Kisvárda és az Alba ellen – zárta mondandóját a tréner.

A két gárda egymás elleni mérlegét nézve, meglehetősen kiegyenlített képet kapunk, hiszen a két csapat 9 első osztályban lejátszott mérkőzésén, négyszer lila-fehér, négyszer pedig móvári győzelem született, egy alkalommal meg pontosztozkodással zárult az összecsapás. Az együttesek legutóbbi januári találkozójára azonban a lilák emlékezhetnek szívesebben, hiszen Walfisch Mercédesz utolsó másodpercben szerzett találatával diadalmaskodtak 30-29-re. Az Előre utolsó idegenbeli fellépése ebben a szezonban tehát pénteken 18:30-tól a Mosonmagyaróvári UFM Arénában lesz, a sípot pedig a Hargitai Gábor, Markó Gábor István bírópáros fújja majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/667341913716767/' width='680']

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Marincsák Nikolettel

A szezon utolsó előtti hazai bajnoki összecsapására készül csapatunk a Békéscsabai ENKSE, az ellenfél pedig egy közvetlen rivális az MTK együttese lesz. És bizony a vendégek személyében a szó legszorosabb értelmében is egy riválist köszönthetünk, hiszen a fővárosiak a bajnoki tabellán 13 megszerzett pontjukkal a tizenegyedik pozíciót foglalják el, amivel éppen megelőzik a 10 pontjával tizenkettedik helyen tanyázó lila-fehéreket. És mivel ezen a találkozón kívül az MTK-nak már csak egy Kisvárdai mérkőzése lesz ebben a kiírásban, akár a 11. hely megszerzéséért is dönthet a szombat esti csata. Könnyűnek azonban nem ígérkezik az összecsapás, ugyanis a kék-fehéreket idegenben sem lehet lebecsülni, amit jól mutat, hogy ebben a bajnokságban több pontot szereztek a Fővároson kívül, mint hazai közegben. Amíg otthon kétszer tudtak diadalmaskodni és két alkalommal remiztek, addig idegenben szintén két győzelem mellett három döntetlent is be tudtak gyűjteni. Egészen pontosan Egerből és Mosonmagyaróvárról távoztak két ponttal, míg a Budaörstől és nem kis meglepetésre a Siófoktól illetve a Váctól is elcsentek egy pontot. Ráadásul az utóbbi döntetlenjüket két fordulóval ezelőtt a legutóbbi idegenbeli kiruccanásuk alkalmával érték el. Az előző fordulóban azonban hazai pályán már nem sikerült meglepetést okozniuk a Siófokkal szemben, akik magabiztosan 26-18 arányban legyőzték kék-fehér vendéglátóikat. Sajnos ennél azonban sokkal arcpirítóbb vereséget szenvedett lila-fehér együttesünk, akik azok után, hogy novemberben nem kis meglepetésre kikaptak hazai környezetben a sereghajtó Eszterházy SC-től, most szombaton Egerben is kapitulálni kényszerültek ellenük. Az ​Előre hiába vezetett még a szünetben két találattal, a második játékrészben a lelkes hazaiak megfordították, és a végén két góllal 28-26-ra meg is nyerték az alsó házi rangadót. Így pedig talán még jobban felértékelődik az MTK elleni hazai ütközet lila-fehér lányaink számára, hiszen már nem csak az esetleges előrelépést illetően, hanem az Eszterházy elleni fiaskó kijavítása miatt is fontos lenne a két pont begyűjtése. Természetesen a nem túl kellemes Eger elleni zakóról is beszélt csapatunk irányítója Marincsák Nikolett, akit egyrészt a szombati meccsel kapcsolatban, másrészt pedig a közelmúlt szerződéshosszabbításának apropóján szólaltattam meg.

Fotó: Antal János

– Féléves kölcsönszerződésed lejárta után, nyártól immár teljes mértékben Előre játékosként pattogtathatod a labdát Békéscsabán. Ezek szerint jól érzed itt magad?

– Igen, megszerettem a csabai közeget és valóban nagyszerűen sikerült a beilleszkedés is a csapatba. Érzem a bizalmat is a vezetőség részéről, és ez is sokat nyomott a latban, főleg a számomra nem túl jól sikerült kisvárdai időszak után. Valamint Horváth Roland személye is maradásra ösztönzött, mert úgy gondolom, ahogy az elmúlt fél évben, úgy a következő szezonban is sokat fejlődhetek majd a kezei alatt. Az igazat megvallva amúgy sem vagyok egy vándormadár típus, úgyhogy ha valahol jól érzem magam, és szakmailag is biztosítva látom a jövőmet, akkor kitartok annál a csapatnál.

– Szombaton egy elég váratlan pofonba sikerült beleszaladnotok, szerinted mi okozhatta a vereséget?

– Sajnos úgy érzem eljött a csapat életében egy mentális és fizikális mélypont, ami talán ezen az összecsapáson csúcsosodott ki. Nem magyarázkodni szeretnék, de az elmúlt időszak sok sérülése, és ezzel összefüggésben az, hogy jóval kevesebb pihenési lehetőségünk volt, talán elfogyasztotta egy kicsit a gárdát. Azért is különösen fájó ez a vereség, mert egy olyan ellenféltől kaptunk ki, akik szintén hasonló problémákkal küzdenek, tehát ők sem egy bő kerettel rendelkező közép vagy élcsapat. Ráadásul pontosan azt játszották, amit meccs előtt átbeszéltünk és levideóztunk, mégsem tudtunk rá érdemben reagálni. Ahelyett, hogy mi diktáltuk volna a tempót, felvettük ellenfelünk ritmusát, és egyáltalán nem csapatként kézilabdáztunk, hanem inkább egyénileg próbáltuk megnyerni a találkozót. Mindemellett védekezésben és támadásban is csődöt mondtunk, és rendre a legfontosabb pillanatokban hibáztunk.   

– Viszont az élet megy tovább, és már hétvégén újabb javítási lehetőséget kaptok!

– Pontosan, mi is így gondoljuk. Nyilván átbeszéltük a tanulságokat, legfőképpen azt, hogy ebben a bajnokságban senki ellen sem lehet félgőzzel kézilabdázni, és sokkal inkább ott kell lennünk fejben a hátralévő összecsapásokon. Viszont sokáig nem rágódhatunk a verségen, le kell zárnunk a múltat és csak a jövővel szabad foglalkoznunk. Jelenleg pedig a legfontosabb, hogy szombaton sikerrel vegyük a következő akadályt.

– Ez pedig az MTK gárdája lesz, akikkel úgy is fogalmazhatunk, hogy megvívtok a 11. pozícióért.

– Természetesen az előbbieken túl még ez is ad plusz motivációt az összecsapáshoz, hiszen szeretnénk a végelszámolásnál megelőzni a Fővárosiakat. Viszont nagy titkot nem árulok el azzal, hogy nekik is ez a cél lebeg a szemük előtt, és így egy roppant nehéz ki-ki meccsre számítok szombaton. Az ő igazi erényük, hogy rendkívül összeszokottak, hiszen a csapat magja már nagyon régóta együtt játszik, és van egy kifejezetten erős soruk, ami azt is jelenti, hogy minden posztra van legalább egy rutinos, megbízható játékosuk.

– Mi lehet a győztes recept?

– Mindenekelőtt nagymértékben javulnunk kell a múlt heti produkciónkhoz képest, voltaképpen mindenben. Sokkal összeszedettebb kézilabdát kell játszanunk, és összerakni végre a védekezésünket egy megfelelő szintre. Mivel ellenfelünk átlövő játékban, valamint ebből fakadóan beálló pozícióban dominál leginkább, ezért az összehangolt csapatjáték, és így a lövőik, beállósaik semlegesítése kulcsfontosságú lesz. De támadásban is sokkal okosabban kell játszanunk, a magas robosztus védőfalukkal szemben ki kell használnunk a mozgékonyságunkat és cselező képességünket. És persze azt a rengeteg technikai hibát, amit az elmúlt mérkőzéseken elkövettünk, a lehető legkevesebbre kell minimalizálnunk. Nem kérdés, hogy most már az utolsó tartalékainkat kell mozgósítani, de szeretnénk ezt az idényt méltóképpen, a lehetőségeinkhez képest legjobban lezárni.

A két gárda kiegyenlített erejét mutatja, hogy a felek a legutóbbi két találkozójuk alkalmával is döntetlent játszottak egymással, ráadásul mindkétszer a Fővárosban. Szinte napra pontosan egy éve 30-30-at, míg januárban 26-26-os döntetlen mutatott az Elektromos csarnok kijelzője a lefújás pillanatában. De a csapatok legutolsó Viharsarki összecsapásának alkalmával is a lila-fehérek örülhettek jobban, ugyanis a tavaly januári mérkőzésen elért 29-26 arányú siker, a csabaiak hosszú nyeretlenségi sorozatát törte meg akkor. Reméljük a szombati összecsapás is megtöri a lilák jelenlegi rossz sorozatát, és a 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő alsóházi derbit követően ismételten csabai örömtáncot láthat majd a publikum. A két sípmester egyébként a Bíró Ádám, Kiss Olivér bírópáros lesz.

Dömény Dezső

Interjú Horváth Rolanddal

A női kézilabda bajnokság immáron utolsó szakaszába fordultunk, hiszen mindössze négy forduló van még hátra az idei küzdelmekből. És talán úgy is fogalmazhatunk, hogy lila-fehér csapatunk számára igazából csak most kezdődnek a tavaszi küzdelmek, mert a felső illetve középházi ellenfelek után most már alsóházi, sőt közvetlen riválisok ellen kell majd felvenni a harcot. Első körben pedig a lilák számára talán leginkább várt, és a tavasz legnagyobb presztízsű találkozója következik Egerben. És nem elsősorban a hazaiak alsóházi szereplése kapcsán illethetjük ezt az összecsapást komoly presztízsűnek, hanem sokkal inkább a két csapat őszi békéscsabai mérkőzése miatt. Azon a találkozón ugyanis óriási meglepetésre egy találattal a vendég egriek legyőzték a csabai lányokat, amivel fájó sebet ütöttek a lilák idei teljesítményén. Ha azonban még az előző fordulóbeli Ferencváros elleni 19 gólos vereséget is idevesszük, akkor joggal feltételezhetjük azt, hogy a csabai hölgykoszorú már lázasan készül arra, hogy egy erőben azért hozzájuk jóval közelebb álló csapat ellen végre megmutathassák valós tudásukat. És azért valljuk meg, a sérülések miatti nehézségek ellenére is azért ez a cél igencsak reálisnak tűnik. Lévén az Eger mindösszesen azzal a kettő ponttal rendelkezik csak eddig a bajnokságban, amit azon az ominózus viharsarki összecsapáson gyűjtött. Persze azért hazai pályán több alkalommal is megvillantották már oroszlánkörmeiket, hiszen az MTK együttese is mindössze két góllal, a Fehérvár gárdája pedig négy találattal tudott csak föléjük kerekedni. Ebben pedig elvitathatatlan az egykoron Békéscsabán is megfordult Sári Barbarának a szerepe, aki ipari mennyiségben termeli a gólokat. Érdekesség, hogy 136 találatával az ötödik helyen tanyázik jelenleg a góllövőlistán, és ezzel éppen a két legeredményesebb lila-fehér gólvágót, az eddig 131 találatig jutó Aleksandra Vukajlovicot és a 120 gólnál járó Walfisch Mercédeszt előzi meg. A felkészülés közben együttesünk szakvezetőjétől Horváth Rolandtól érdeklődtem miként készülnek a lányok a hétvégi megmérettetésre.

Fotó: Antal János

– A sereghajtó otthonába látogattok, és talán nem is lehet kérdés milyen célokkal utaztok Egerbe!

– Valóban nem, hiszen a célunk csak is a győzelem lehet, tehát egyértelműen a két bajnoki pontért megyünk. Engem személy szerint is nagyon motivál az, hogy visszavágjunk ellenfelünknek a hazai fiaskó miatt, de azt gondolom a lányok is hasonlóan állnak ehhez a mérkőzéshez. Talán a szezon legnagyobb pofonja volt számunkra az a novemberi találkozó, így nem hiszem, hogy bárkinek is külön bizonygatni kellene, mennyire szeretnénk kijavítani az akkori botlásunkat.

– Azt azért nem mondhatjuk, hogy könnyű helyzetben vagy, hiszen kis túlzással minden héten kidől valaki a csapatból, de ahogy látom a lelkesedés töretlen…

– Természetesen az, de ez nem is lehet kérdés, mint ahogy az sem, hogy most is teljes erőbedobással készülünk, nyilván a lehetőségeinkhez mérten. Ahogy te is említetted egyre kevesebb a hadra fogható játékosom, viszont akik itt vannak, azoktól mindenképpen azt várom, hogy szívüket-lelküket kitegyék a pályára és küzdjenek az utolsó leheletükig. Mivel kevesen is vagyunk, nem számítok könnyű összecsapásra, de ahogy imént is említettem egyértelműen a győzelem szellemében készülünk és lépünk majd pályára szombaton. Ha egy góllal, akkor egy góllal, de mindenáron pontokkal akarunk távozni Egerből.   

– Mi lehet szombaton a siker kulcsa?

– A legfontosabb dolgok most is hátul fognak eldőlni, tehát a védekezésünknek és a hozzá kapcsolódó kapusteljesítménynek kell úgy összeállnia, hogy a megfelelő alapot megteremtsük a sikerhez. Ha hátul egy fegyelmezett, kemény védekezést produkálva sikerül elbizonytalanítani ellenfelünket, akkor elöl is meg fogjuk tudni oldani a dolgokat. Nyilván ehhez támadásban is majd a lehető legkevesebb hibával kell kézilabdáznunk.

– A szombatival együtt az utolsó négy mérkőzésetek következik, van valami külön célkitűzés erre az utolsó etapra?

– Igazából konkrét célokat nem fogalmaztunk meg, de én nagyon szomorú lennék, ha a szezont is ennyi ponttal fejeznénk be. Magyarul szeretném, ha a lehető legtöbbet ki tudnánk hozni a hátralévő mérkőzésekből, azaz minél több pontot szereznénk és játékban is megpróbálnánk még javulni.

Együttesünk legutóbb a 2013/14-es szezonban szerepelt utoljára Egerben, akkor magabiztos 32-19 arányú győzelemmel térhettek haza lányaink. Viszont ahogy már többször is szót ejtettünk róla, a közelmúltban az egri gárda örülhetett, ugyanis az őszi békéscsabai találkozón az első negyedóra kivételével végig vezetve 29-28-ra legyőzték a lilákat. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége csapatunknak, az egri Eszterházy Főiskola Sportcsarnokában megrendezésre kerülő összecsapáson, melyen a B.Pech Katalin, Vágvölgyi Mária sípmesterek tevékenykednek majd.

Dömény Dezső

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Gidai Eszterrel

Igazi kézilabda csemegével kezdődik a húsvéti hosszú hétvége a sport szerelmeseinek, ugyanis nagypénteken lila-fehér együttesünk a Ferencváros gárdáját látja vendégül. Azokat a zöld-fehéreket, akik a hétvégén kettős verességgel estek ki a Rostov Don ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, így most már teljes gőzzel csak a bajnokság végjátékára, és az ETO-val szembeni versenyfutásra koncentrálhatnak. Ez pedig egyáltalán nem ígérkezik sétagaloppnak a Népligetiek számára, mert kis túlzással még alig értek haza Oroszországból és máris két hét leforgása alatt összesen öt találkozót kell lejátszaniuk, közte egy Siófok és egy Győr elleni rangadót. De nem véletlen ez a sűrű program, ugyanis a BL negyeddöntői miatt utoljára április elején léptek pályára a zöld-fehérek bajnoki mérkőzésen. Méghozzá Vácon, ahol bizony meglehetősen megizzadtak a két bajnoki pontért, ugyanis csak egy góllal, 34-33 arányban tudtak diadalmaskodni. Ezzel szemben együttesünk túl van egy komoly sérüléshullámmal tarkított három idegenbeli csatát hozó sorozaton, melynek a legszűkebb vereségét múlt hét pénteken szenvedték el Kisvárdán a 32-22-es végeredményt hozó összecsapáson. Így nem is csoda, hogy a lila-fehér szimpatizánsok már jócskán ki lehetnek éhezve a kézilabdára, hiszen szeretett csapatukat közel másfél hónap után láthatják ismét hazai közegben. Mint ahogy az Előre fiatal irányítója Gidai Eszter is hosszú hónapok után szerepelhet ismét a csabai publikum előtt, lévén sérülését követően legutóbb Kisvárdán tért vissza a lila-fehér csapatba. Ennek apropóján beszélgettem vele, de természetesen szót ejtettünk a pénteki zöld-fehérek elleni derbiről is.

Fotó: Antal János

– Először is, hogy érzed magad, milyen állapotban vagy most?

– Szerencsére már százszázalékos állapotban vagyok, teljesen fájdalommentesen és úgy érzem fizikálisan is sikerült utolérnem magam. Igazából már két hónapja a csapattal edzek, nyilván fokozatosan terhelve a lábamat. Ahogyan a meccsterhelés is fokozatos volt, hiszen az utóbbi három találkozón már keretben voltam ugyan, de először csak védekezésben kaptam perceket, majd végre a Kisvárda ellen hosszabb időt is a parketten tölthettem.

– Milyen érzés volt ismét a pályán belülről segíteni a csapatot?

– Kimondhatatlanul jó érzés volt, rettentően hiányzott már a mérkőzés és az a légkör, ami egy kézilabdameccset jellemez. Ráadásul önkéntelenül is felsejlett pályára lépésemkor az a nyolc kemény hónap, amit végig kellett csinálnom azért, hogy ismét eljussak ideáig. Fizikálisan és lelkileg is igencsak megviseltek az utóbbi időszak történései, de az hogy megint magamra ölthettem a lila-fehér mezt és gólokkal tudtam segíteni a csapatot, úgy érzem megérte a sok nehézséget.

– Akkor beszéljünk egy kicsit erről a bizonyos Kisvárda elleni mérkőzésről, ami nem csak a visszatérésed miatt volt érdekes, hanem mert egy roppant fiatal kerettel is álltatok ki.

– Igen, bár ugye leginkább a kényszer szülte ezt a helyzetet, és az igazat megvallva hiányoztak is azok a rutinosabb játékosok, akik most nem tudtak pályára lépni. Ettől függetlenül egyáltalán nem kezdtünk rosszul, az első húsz percben kifejezetten jól tartottuk ellenfelünket, aztán viszont szépen lassan kijött a két csapat közötti különbség, és fokozatosan ellépett tőlünk a Várda. A második játékrész elején ugyan még vissza tudtunk kapaszkodni egy szorosabb eredményre, de a negyvenedik perctől már végképp az ő akaratuk érvényesült, és el is döntötték a találkozót. Mivel minimális cserével kellett lejátszanunk az összecsapást, amíg erővel bírtuk addig tartottuk őket, de egy idő után elsősorban a sok hibáinknak köszönhetően, ellenfelünk lerohant minket és fokozatosan növelte a különbséget. Ami még komoly probléma volt, hogy nem igazán tudtunk átlövés gólokat szerezni, és így a védelmüket sem tudtuk megfelelően széthúzni, hogy a beállóknak is több helye legyen. Ezen mindenképpen javítani kell a következő mérkőzéseken.

– Akár már a Fradi ellen!

– Ellenük mindenképpen! Mert ahhoz, hogy a célunkat elérjük és egy igazán szoros meccset tudjunk velük játszani, az elmúlt mérkőzések hibáit kénytelenek leszünk kijavítani. Persze mindenki tisztában van a realitásokkal, hogy egy nagyon erős ellenféllel kell pénteken farkasszemet néznünk, akik amellett, hogy rengeteg kivalló játékossal rendelkeznek, még sokkal hosszabb paddal is, ami nyilván jóval több variációs lehetőséget rejt magában. Ettől függetlenül nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára, hazai környezetben nagyon szeretnék minél jobb játékkal előrukkolni, és szurkolóinkat is egy élvezetes találkozóval szórakoztatni.

– Mire kell akkor különösen koncentrálnotok pénteken?

– Mindenekelőtt arra, hogy ne rohanjunk és fogjuk meg a támadásokat, azaz minél hosszabban kézilabdázzunk. A Ferencvároshoz hasonló csapatok ellen nagyon fontos, hogy ne az általuk diktált rohanós ritmust vegyük fel, hanem próbáljuk meg lassítani a játékot. Ez az, amit csak részben tudtunk az elmúlt találkozókon megvalósítani, de ha szoros összecsapást akarunk játszani a Fradival meg kell oldanunk. Az is kulcsfontosságú lesz, hogy a lehető legkevesebb hibával kézilabdázunk, azért hogy ne tudjanak gyors lerohanásokkal átrohanni rajtunk. Valamint hátul is jóval stabilabbnak kell lennünk, és sokkal agresszívabb védekezést kell bemutatnunk.

– Az előző hetekben meglehetősen foghíjas csapattal voltatok kénytelenek kiállni, most mi a helyzet a hiányzók terén?

– Talán egy fokkal jobban állunk, hiszen a Kisvárdai mérkőzéshez képest ott lesz az együttesben Aleksandra Vukajlovic aki több találkozót is kénytelen volt derékfájdalmak miatt kihagyni, de a héten már teljes értékű munkát végzett. Illetve Marincsák Niki is pályára léphet, aki ugye a két klub megállapodása miatt nem játszhatott a legutóbbi találkozón. Viszont sajnos Balog Juditra nem csak ezen a mérkőzésen, de már ebben az idényben sem számíthatunk, ugyanis hamarosan térdműtéten kell átesnie, és így az immár műtét után lábadozó Szögi Timivel együtt csak a következő szezonban tudnak hozzánk csatlakozni.  A gondok ellenére azért elszántak vagyunk és szeretnénk pénteken minél jobb kézilabdát produkálni. Ami a közeljövő szempontjából is fontos lenne, hiszen a Ferencváros elleni összecsapást követően már ismételten olyan találkozók következnek, amelyeken azért nagyobb eséllyel tudunk majd pontokat gyűjtögetni. Ennek tükrében pedig egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel megyünk be a bajnokság véghajrájába.

Ha a két csapat egymás elleni mérkőzéseit nézzük a mérleg nyelve egyértelműen a Ferencváros felé billen, így nem meglepő módon a felek őszi Népligeti találkozóját is magabiztosan 36-21 arányban a zöld-fehérek nyerték, ahogy a legutóbbi Viharsarki összecsapást is. Annak a tavaly májusi mérkőzésnek egyébként az adta meg a pikantériáját, hogy a Ferencváros és a Győr őrületes versenyfutása közepette rendezték, és így mindkét csapat a lehető legnagyobb gólkülönbség elérésére törekedett. Viszont hiába nyerte meg akkor azt a csabai összecsapást 37-25-re a Fradi, a végelszámolásnál mégis egy góllal alulmaradt az ETO-val szemben. Egyelőre most még ilyen harc nincs a két gigász között, de a vendégek így is toronymagas esélyesei a pénteken 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő találkozónak, amit az Asztalos Bence, Bárkányi Gábor sípmesterek dirigálnak majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/2204241963224826/' width='680']

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Kovács Anettel

A Női kézilabda NB1 21. fordulóját rendezik a hétvégén, így pénteken csapatunk is útra kell, hiszen ezúttal Kisvárdán lesz jelenése Horváth Roland tanítványainak – akiknek zsinórban ez már a harmadik idegenbeli összecsapása lesz, a Siófoki és az Érdi túrát követően. Igaz sok sikerélménnyel nem gazdagodhattak, ugyanis a Balaton-partján 38-26-ra, míg Érden 45-30 arányban maradt alul ellenfeleivel szemben a csabai egylet. Ezzel viszont a tizenkettedik helyre csúszott vissza együttesünk a tabellán, bár a tizenegyedik helyen tanyázó MTK mindössze csak a jobb gólkülönbségének köszönhetően tudja megelőzni a lilákat. És noha szabolcsi ellenfelünk három pozícióval csapatunk előtt helyezkedik el, ebben a naptári évben Walfischékhoz hasonlóan hét pontot, azaz hajszálpontosan ugyanannyit sikerült csak bezsebelniük eddig a pontvadászatban. Ráadásul mostanában hazai pályán sem olyan magabiztos a kisvárdai gárda, amit jól mutat, hogy a legutóbbi hét hazai összecsapásukból csak egyet sikerült megnyerniük, még januárban az Eger ellen. Sőt február elején, a Mosonmagyaróváron elszenvedett vereségüket követően az addigi vezetőedző Vlatko Djonovic munkáját is megköszönték és így a szakmai munka irányítását Dévényi János vette át. Megakadályozni azonban ő sem tudta azt, hogy az utolsó két hazai mérkőzésükön a Debrecen és a Vác is egyaránt hatgólos győzelemmel térjen haza a szabolcsi városból. Mind két fél tehát hasonló cipőben jár, azaz szeretné maga mögött hagyni az elmúlt időszak rossz sorozatát és győzelemmel nekimenni az utolsó egy hónapnak. Ezt pedig együttesünk jobbszélsője Kovács Anett is megerősítette, akivel nem csak a hétvégi mérkőzés apropóján beszélgettem, hanem a hétfői válogatott összetartás kapcsán is, mert Walfisch Mercédesz mellett Anett is képviselte klubunkat Kim Rasmussen szövetségi kapitány legújabb keretében.

Fotó: Antal János

– Korábban a „B”, hétfőn pedig már az „A” válogatottba is meghívást kaptál. Milyen benyomásid voltak az összetartásokon?

– Teljesen mértékben pozitív, jó élményekkel térhettem haza. Sok időnk ugyan most nem volt gyakorolni, hiszen ez csak úgymond a kluboktól kikoldult egynapos összetartás volt, ahol a Bajnokok ligájában szereplő együttesek játékosai nem is vettek részt. De valahol most ez is volt a cél, azaz hogy a fiatalabb játékosok, és akik leginkább csak az úgynevezett „B” keretben kapnak helyet, azok is jobban megismerhessék a taktikát és minél jobban összeszokjanak egymással. Szóval egy délelőtti erősítő edzést követően délután volt a nap érdemi része, amikor is Kim Rasmussen folyamatos utasításai közepette, egymás elleni játékkal gyakoroltuk a különböző taktikai variációkat.

– A rend kedvéért, mi is a fő célja a szövetségi kapitánynak a „B” válogatottal?

– Elsősorban, hogy a fiatalok is szokják a válogatott légkörét, és a kapitány is jobban megismerhesse azokat a játékosokat, akik egyelőre még nem férnek be a „A” keretbe. Aminek ahogy Ő mondja, valahol az előszobája is a „B” keret. Illetve ha sérülés miatt kidől valaki, akkor legalább nem teljesen újoncként kerül ebbe a közegbe. Amúgy mind a két keret edzéseit Kim tartja, és mondhatom, ugyanolyan elhivatottan dolgozik és próbál segíteni a játékosoknak, akár az első akár a második csapat gyakorlásáról van szó.

– Egy hárommérkőzéses idegenbeli széria utolsó állomása következik számotokra, és bizony azért az első két találkozótok nem igazán sikerült úgy, ahogy szerettétek volna…

– Az igazat megvallva egyáltalán nem úgy alakultak ezek az összecsapások, ahogy azt előzetesen terveztük, és főként védekezésben hagyott nagyon sok kívánnivalót a teljesítményünk. Ha őszinte akarok lenni, akkor mind a két idegenbeli találkozónkon ugyanazokat a hibákat vétettük, rettenetesen fegyelmezetlenek voltunk, aminek egyik eredménye, hogy rengeteg kétperces büntetést kaptunk. De sajnos számtalan technikai hibát is elkövettünk, amivel jócskán megkönnyítettük ellenfeleink dolgát. Viszont levontuk a tanulságokat ezekből a mérkőzésekből, és már pénteken szeretnénk bemutatni, hogy idegenben is tudunk ennél sokkal jobban kézilabdázni.

– Ősszel gyakorlatilag 1 másodpercen múlott a pontszerzés a Kisvárda ellen, szerinted azóta mennyit változott a két együttes?

– Azt gondolom, leginkább a körülmények miatt lehet némi változás. Ellenfelünknél például edzőváltás is történt, amitől azért mindig átalakul egy kicsit a csapat játéka. Ettől függetlenül a Kisvárda kerete még mindig roppant erős, és mivel több kiváló képességű kézlabdázó is erősíti a keretüket, számos olyan erényük van, amiben még mindig rendkívül jók. Ilyen például az egy-egy elleni játék, amiben nagyon veszélyesek, de a beálló játékuk is kifejezetten acélosnak számít. Amúgy hasonlóan legutóbbi két ellenfelünkhöz ők is rettenetesen gyors játékot játszanak, így az ellenfél támadásbeli hibáit gyors lerohanásosokkal kíméletlenül megbüntetik. A mi csapatunk körül azért annyi változás nem történt, de sajnos a sérülések tavasszal folyamatos nehézségek elé állítanak minket. A mai napig több játékosunknak is nehezíti a felkészülését kisebb-nagyobb probléma, míg ugye Szögi Tímeára például már biztosan nem számíthatunk ebben a szezonban. Igaz azért vannak jó hírek is, hiszen szerencsére kapusunk Balog Judit már újra edzett a héten, és bevetésre készen várja a pénteki találkozót.

– Amelyen gondolom, most már tényleg szeretnétek egy igazán szoros csatát vívni.

– Mindenképpen. Persze nem lesz könnyű dolgunk, hiszen ahogy említettem is egyre kevesebben vagyunk, és egy fizikálisan ennyire erős ellenféllel szemben nehéz 60 percen keresztül szinte egy sorral kézilabdázni. Ezért is lesz nagyon fontos, hogy most sokkal fegyelmezettebben, és kevesebb hibával kézilabdázunk, megakadályozva hogy átfussanak rajtunk, és ez által is inkább a felállt fal elleni támadásokra kényszerítsük őket. Emiatt is a védekezésünkre próbálunk nagyon összpontosítani, főként a beálló semlegesítése és az átlövők kiszorítása lesz szerintem kulcsfontosságú. A célunk mindenképpen az, hogy javuljunk az előző találkozókhoz képest, és így minél szorosabb csatára kényszerítsük ellenfelünket, vagy akár még pontot is szerezzünk Kisvárdán.

Az együttesek ősszel egy végletekig kiélezet összecsapást vívtak egymással a Viharsarokban, ahol is a vendégek Isabel Guialo dudaszó pillanatban szerzett találatával kiénekelték a sajtot a lilák szájából, és 30-29 arányban megnyerték a találkozót. Csapatunk legutóbbi kisvárdai kiruccanása viszont nem hozott ennyire szoros küzdelmet, a tavaly márciusi összecsapást ugyanis 24-18-ra viszonylag simán nyerték a Szabolcsiak. A két gárda soron következő mérkőzése tehát pénteken 18 órától a Kisvárdai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a találkozót a Horváth Péter, Marton Balázs bírópáros vezeti majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/551780522012005' width='680']

Interjú Horvát Dorinával

Fotó: Antal János

Mozgalmas hete van női kézilabda csapatunknak, hiszen alig néhány napja még Siófokon vendégeskedtek Horváth Roland tanítványai, a hétvégén pedig már egy újabb megmérettetés vár az együttesre, ugyanis vasárnap Érden lesz jelenésük. És noha a lilák a szerdai Balaton parti összecsapásra is előzetesen egy szoros eredmény elérését tűzték ki célul, a házigazdák már az első játékrészben jelezték nem szándékoznak pontokat ajándékozni a csabai egyletnek. A találkozó elejétől roppant domináns játékot mutattak, ennek is köszönhetően megnyugtató 10 gólos előnnyel térhettek szünetre. És ugyan a második játékrészben jelentősen nem nőt tovább a két csapat közötti különbség, a vége így is sima 12 gólos siófoki győzelem lett. Ha pedig előzetesen is a „nehéz” jelzőt használtuk a lilák Balaton parti kirándulásához, akkor a vasárnapi összecsapást végképp ezzel a kifejezéssel illethetjük. Ugyanis az ellenfél az az érdi gárda lesz, akikét egységgel épp a lila-fehérek szerdai ellenfelét megelőzve, 27 ponttal a harmadik pozíciót foglalják el a tabellán. Így talán mondanom sem kell, menyire fontos lehet a Pest megyeieknek ez a két pont a bronzért folyó csatában. Amelyért a legutóbbi hazai összecsapásuk alkalmával azért nagyon nagy lépést tettek, hiszen az őket üldöző Siófokot sikerült 30-26-ra legyőzniük. Igaz, ha azt nézzük, hogy ebben a szezonban még veretlen hazai környezetben Szabó Edina együttese, akkor talán nem is akkora meglepetés a sikerük. Idegenben már azért többször hullajtottak pontokat Janurikék, amiből a váci vereség, vagy a békéscsabai pontveszteség különösen fájdalmas lehet. A legutóbbi szerdai játéknapon, Mosonmagyaróváron is igencsak megszenvedtek a kétbajnoki pontért, de a végén azért egy góllal 23-22-re csak sikerült két vállra fektetniük a hazaiakat, egy végig kiélezett, szoros összecsapáson. Egyébként, ha az érdi játékosok listáját böngésszük, több ismerős néven is megakadhat a szemünk, ami nem véletlen, hiszen a jelenlegi keretükből hárman is szerepeltek korábban az Előrében. Ilyen a csabai nevelés Gávai Szonja, csapatunktól az Érdbe nyáron távozó Jovana Kovacevic, sőt még 2010-ben Kisfaludy Anett is játszott lilában egy félévet. Vasárnap tehát ismét egy élcsapat otthonában kell helytállnia a csabai lányoknak, és hogy ez igazából miért nem sikerült Siófokon arra együttesünk fiatal hálóőrével, Horvát Dorinával kerestük a válaszokat.

– Mi hiányzott szerdán, hogy szorosabb találkozót tudjatok játszani?

– Talán leginkább a megfelelő koncentráció. Nagyon sok hibával kézilabdáztunk, főként támadásban, amiket gyors lerohanás gólokkal büntetett a Siófok. Az első tíz percben még viszonylag tudtuk őket tartani, de utána ritmust váltottak, és fokozatosan elhúztak tőlünk. Gyakorlatilag ebben az időszakban átfutottak rajtunk, mi kapusok is szinte csak ziccereket kaptunk. A 22 gól, amit egy félidő alatt begyűjtöttünk az pedig rengeteg. A második játékrészben azért valamit javult a játékunk képe, de ekkor is még sok hibával játszottunk.

– Valamivel meglepett benneteket a Siófok? 

– Az igazat megvallva nem. Amúgy is leginkább a saját játékunkra szoktunk koncentrálni, ilyen szintű ellenfelek esetében pedig még inkább igaz ez. Viszont abból, amit előzetesen elterveztünk nem sok mindent sikerült megvalósítanunk a pályán. Szerettük volna lassítani a játékot, például egy-egy támadásunk alkalmával minél tovább menjen körbe a labda, hogy ez által is megtaláljuk az optimális helyeket a lövésre. Amikor így játszottunk rendszeresen eredményesek is tudtunk lenni, de sajnos sokszor türelmetlenek voltunk és elkapkodtuk a befejezéseket.

– Ha már elsősorban a védekezést boncolgatjuk, Te hogy érzed a kapus-védelem összhangban mennyit fejlődtetek a szezon során?

– Nehéz kérdés. Én úgy gondolom, hogy fejlődünk folyamatosan, de azért bőven van még min csiszolni. Vannak találkozók, amikor ez nagyon jól működik, és sajnos vannak, amikor kevésbé. Ez nyilván abból is adódik, hogy még nagyon fiatal a csapatunk, és így a teljesítményünk illetve a védekezésünk, akár még egy mérkőzésen belül is meglehetősen hullámzó. Valamint a legfontosabb belső védő pozícióban a szezon során többször is változott a játékosok személye, pedig itt kifejezetten hangsúlyos az összeszokottság. Ettől függetlenül próbáljuk egymást húzni a mérkőzéseken belül is, és mi kapusok szintén arra törekszünk, hogy minél jobb teljesítménnyel segítsük a hátsó szekciót.

– Ha előre tekintünk a következő ellenfeletekre, abban azért megegyezhetünk, hogy ők sem lesznek könnyű falat…

– Nem bizony, egy újabb élcsapat, akik ráadásul otthon még erősebbek. A játékuk egyébként sokban hasonlít a Siófokéhoz, szóval mindenképpen tanulnunk kell a szerdai mérkőzésünkből, és kijavítanunk az ott elkövetett hibáinkat. Ők is nagyon gyorsan kézilabdáznak, és főként egy-egy jó védekezés vagy kapusbravúr után villámgyors lerohanással fejezik be a támadásaikat. Ezt ráadásul Janurik Kinga és Katarina Krpez vezetésével rendkívül magas szinten is űzik. Roppant magas és erős védőfallal rendelkeznek, igaz ezt a gyors lábú, jól cselező játékosaink által akár még a mi javunkra is fordíthatjuk. Azt hiszem számukra minden szinten komoly presztízzsel bíró összecsapás lesz a vasárnapi, és nem csak arra gondolok, hogy jelenleg nagy csatában vannak a Siófokkal így minden pont nagyon számít nekik, hanem arra is, hogy Békéscsabán mégiscsak elcsentünk tőlük egy pontot.

– Milyen célokkal utaztok akkor Érdre?

– Legfőképpen, hogy összeszedjük magunkat a hétközitalálkozót követően, és a játék minden elemében, de legfőképpen védekezésben feljavuljunk. Sokkal nagyobb összhangban kell hátul dolgoznunk, és persze jóval koncentráltabban is. Fontos lesz, hogy az elején bemenjenek az átlövéseink, és így több helye legyen a jól cselező játékosainknak egy az egyben a védelmükkel szemben. És persze a visszafutásokra is nagy hangsúlyt kell helyeznünk, hogy ne csak ziccerben érkezzenek a kapunk elé. Természetesen azért szeretnénk minél jobb eredménnyel távozni Érdről, de azért az ilyen találkozókon a legfontosabb, hogy tudjunk tovább fejlődni, és ez által még hatékonyabban felkészüljünk azokra az összecsapásokra, amiket a szezon hátralévő részében a hozzánk erősségben azért közelebb álló együttesekkel szemben kell majd megvívnunk.

A két csapat összecsapásaira jellemző, hogy a szorosabb csatákat mindig Békéscsabán játsszák egymással, ennek ékes bizonyítéka a felek őszi 30-30-as Viharsarki találkozója. Érden általában simább hazai győzelmek születtek az elmúlt időszakban, ahogy az előző szezonban is, amikor is a vendéglátók 35-24-es sikernek örülhettek. A gárdák tehát vasárnap 18 órától az Érd Arénában csapnak össze, a találkozó két játékvezetője Kovács-Sebők Stefánia és Réti Rebeka lesz.

Dömény Dezső

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Kapcsolódó hivatkozás:
https://www.youtube.com/watch?v=G1AcA7a5Izc