ímkézett bejegyzés

Interjú Kovács Anettel

A hétvégén megkezdődött az élvonalbeli női kézilabda bajnokság, így együttesünk a Békéscsabai ENKSE is bemutatkozhatott a hazai közönség előtt. A lányok pályán mutatott produkciójára pedig nem is igazán lehetett panasz, hiszen hatalmasat küzdöttek és helyt is álltak a hatvan perc során. Igaz ezúttal ezért most nem járt pontbeli jutalom, hiszen a Dunaújváros gárdája hatalmas csatában két góllal 29-27 arányban két vállra fektette lila-fehér csapatunkat. Viszont ahogy Horváth Roland mester is nyilatkozta a találkozót követően, bíztató volt a jövőre nézve az együttes teljesítménye. A bajnokság pedig igazán csak most kezdődik, és a lilák szombaton a szezon első idegenbeli összecsapását is lejátszák, méghozzá az MTK otthonában. Aktuális ellenfelünk egyébként már két idegenbeli találkozót abszolvált az idényben, ugyanis múlt hét szombaton Vácon szenvedtek tízgólos vereséget a 31-21-es végeredménnyel záruló találkozón, majd ezt követően szerdán a Ferencváros otthonában volt jelenésük, ahonnan 36-22-es kudarccal tértek haza. Ami a fővárosiak nyári játékos mozgását illeti, összesen öt játékos Karnik Szabina, Termány Rita, Lajtos Nóra, Bánfai Kira és Stranigg Zsófia távozott az egyesülettől, míg nyolc új játékos, köztük több rutinos kézlabdázó is már kék-fehérben kezdte meg a felkészülést. Közülük hárman a Fradiból érkeztek, igaz csak Horváth Dóra az, aki tényleges igazolás, mert Suba Sára és Zsiborás Luca is csak kölcsönben szerepel ebben a szezonban. És hogy folytassuk a fiatal játékosok sorát, Pál Tamara az ETO-ból szintén kölcsönjátékosként szerepel, míg Sziráki Boglárka a Vác együttesétől tette át székhelyét a fővárosba. Kétségkívül azonban a három Budaörsi igazolással erősödhet legtöbbet az MTK, ugyanis az előző szezonban csapatának házi gólkirálya Dávid-Azari Fruzsina, a balátlövő Gerháth Fanni illetve a többszörös magyar válogatott Szöllősi-Zácsik Szandra igazi motorjai lehetnek Golovin Vlagyimir együttesének. Ahogy a lila-fehérek fiatal csapatában Kovács Anett is, hiszen a már válogatottban is bemutatkozó jobbszélső biztos kezére és rutinjára a szombati összecsapáson is nagy szükség lesz. Vele értékeltük a Kohász elleni találkozót, és természetesen kitértünk az MTK elleni derbire is.

Fotó: Antal János

– A vereség ellenére egy nagyon jó és izgalmas mérkőzést játszottatok a Dunaújvárossal, Ti miként értékeltétek meg az összecsapást?

– Az igazat megvallva kettős érzések kavarogtak bennünk a szombati mérkőzés lefújását követően. Egyfelől nyilván örülünk annak, hogy egy nálunk erősebb alakulattal fel tudtuk venni a versenyt, és igazából végig pariban voltunk velük, másrészről viszont csalódottak is vagyunk, mert egyértelműen egy nyerhető összecsapás csúszott ki a kezeink közül. És mondanom sem kell ebben a roppant erős bajnokságban nekünk minden pontra égetően szükségünk van.  

– Pedig az első húsz percben szinte álomszerűen kezdtetek, aztán viszont megtorpantatok, és innentől már inkább a Kohász akarata érvényesült…

– Őszintén szólva magam sem gondoltam, hogy ennyire jól kezdjük a találkozót, és a félidő derekára már több gólos előnyt sikerül szereznünk. Ebben a periódusban valóban nagyon jól kézilabdáztunk, okosan passzívig játszottunk, agresszívan védekeztünk, és a kapuból is extra teljesítmény jött. Viszont a félidő végén ellenfelünk ritmus váltott, mi pedig elkezdtünk kapkodni, és elolvadt az előny, amit korábban összegyűjtöttünk. A második játékrészben pedig kijött rajtunk az, hogy kevesen vagyunk, elfáradtunk és kulcsszituációkban hibáztunk.

– A hétvégén az MTK-nál vendégeskedtek, akik két sima vereséggel rajtoltak a bajnokságban. Ezekből a találkozókból mennyire lehet messzemenő következtetéseket levonni ellenfeletek erejével kapcsolatban?

– Minden mérkőzés más, és szerintem az MTK ellenük egy teljesen más arcát fogja majd mutatni. Egyébként hozzánk hasonlóan egy kifejezetten erős első sorral rendelkeznek, viszont talán nekik a padjuk is bővebb, mint a miénk, még akkor is, ha zömében fiatalok alkotják a második sorukat. Belső posztokon pedig kifejezetten erősek, itt Tóth Esztert érdemes külön is kiemelni, hiszen nem csak karmestere ellenfelünknek, de gólerős játékos is. Szöllősi-Zácsik Szandrát pedig azt gondolom, senkinek nem kell bemutatni, az ő játéka azért nagymértékben befolyásolja az MTK eredményességét.

– Jó eséllyel, egy riválissal találkoztok, ebből kifolyólag mennyire kezelitek kiemelten a szombati összecsapást?

– Mivel nekünk minden találkozó fontos, és így minden összecsapásra próbálunk a lehető legjobban felkészülni és a legtöbbet kihozni belőle, így külön nem is mondjuk ki erre sem, hogy most kiemelten készülünk rá. De azért nyilván a közvetlen riválisokkal szembeni mérkőzések mindig felértékelődnek, és a bennmaradásért folyó harcban is sokat számíthatnak ez itt megszerezhető pontok. Szóval a győzelem szellemében készültünk egész héten, és a két pontért utazunk Budapestre is. Azt gondolom, ha egy Dunaújvárost ennyire meg tudtunk szorongatni hazai pályán, akkor az MTK otthonában sem leszünk esélytelenek.

– Milyen találkozóra számítasz?

– A szombatihoz hasonló harcos, ki-kimérkőzésre, ahol döntő lehet, hogy melyik csapat bírja jobban fizikálisan. Mi a Kohász elleni első húsz percből meríthetünk, az a jó védekezés és kapusteljesítmény fog kelleni az MTK ellen is. És persze okos játék, és összességében kevesebb hiba. De ha hátul tényleg stabilak tudunk lenni 60 percen keresztül, akkor egészen biztosan nem térünk haza üres kézzel.

Ahogy az előző szezonban, úgy valószínűsíthetően ebben a bajnoki kiírásban is komoly csatákat fog vívni egymással – többek között a bennmaradásért is – a két gárda. A felek utoljára januárban csaptak össze Budapesten, akkor 26-26-os döntetlennel ért véget a találkozó, míg májusban Békéscsabán 34-30 arányban az MTK tudott diadalmaskodni. Az Előrés lányok első idegenbeli összecsapása tehát szombaton 18 órától a Budapesti Elektromos Csarnokban kerül megrendezésre, a találkozót az Altmár Kristóf, Horváth Márton bírópáros vezeti majd.

Dömény Dezső

A hétvégén megkezdődnek a K&H Női kézilabda liga 2019/20-as bajnoki kiírásának küzdelmei, így természetesen csapatunk a Békéscsabai ENKSE is megkezdi szereplését. Méghozzá hazai pályán, hiszen a nyitó találkozón a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia együttese látogat a Viharsarokba.

Interjú Horváth Rolanddal

Azt nem mondhatjuk, hogy aktuális ellenfelüknél ne lett volna játékos mozgás a nyáron, és érdekes módon a távozók lajstroma jóval több, mint az érkezőké. Összesen hat kézilabdázó Dombi Luca, Cifra Anita, Katarina Tomasevics, Monori Orsolya, Csapó Kincső és Vártok Ramóna távozott a Kohászból, míg a korábbi többszörös magyar válogatott Triscsuk Krisztina, a montenegrói beállós Itana Csavlovics, és a korábban Mosonmagyaróváron valamint Érden is megfordult horvát kapus Zeljana Stojak érkezett a Duna parti városba. Az Újváros egyébként összesen tizenegy felkészülési mérkőzéssel a háta mögött várja a szombati rajtot, és ebből mindössze négy alkalommal voltak csak kénytelenek vesztesen elhagyni a pályát, ráadásul ebből kétszer az Érd együttese ellen. A bajnoki főpróbájuk azonban nem volt túl sikeres, hiszen az újonc Szombathely csapatától kaptak ki idegenben, 28-27 arányban. Hasonlóan a Kohászhoz, lila-fehér együttesünknél is megvolt a nyári jövés-menés, így négy játékos Walfisch Mercédesz, Zöldi Tóth Katalin, Gidai Eszter valamint Marija Agbaba nevét már nem találjuk az idei keretben. Ott vannak viszont az új szerzemények, jelesül Kopecz Barbara aki Mosonmagyaróvárról, Barján Bianka aki Vácról, Mézes Laura aki Budaörsről, és Jelena Agbaba aki a lengyel Szczecin csapatától tette át a székhelyét Békéscsabára. Természetesen a lilák is játszottak több tesztmérkőzést is a nyolc hetes felkészülési időszakban és a lejátszott hat találkozójukból csak a Debrecen elleni két összecsapás alkalmával kellett kapitulálniuk. Ezzel szemben a Kecskemét ellen 36-24-es, a szerb Zork Jagodina ellen pedig 29-25-ös győzelmet aratatott a lila-fehér hölgykoszorú. Az utóbbi sikert egyébként a hazai rendezésű tornán könyvelhette el a csapat, amelyen nem kis bravúrral még a román bajnok Valceával is sikerült egy 27-27-es döntetlent játszani. Illetve még a felkészülés utolsó mérkőzését is sikerrel vették Horváth Roland tanítványai, az áldozat pedig az Orosháza együttese volt, akiket 40-33 arányban múltak felül. Csapatunk vezetőedzőjét így a felkészülés végén egy rövid összegzésre, valamint a szombati találkozó kapcsán némi esélylatolgatásra kértem.

– Túl vagytok a felkészülésen, hogy érzed mennyire sikerült jól ez a meglehetősen fontos időszak?

– Teljesen elégedett vagyok azzal a munkával, amit elvégzett a csapat, amit előre elterveztem azt gyakorlatilag véghez is tudtuk vinni. Idén is egy roppant lelkes, pozitív gárdát sikerült összerakni, akik becsülettel végigcsinálták az alapozó időszakot és látszik rajtuk, hogy nem adják fel a nehéz helyzetekben sem. Azt gondolom a tesztmérkőzéseink is jól sikerültek és nagyon hasznosak voltak. Nyilván ami már sajnos állandónak nevezhető probléma az a létszám. Kevesen vagyunk és így azért nekivágni a szezonnak nem kevés rizikót rejt magában. Viszont van egy erős sorunk és ha elkerülnek minket évközben a további sérülések és jól kijön a lépés akkor idén is okozhatunk örömöt a szurkolóinknak. Mindenesetre roppant kemény idényre kell felkészülni, hiszen látjuk a közvetlen riválisaink sem tétlenkedtek, sőt kifejezetten megerősödtek.

– Mit vársz a szombati nyitómérkőzéstől?

– Egy szezonnyitó mindig egy más műfaj, mint bármelyik másik találkozó évközben. Itt még sokszor a jó csapatoknál is csikorognak a fogaskerekek, így a papíron gyengébb gárdák is közelebb tudnak kerülni egy erősebbhez. Nyilván nekünk azért hazai pályán mindenképpen a győzelem a cél, ennek szellemében készültünk az elmúlt hetekben és nem is léphetünk más céllal pályára. Viszont az Újváros ellen azért nem lesz sétagalopp, hiszen egy rendkívül erős szakmai háttérrel rendelkező egyesületről beszélhetünk, ahol egy erős kezdősort, egy fiatalos saját utánpótlásbázisból merített második sor támogat. Viszont mi leszünk hazai pályán, és ezt kihasználva az első perctől kezdve bele kell állnunk a találkozóba, és akkor lehet esélyünk itthon tartani a két bajnoki pontot.

A mester munkáját a hiányzók is nehezítik, hiszen Szögi Tímea és Giricz Laura sem lehet ott a kezdésnél, sőt mindkét játékos teljes felépülése még meglehetősen hosszú időt vesz igénybe.

A felek természetesen az előző szezonban is összecsaptak egymással, igaz a lilák számára nem túl sok sikerélmény jutott ezeken az összecsapásokon. A tavaly szeptemberi békéscsabai randevújuk során 30-23-as vendéggyőzelem született, míg a dunaújvárosi visszavágón szintén a hazaiak örülhettek a 30-28-as végeredménnyel zárult találkozót követően. Van tehát miért visszavágni a Kohásznak, a szombati bajnoki nyitányon pedig meg is teheti ezt lila-fehér csapatunk. A labda 18 órától indul útjára a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros sípszavára.

Dömény Dezső

Interjú Barján Biankával

A hosszú nyári szünetet követően szombaton délután már újfent tétmérkőzésen láthatják kedvenceiket a békéscsabai kézilabda rajongók. Az együttesben azonban több új arcot is felfedezhetünk, sőt közülük több régi-új arcot is, ugyanis vannak olyan játékosok, akik évek múltán most nyáron ismételten visszatértek az egyesületbe. Ilyen Barján Bianka is, aki a 2013/14-es szezonban már egyszer magára ölthette a lila-fehér mezt. Ezt követően viszont Szegeden és Érden is pattogtatta a labdát, míg végül a tavalyi Váci szezonját követően megint a Viharsarok felé vette útját. Vele beszélgettem a felkészülésről és persze a közeljövő feladatairól is.

Fotó: Antal János

– Milyen érzés újra a békéscsabai csarnokban edzeni?

– Mindenképpen jó érzés, bár az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy valaha fogok még Békéscsabán játszani. De öt év ide vagy oda, gyakorlatilag villámgyorsan visszatértek a régi emlékek, és szinte úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna. A csapatba is nagyon hamar sikerült beilleszkednem, szóval zökkenőmentesen alakult a felkészülés a számomra.

– Viszont azért adja magát a kérdés, hogy-hogy megint csak erre vezetett az utad?

– A tavalyi szezonomra sajnos rányomta a bélyegét a sérülésem, ennek ellenére a Békéscsaba megkeresett, bízott bennem és szerződést kínált. Azt gondolom ez volt a kulcs, hiszen a bizalom, pláne egy ilyen komoly sérülés után rendkívül fontos egy játékosnak. Ráadásul az, amit a vezetők felvázoltak, a megfelelő játékidő, a vezetőedzőnk Horváth Roland személye, mind olyan tényező, ami visszatérésre ösztönzött. Úgy érzem, itt újra felépíthetem magam, és hasznára lehetek az Előrének.

– Ahogy Te is említetted, az előző szezonban vállsérüléssel bajlódtál, most jelenleg milyen állapotban vagy?

– Fizikálisan már 100%-os állapotban vagyok, de nagyon sokat is dolgoztam tavasztól azért, hogy a rajtra visszanyerjem a kondíciómat. Immáron a vállam is teljesen rendben van, így már a felkészülési mérkőzéseken is hadra fogható voltam. Amiben még nem tudtam maximálisan utolérni magam, az a forma, hiszen ahhoz kell a legtöbb idő, hogy azt a játékot tudjam ismét nyújtani a pályán, mint a sérülésem előtt. Nyilván nehéz, de egy ilyen kihagyás után türelmesnek is kell lennem, ettől függetlenül maximális erőbedobással dolgozom azon, hogy a lehető leghamarabb tökéletes formába kerüljek.

– Hogy érzed mennyire sikerült jól a felkészülésetek és mi az, ami a fő erősségetek lehet a szezonban?

– A felkészülés szerintem kifejezetten jó sikerült, rendkívül nagy hangsúly fektetett a szakmai stáb a fizikális részre, de mivel kevesen vagyunk, így nálunk ennek mindenképpen kiemelt szerepe is van. A tesztmeccseken ugyan sokszor hullámzó volt a játékunk, de ez azért betudható annak is, hogy az új játékosoknak azért idő kell, mire tökéletesen beépülnek a gárda játékrendszerébe. Viszont szinte minden meccsen voltak kifejezetten jó periódusink is, amikre azért építhetünk. A fő erősségünk azonban a csapatjáték kell, hogy legyen, főleg így, hogy nem túl bő kerettel dolgozunk. Csapatként kell megpróbálnunk dominálni, és minden mérkőzésen alázatosan és elszántan pályára lépni.

– A bajnoki nyitányon a Dunaújvárossal kell megmérkőznötök, hogy látod az esélyeket?

– Hazai pályán kezdeni a szezont mindig egy komoly pozitívum, hiszen egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel indítjuk a sorozatot. Ezért is szeretnénk győzelemmel bemutatkozni a szurkolóinknak, és persze én is akkor lennék a legboldogabb, ha győztes mérkőzésen térhetnék vissza. Viszont könnyű összecsapásra egyáltalán nem számítok, sőt az Újváros egy rendkívül összeszedett, és gyors játékot játszó gárda, akiknek a keretében azért több rutinos, jó kézilabdázó is megtalálható. A legfőbb erényük a gyors játék, amit a szellőléptű szélsőik által nagyon hatékonyan alkalmaznak. Illetve csapatként is kifejezetten összeszokott társaságról beszélhetünk, hiszen a gárda magja már rég óta együtt játszik. Szóval nem lesz könnyű feladat két vállra fektetnünk ellenfelünket, így fejben mindenképpen koncentrálnunk kell végig hatvan percen keresztül, és egységesen csapatként kell kézilabdáznunk. E mellett a védekezés most is kiemelten fontos lesz, valamint az, hogy ne kapkodjunk, és inkább próbáljuk meg lassítani ellenfelünk játékát.

Dömény Dezső

Interjú Kopecz Barbarával

A hajrához érkezett csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE nyolc hetes felkészülése, és bizony már csak pár nap és megkezdődik a 2019/20-as bajnoki szezon. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a csapat gerince szinte teljesen együtt maradt az előző idényhez képest, de azért érkezett a nyáron több új arc is a lila-fehér gárdához. Az egyik ilyen játékos Kopecz Barbara, aki Mosonmagyaróvárról tette át a székhelyét a Viharsarokba, és bizony immár a válogatottban is bemutatkozott kézilabdázóra, Horváth Roland mester is kiemelten számít az előttünk álló évadban. Az irányítóként és balátlövőként is bevethető játékossal eddigi pályafutásáról és az első pár hét békéscsabai tapasztalatairól beszélgettem.

– Mesélj magadról egy kicsit, ha jól tudom, Dunaújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival?

– Igen, 12 évesen Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, de meglehetősen hamar, két év elteltével már a Vasasban pattogtattam a labdát. Ezt követően az ETO-hoz kerültem, majd egy szekszárdi és egy budapesti időszak következett, ekkor az MTK csapatát erősítettem. 2014-ben szerződtem a Mosonmagyaróvárhoz, ahol pályafutásom eddigi leghosszabb időszakát töltöttem, azaz egy év megszakítással egészen mostanáig 4 szezont húztam le a kék-fehéreknél.

– Miért döntöttél mégis a klubváltás mellett?

– Szerettem Mosonmagyaróváron játszani, de úgy éreztem mindenképpen környezetváltozásra van szükségem, és arra, hogy további új impulzusokat kapjak. Ekkor keresett meg a Békéscsaba és mivel szimpatikus volt számomra a klub koncepciója hamar megegyezésre jutottunk. Nyílván a fiatalos gárda és az edző, Horváth Roland személye is sokat nyomott a latba a döntésemnél.

– A kézilabda mellett mivel szeretsz leginkább a szabadidődben foglakozni?

– Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, de emellett kedvelem az otthoni csendesebb tevékenységeket is, mint például sorozatokat nézni vagy olvasni. Illetve szeretem az állatokat is olyannyira, hogy nekem is van egy Amerikai Staffordshire terrierem, akivel ha tehetem,szintén nagyon sok időt töltök. Sajnos még egyelőre nem csatlakozhatott hozzám, de idővel ő is meg fogja ismerni Békéscsabát.  

– Hogy tetszik a város, sikerült már valamennyire feltérképezned?

– Kezdem most már belakni mind a várost, mind az új otthonomat, de az alapozás és az edzőmeccsek egyelőre sok időmet és energiámat elveszi, így még nem sikerült annyira felfedezni Csabát. De Mosonmagyaróvárhoz képest – ami meglehetősen kis város -, örömteli számomra, hogy ismételten egy nagyobb városba költözhettem.

– Milyen volt a fogadtatásod a csapattársak részéről és egyáltalán így a felkészülés végén, hogy látod az együttest?

– Teljes mértékben pozitív volt a fogadtatás az első pillanattól kezdve. Nyilván több játékost már előtte is ismertem, Marincsák Nikivel vagy Kovács Annával pedig már dolgoztam is együtt korábban, szóval a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. Természetesen a pályán azért nem mennek csettintésre a dolgok, bőven kell még idő ahhoz, hogy én is, meg a többi frissen érkezett játékos is tökéletes összhangba kerüljünk a régebb óta együtt játszó maggal. Ettől függetlenül szerintem jó úton járunk és azt gondolom ezt a felkészülési mérkőzések is igazolják. Persze azért még nagyon sok munka áll előttünk.

– Te személy szerint milyen célokkal kezded a szezont?

– Természetesen továbbra is szeretnék fejlődni és mivel az elmúlt időszakokban sokszor, hol védekezésben, hol meg támadásban kaptam nagyobb szerepet, így szeretnék Békéscsabán teljesen komplex játékossá válni. Nyilván védekezésben is van hova fejlődnöm, meg átlövés-hatékonyságban, gyorsaságban is, de a legfontosabb azért az, hogy megpróbáljak minél jobban a csapat vezéregyéniségévé válni és segíteni a klubot a lehető legjobb eredmény elérésében.

– Az utóbbi időszakban nem csak az Előre, de Kim Rasmussen szövetségi kapitány is felfigyelt rád és több alkalommal is behívott a válogatott keretbe. Gondolom ez is azért plusz motivációt jelent számodra? 

– Mindenképpen. Bár az igazat megvallva nem is számítottam tavasszal arra, hogy engem is számításba vesz a szövetségi kapitány, de nagyon örültem neki és valóban egy hatalmas pluszt jelent ez most az életemben. Persze, továbbra is szeretnék megfelelni a válogatott elvárásainak is, így mindenképpen komoly célom, hogy ott lehessek a decemberi világbajnokságon is a nemzeti csapatban.

– Egy hét van már csak a bajnoki nyitányig, milyen szezonkezdetet álmodtál meg?

– Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom győztes kezdetet. Egy jó szezonnyitó mindig nagyon fontos egy csapat életében, hiszen pozitív töltettel kezdeni egy bajnokságot megalapozhat akár egy jó őszi szereplést is. Illetve számunkra kiemelten fontos lesz az egész szezon során, hogy a hazai mérkőzéseinket a lehető legnagyobb számban tudjuk hozni, hiszen a jó otthoni szereplés lehet a kulcsa a biztos bennmaradásnak is. Így mindenképpen ki kell használunk minden ilyen lehetőséget, főképp hogy még hazai pályán is kezdhetjük a bajnokságot. Nyilván azért ellenfelünknek is hasonló szándékaik vannak és lebecsülni ezt a Dunaújvárost egyáltalán nem szabad. Roppant összeszokott társaság és Triscsuk Krisztina érkezésével egy komoly rutinnal rendelkező, igazi vezéregyéniséget is a soraikban tudhatnak. De azt gondolom, ha hasonlóan tudunk kézilabdázni, mint a Valcea elleni hazai összecsapásunkon, az ott mutatott jó védekezést és kapusteljesítményt most is tudjuk majd produkálni, valamint a támadásinkban is fegyelmezettek maradunk, akkor itthon tarthatjuk a két bajnoki pontot.

Dömény Dezső

A női NB I.-es bajnokságban 10 ponttal a tizenkettedik helyen végzett az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE és ezzel kiharcolta a bennmaradást az Európa legerősebb női bajnokságának tartott hazai élvonalban. A lila-fehér együttes szerepléséről, a további tervekről beszélgettünk Horváth Rolanddal, a csapat fiatal vezetőedzőjével, akinek a vezetés a napokban két évvel meghosszabbította a szerződését.

– Milyen tervekkel vágtak neki az elmúlt nyáron az új bajnoki idénynek, mi valósult meg a célkitűzésekből?
– Mivel az elmúlt szezonban csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy megőrizzük NB I-es tagságunkat, így nehéz volt összeállítani a keretet a 2018/19-es szezonra. Tavaly nyáron kilencen távoztak az együttesből, így gyakorlatilag új csapatot kellett építenünk, miközben csak öten érkeztek és közülük szezon közben hárman – Binó Boglárka, Dokovics Anasztázia és Radovics Szandra – is távoztak, és csak egy játékos, Marincsák Nikolett jött. A vezetés a biztos bennmaradás kiharcolását tűzte ki célul az elmúlt nyáron, amit sikerült elérnünk. A bennmaradás értékét növeli, hogy az utolsó nyolc mérkőzésen az ukrán válogatottnál megsérült kapus, Balog Judit már nem szerepelhetett és a szintén a hazája válogatottjánál járt Vukajlovic Aleksandra is sérülten szerepelt a szezon befejező szakaszában. Az előző idényben tizenegy, most tíz pontot gyűjtöttünk, de idén hamarabb megvolt a bennmaradás, így több időnk maradt a következő szezon csapatának kialakítására. Azt is el kell még mondanom, hogy nálunk, mivel rövid volt a kispad, a fiatalokat is be kellett dobnunk a mély vízbe és közülük voltak olyanok akik többször is megfelelő teljesítményt nyújtottak, ami biztató lehet a jövőre nézve.

– Mely mérkőzéseken játszott jól a csapat?
– A legjobb teljesítményt a szezonban Budaörsön nyújtották a lányok, ahol nem nyomta a tét a kézilabdázóinkat és magabiztos, tízgólos győzelmet arattak a legnagyobb vetélytársunk otthonában. Jól játszott még az együttes itthon az Érd elleni 30–30-as döntetlent hozó összecsapáson, valamint a csak külföldieket szerepeltető Kisvárda elleni hazai találkozón, ahol végül egy góllal kaptunk ki. A Debrecen elleni győztes itthoni mérkőzésen is fegyelmezetten kézilabdáztak a lányok, ami meghozta a megérdemelt győzelmet.

– A szakvezető egyénileg kiket emelne ki az együttesből, kik okoztak csalódást?
– Úgy gondolom, a sikert közösen értük el, így senkit sem szeretnék kiemelni. Az idény során mindenkinek voltak jó és gyengébb mérkőzései, egy biztos, mi csak akkor tudunk nyerni a hasonló játékerőt képviselő csapatok ellen, ha legalább négy-öt kiemelkedő teljesítményt tudunk felvonultatni. Az idény hajrájában gyakorlatilag elfogytunk, hiszen ilyenkor öt-hat ember is hiányzott a keretből, a már említettek mellett Szögi Tímea és Zöldi-Tóth Katalin is.

– Milyen változások várhatók a nyáron a csapat háza táján, mikor kezdik a felkészülést a következő szezonra?
– Hárman távoznak: Gidai Eszter, Walfisch Mercédesz és Zöldi-Tóth Katalin. Eddig már két érkezőt jelentett be a klub, a válogatottban is bemutatkozott átlövő, Kopecz Barbara Mosonmagyaróvárról, míg Barján Bianka Vácról jön hozzánk. Még szeretnénk egy beállóst, egy balszélsőt és egy balkezes lövőt igazolni. A felkészülést július 10-én kezdjük az őszi idényre.

Interjú Walfisch Mercédesszel

A szezonzáró fordulójához érkezett a K&H női kézilabda liga, így lila-fehér csapatunkat is utoljára látathatják ebben az idényben a hazai szimpatizánsok. Szerencsére azonban izgalmakat a bennmaradás szempontjából már nem tartogat az összecsapás, hiszen hiába hajrázott óriásit a Csabát üldöző Budaörs, miután az előző fordulóban,nagy csatában ugyan, de hazai pályán 30-29-re alulmaradtak a Vác együttesével szemben, már matematikai esélyük sem maradt az élvonalbeli tagságuk megtartására. Így aztán a lilák már a biztos bennmaradástudatában léphettek pályára Mosonmagyaróváron is. Sajnos viszont a két csapat formája közötti különbség bőven kijött a péntek esti találkozón, sőt mondhatjuk még annál is jóval több a hazaiak javára, mert a vége egy kiütéses 37-24 arányú óvári diadal lett. Mérleget vonva tehát elmondhatjuk, hogy a Budaörs csapatát kivéve nem sikerült közvetlen riválist két vállra fektetnie Horváth Roland tanítványainak a tavasz folyamán, és arra is most már csak egy összecsapása maradt a lila-fehéreknek, hogy újabb egységet begyűjtve tíz pontnál többel zárják a szezont. Viszont egyáltalán nem vár rájuk könnyebb csata az idényzárón sem, sőt az Alba Fehérvár személyében egy erős középcsapattal kell farkasszemet nézniük.  Ez még akkor is igaz, ha a legutolsó két fordulóban beleszaladtak egy-egy nagy pofonban a Székesfehérváriak is, ugyanis a Vác ellen 33-23-ra, a Siófok ellen pedig 30-20 arányban maradtak alul. Így pedig számukra sincs már helyezés tekintetében tétje a szombati találkozónak, és már biztos, hogy hetedikként zárják az idei évadot. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csapat tudja majd igazán jó szájízzel befejezni a bajnoki küzdelmeket, és látván a lila-fehér lányok tavaszi teljesítményét, mindenképpen fontos lenne pláne hazai pályán bezsebelni a győzelemért járó két pontot. Valamint az sem mellékes, hogy így ebben az összeállításban utoljára lépnek pályára a csapatok, ahogyan a békéscsabai gárda is, hiszen többen is távoznak az egyesülettől a nyáron. Távozik Zöldi-Tóth Kata, aki összesen 12 szezont húzott le az Előrében, és most nyáron végleg befejezi élvonalbeli pályafutását, valamint együttesünk csapatkapitánya Walfisch Mercédesz. Merci is hét felnőtt csapatban eltöltött szezon után teszi át székhelyét a Viharsarokból Székesfehérvárra. Amolyan búcsúzásképpen beszélgettem vele, közben pedig visszautaztunk egy picit az időben is, és felelevenítettük az elmúlt szezonok emlékezetes pillanatait.

Fotó: Antal János

– Hét szezont játszottál az Előrében, a mai sportban ez pedig már nagyon ritka, de gondolom nem csak a véletlen műve volt, hogy ennyi ideig szolgáltad az egyesületet?

– Az igazat megvallva nagyon szerettem itt játszani, és mindig is úgy éreztem, hogy akár az egész pályafutásomat itt Békéscsabán tölthetem. Nyilván az, hogy ebben a városban születtem és ennél a klubnál kezdtem el kézilabdázni minden évben maradásra ösztönzött, ahogy persze a megfelelő játéklehetőség is, ami szintén fontos szempont volt a számomra. De természetesen az egész csabai közeg az életem részévé vált, így mindig otthon éreztem magam az egyesületnél.

– Emlékszel még az első felnőtt meccsedre?

– Sajnos konkrét emlékem nem igazán van az élvonalbeli bemutatkozásomról, csak annyira emlékszem, hogy 2012 tavaszán a rájátszásban kaptam egy kevés lehetőséget Kovács Pétertől a felnőtt csapat akkori edzőjétől, és még abban az évadban meg is lőttem első NB1-es gólomat. Amire viszont már jobban emlékszem az a következő szezon, amely igazából az első felnőtt idényemnek is nevezhető, hiszen ettől kezdve kaptam egyre komolyabb szerepet a csapatban.    

– Több edzővel, más – más csapatszerkezetben is dolgozhattál az elmúlt évek alatt itt a Viharsarokban, hogy érzed ki volt az, aki a legtöbbet tudta kihozni belőled?

– Sok jó szakember fordult meg ezen időszak alatt a klubnál, és igazából úgy foglalhatnám ezt össze, hogy minden edzőmtől más-más dolgot tanultam, és szakmailag mindenkitől kaptam valami pluszt ahhoz, hogy jobb játékos legyek. Természetesen fiatalabb korban ennek a tanulási folyamatnak még nagyobb szerepe van, így a legnagyobb hatást azok az edzők gyakorolták rám, akikkel akkor dolgoztam, amikor még inkább csak a szárnyaimat bontogattam az első osztályban.

– Gondolom, azért emlékezetes pillanatok vannak bőven, de mégis mire emlékszel a legszívesebben a Csabai évekből?

– Valóban sok szép időszak volt ebben a hét esztendőben, számtalan emlékezetes találkozóval. De ha még is ki kell emelnem ezek közül egyet is, akkor a 2013/14-es szezont és az akkori csapatot emelném ki. Bakó Botond kezei alatt egy roppant jó és összetartó társaság jött össze, és nem mellékesen eredményes is, hiszen viharsarki pályafutásom legjobb helyezését értük el abban az évben a hatodik hellyel. Személy szerint nagyon szerettem abban a csapatban játszani, és úgy érzem ebben az időszakban is ment a legjobban a játék. Viszont ha egy konkrét mérkőzésre kell visszaemlékeznem, akkor így hirtelen egy Győr elleni hazai összecsapás ugrik be még 2016-ból, amikor 12 góllal terheltem meg az ETO kapuját, és még a győri edző Ambros Martin is odajött gratulálni a találkozót követően. Ez akkor nagyon jól esett, és örök emlék maradt.

– Azt, hogy merre visz az utad, már tudjuk, viszont a döntésed okait még nem…

– Az igazat megvallva már elég régóta foglalkoztatott a váltás gondolata, de ebben az évben éreztem úgy, hogy eljött a pillanat és most már megértem a továbblépésre. Illetve egy picit bele is fáradtam az itteni szerepkörömbe, hogy egyedül vagyok a posztomon és így óriási teher és nyomás van rajtam minden mérkőzésen. Úgy érzem sok esetben pont emiatt, nem tudtam azt a játékot nyújtani, amit magam felé is elvárásként támasztottam.  És természetesen szeretnék ismételten nemzetközi kupában is játszani, mert erre sajnos az utóbbi időben Csabán nem volt lehetőségem, viszont leendő csapatomnál egyértelmű célkitűzésként fogalmazták meg az EHF kupában való indulás elérését a következő évadban. Valamint a válogatottba is szeretnék megint bekerülni, és azt hiszem ehhez is megújulásra van szükségem.

– Szombatra milyen záró találkozót álmodtál meg?

– Nyilván egy győztes összecsapást, ahol én is jó játékkal tudok hozzájárulni a sikerhez. De poklian nehéz lesz, mert egy meglehetősen komplex együttest kell legyűrnünk, ehhez pedig már az utolsó erőtartalékainkat kell mozgósítanunk. Viszont hazai pályán fogunk játszani, és ez azért mindig ad egy plusz erőt nekünk. Igazából itt már szakmázni nagyon nem lehet, az eszünknek, de leginkább a szívünknek kell a helyén lennie szombaton, hogy győztesen búcsúztassuk a szezont. Természetesen azért hátul nagymértékben javulnunk kell az elmúlt mérkőzésekhez képest, és védekezésben illetve kapusteljesítményben is szükség lesz az extrákra, ha sikert akarunk elérni.

– Könnyes lesz a búcsú?

– Egészen biztosan, hiszen furcsa érzés lesz utoljára lila-fehérben játszani. A találkozó végén elképzelhető, hogy az érzelmek előtörnek majd, de remélem, ezek nem csak a szomorúság könnyei lesznek, hanem az öröm könnyei is, mert ezt azt jelenti, hogy méltóképpen sikerül lezárnom életem eme szakaszát. De egyelőre próbálok nem foglalkozni ezzel, és csak a mérkőzésre és a játékomra koncentrálni, úgyhogy az összecsapás alatt is azon leszek, hogy félre tudjam tenni az érzelmeket. Mindenesetre köszönöm a klubnak és a szurkolóknak is az elmúlt hét szezont, és bízom benne tudtam annyit tenni az egyesületért, hogy azért szívesen emlékeznek majd rám. 

A felek szezonbeli első összecsapása sima Fehérvársikert hozott, ugyanis az Alba hazai pályán 34-26 arányban múlta felül lila-fehér együttesünket. Igaz a két gárda találkozóira meglehetősen jellemző, hogy a csapatok hazai pályán nagyon ritkán engedik ki a kezükből a pontokat, ahogyan így volt ez a legutóbbi békéscsabai randevújuk során is, amikor a Viharsarokban 28-22-es győzelmet ünnepelhetett a csabai publikum. Az Előre szezonzáró találkozója tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a két játékvezető pedig a Bócz László, Wiedemann Viktor bírópáros lesz.

Dömény Dezső

Interjú Bottó Rózsával

Lila-fehér együttesünk utoljára indul idegenbeli túrára ebben a szezonban, mert a héten már az utolsó előtti fordulót rendezik meg a K&H női kézilabda ligában. A pénteki találkozó vendéglátója pedig a Eu-Fire Mosonmagyaróvár gárdája lesz. A hazai Kisalföldiek egyébként elképesztő formajavuláson mentek keresztül a tavasz folyamán, hiszen amíg a bajnokság felénél mindösszesen csak négy ponttal rendelkeztek, addig most már 16 pontjukkal mondhatni vezetik az alsóházat. Ráadásul hazai pályán még magabiztosabbak, amit a tavaszi ötven százalékos mérlegük is jól mutat, ugyanis többek között a Fehérvár, a Kisvárda, a Dunaújváros és az Eger is kénytelen volt üres kézzel távozni Mosonmagyaróvárról. Igaz a legutolsó két hazai összecsapásukon már nem sikerült ponttal gazdagodniuk, mert először a Vác tudott nyerni 24-21-re, majd ezt tette a Siófok is, akik nagy csatában 28-27-es sikerükkel tudták két vállra fektetni vendéglátójukat. Sajnos csapatunk ennél jóval nagyobb hullámvölgyben van jelenleg, hiszen nyolcmérkőzéses nyeretlenségi szériában vannak Horváth Roland tanítványai, és utoljára február közepén a Debrecen elleni győzelem alkalmával érezhette csak a siker ízét a csabai hölgykoszorú. Szemmel láthatóan elfogyott a bajnokság végére a sérülésektől is tizedelt, amúgy is meglehetősen szűk keretű csapat. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy együttesünk balszélsője Bottó Rózsa is a fáradságot jelölte meg elsőszámú indokként, amikor a hétvégi MTK elleni 34-31 arányú vereség mikéntjéről értékelt.

Fotó: Antal János

– Leginkább mentálisan fogyott el a csapat – kezdte a balszélső. Fizikálisan nincsenek gondjaink, de úgy érzem, mostanában fejben nem tudunk maximálisan koncentrálni. A szombati találkozón is, amikor már végre visszakapaszkodtunk két gólra, és a minimális különbségért támadhattunk akkor hibáztunk bele, tehát megint a kulcspillanatokban hoztunk rossz döntéseseket. Persze hátul sem voltunk a helyzet magaslatán, mert 34 gólt kapni nem lehet egy ilyen találkozón.

Ezért is a védekezés és a kapusteljesítmény feljavulásában látja a pénteki találkozó kulcsát a csabai játékos, meg persze a hatékonyabb helyzetkihasználásban.

– Sokkal kevesebb hibával kell kézilabdáznunk, ha azt akarjuk, hogy tényleg legyen esélyünk a győzelemre. Rengeteg ziccert puskáztunk el az MTK ellen is, ha csak ezeket belőjük valószínűleg más eredmény születik. Viszont a Mosonmagyaróvár ellen még ennél is nehezebb dolgunk lesz, tehát egyértelműen koncentráltabban és okosabban kell játszanunk az összecsapáson.

Aktuális ellenfelünk bizonyos értelemben más utat jár be, mint lila-fehér csapatunk, hiszen a szintén számos fiatalt foglalkoztató együttesük magját azért inkább a rutinosabb játékosok alkotják. Ilyen például Kovacsicz Mónika, Farkas Veronika, Horváth Bernadett vagy az idei gólzsákjuk, a 120 találatával az egész NB1 tizenegyedik legjobb góllövője Tilinger Tamara. Ráadásul hátul is meglehetősen stabilak, amit jól mutat, hogy az ötödik legkevesebb gólt kapták ebben a bajnokságban, sőt tavasszal hét találkozón is sikerült 24 gólon vagy az alatt tartani ellenfelüket. Ezért is a Móvár védelmének feltörése ígérkezik az egyik legnehezebb feladatnak a lilák számára.

– Rendkívül agresszívan és keményen védekeznek – folytatta a játékos. Így lényeges lesz, hogy már az elejétől kellőképpen meg tudjuk bontani a védőfalukat. Gyakorlatilag ők két hasonló sorral is rendelkeznek, tehát erőben mindenképpen előnyben lesznek hozzánk képest, de ha a megfelelő akarással játszunk és szinte "meghalunk" a pályán akkor ezt kompenzálni tudjuk. Úgy érzem amellett, hogy sajnos rengeteget hibáztunk az elmúlt mérkőzéseken, a szerencse sem állt mellettünk, így őszintén remélem, pénteken megfordulnak a dolgok és végre sikerül ismét azt az arcunkat mutatni, ami korábban a sikereinket hozta.

Mosonmagyaróváron egyébként nagyon készülnek a sikeres hazai szezonzárásra, így nem titkoltan a hazaiak mestere Bognár Róbert is a két bajnoki pont reményében vezényli ki péntek este csapatát a parkettra.

– Rengeteg okunk van arra, hogy megnyerjük a péntek esti találkozót. Először is szeretnénk győzelemmel búcsúzni hazai pályán a szurkolóinktól, illetve természetesen vissza akarunk vágni a Békéscsabán elszenvedett vereségért is. Valamint ahhoz, hogy biztosan megőrizzük a jelenlegi tízedik helyezésünket mindenképpen szükségünk van erre a két bajnoki pontra. Látom a lányokon, hogy roppant elszántak, s megfelelő önbizalommal készülnek a mérkőzésre. A Békéscsaba ugyan megtorpant egy kicsit az elmúlt hetekben, de nekünk nem szabad ebből kiindulnunk, és ugyanolyan fegyelmezett és szervezett játékot kell nyújtanunk, mint amivel sikerült nyernünk a Dunaújváros, a Kisvárda és az Alba ellen – zárta mondandóját a tréner.

A két gárda egymás elleni mérlegét nézve, meglehetősen kiegyenlített képet kapunk, hiszen a két csapat 9 első osztályban lejátszott mérkőzésén, négyszer lila-fehér, négyszer pedig móvári győzelem született, egy alkalommal meg pontosztozkodással zárult az összecsapás. Az együttesek legutóbbi januári találkozójára azonban a lilák emlékezhetnek szívesebben, hiszen Walfisch Mercédesz utolsó másodpercben szerzett találatával diadalmaskodtak 30-29-re. Az Előre utolsó idegenbeli fellépése ebben a szezonban tehát pénteken 18:30-tól a Mosonmagyaróvári UFM Arénában lesz, a sípot pedig a Hargitai Gábor, Markó Gábor István bírópáros fújja majd.

Dömény Dezső

[ae-fb-embed url='https://www.facebook.com/elorekezilabda/videos/667341913716767/' width='680']

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Interjú Marincsák Nikolettel

A szezon utolsó előtti hazai bajnoki összecsapására készül csapatunk a Békéscsabai ENKSE, az ellenfél pedig egy közvetlen rivális az MTK együttese lesz. És bizony a vendégek személyében a szó legszorosabb értelmében is egy riválist köszönthetünk, hiszen a fővárosiak a bajnoki tabellán 13 megszerzett pontjukkal a tizenegyedik pozíciót foglalják el, amivel éppen megelőzik a 10 pontjával tizenkettedik helyen tanyázó lila-fehéreket. És mivel ezen a találkozón kívül az MTK-nak már csak egy Kisvárdai mérkőzése lesz ebben a kiírásban, akár a 11. hely megszerzéséért is dönthet a szombat esti csata. Könnyűnek azonban nem ígérkezik az összecsapás, ugyanis a kék-fehéreket idegenben sem lehet lebecsülni, amit jól mutat, hogy ebben a bajnokságban több pontot szereztek a Fővároson kívül, mint hazai közegben. Amíg otthon kétszer tudtak diadalmaskodni és két alkalommal remiztek, addig idegenben szintén két győzelem mellett három döntetlent is be tudtak gyűjteni. Egészen pontosan Egerből és Mosonmagyaróvárról távoztak két ponttal, míg a Budaörstől és nem kis meglepetésre a Siófoktól illetve a Váctól is elcsentek egy pontot. Ráadásul az utóbbi döntetlenjüket két fordulóval ezelőtt a legutóbbi idegenbeli kiruccanásuk alkalmával érték el. Az előző fordulóban azonban hazai pályán már nem sikerült meglepetést okozniuk a Siófokkal szemben, akik magabiztosan 26-18 arányban legyőzték kék-fehér vendéglátóikat. Sajnos ennél azonban sokkal arcpirítóbb vereséget szenvedett lila-fehér együttesünk, akik azok után, hogy novemberben nem kis meglepetésre kikaptak hazai környezetben a sereghajtó Eszterházy SC-től, most szombaton Egerben is kapitulálni kényszerültek ellenük. Az ​Előre hiába vezetett még a szünetben két találattal, a második játékrészben a lelkes hazaiak megfordították, és a végén két góllal 28-26-ra meg is nyerték az alsó házi rangadót. Így pedig talán még jobban felértékelődik az MTK elleni hazai ütközet lila-fehér lányaink számára, hiszen már nem csak az esetleges előrelépést illetően, hanem az Eszterházy elleni fiaskó kijavítása miatt is fontos lenne a két pont begyűjtése. Természetesen a nem túl kellemes Eger elleni zakóról is beszélt csapatunk irányítója Marincsák Nikolett, akit egyrészt a szombati meccsel kapcsolatban, másrészt pedig a közelmúlt szerződéshosszabbításának apropóján szólaltattam meg.

Fotó: Antal János

– Féléves kölcsönszerződésed lejárta után, nyártól immár teljes mértékben Előre játékosként pattogtathatod a labdát Békéscsabán. Ezek szerint jól érzed itt magad?

– Igen, megszerettem a csabai közeget és valóban nagyszerűen sikerült a beilleszkedés is a csapatba. Érzem a bizalmat is a vezetőség részéről, és ez is sokat nyomott a latban, főleg a számomra nem túl jól sikerült kisvárdai időszak után. Valamint Horváth Roland személye is maradásra ösztönzött, mert úgy gondolom, ahogy az elmúlt fél évben, úgy a következő szezonban is sokat fejlődhetek majd a kezei alatt. Az igazat megvallva amúgy sem vagyok egy vándormadár típus, úgyhogy ha valahol jól érzem magam, és szakmailag is biztosítva látom a jövőmet, akkor kitartok annál a csapatnál.

– Szombaton egy elég váratlan pofonba sikerült beleszaladnotok, szerinted mi okozhatta a vereséget?

– Sajnos úgy érzem eljött a csapat életében egy mentális és fizikális mélypont, ami talán ezen az összecsapáson csúcsosodott ki. Nem magyarázkodni szeretnék, de az elmúlt időszak sok sérülése, és ezzel összefüggésben az, hogy jóval kevesebb pihenési lehetőségünk volt, talán elfogyasztotta egy kicsit a gárdát. Azért is különösen fájó ez a vereség, mert egy olyan ellenféltől kaptunk ki, akik szintén hasonló problémákkal küzdenek, tehát ők sem egy bő kerettel rendelkező közép vagy élcsapat. Ráadásul pontosan azt játszották, amit meccs előtt átbeszéltünk és levideóztunk, mégsem tudtunk rá érdemben reagálni. Ahelyett, hogy mi diktáltuk volna a tempót, felvettük ellenfelünk ritmusát, és egyáltalán nem csapatként kézilabdáztunk, hanem inkább egyénileg próbáltuk megnyerni a találkozót. Mindemellett védekezésben és támadásban is csődöt mondtunk, és rendre a legfontosabb pillanatokban hibáztunk.   

– Viszont az élet megy tovább, és már hétvégén újabb javítási lehetőséget kaptok!

– Pontosan, mi is így gondoljuk. Nyilván átbeszéltük a tanulságokat, legfőképpen azt, hogy ebben a bajnokságban senki ellen sem lehet félgőzzel kézilabdázni, és sokkal inkább ott kell lennünk fejben a hátralévő összecsapásokon. Viszont sokáig nem rágódhatunk a verségen, le kell zárnunk a múltat és csak a jövővel szabad foglalkoznunk. Jelenleg pedig a legfontosabb, hogy szombaton sikerrel vegyük a következő akadályt.

– Ez pedig az MTK gárdája lesz, akikkel úgy is fogalmazhatunk, hogy megvívtok a 11. pozícióért.

– Természetesen az előbbieken túl még ez is ad plusz motivációt az összecsapáshoz, hiszen szeretnénk a végelszámolásnál megelőzni a Fővárosiakat. Viszont nagy titkot nem árulok el azzal, hogy nekik is ez a cél lebeg a szemük előtt, és így egy roppant nehéz ki-ki meccsre számítok szombaton. Az ő igazi erényük, hogy rendkívül összeszokottak, hiszen a csapat magja már nagyon régóta együtt játszik, és van egy kifejezetten erős soruk, ami azt is jelenti, hogy minden posztra van legalább egy rutinos, megbízható játékosuk.

– Mi lehet a győztes recept?

– Mindenekelőtt nagymértékben javulnunk kell a múlt heti produkciónkhoz képest, voltaképpen mindenben. Sokkal összeszedettebb kézilabdát kell játszanunk, és összerakni végre a védekezésünket egy megfelelő szintre. Mivel ellenfelünk átlövő játékban, valamint ebből fakadóan beálló pozícióban dominál leginkább, ezért az összehangolt csapatjáték, és így a lövőik, beállósaik semlegesítése kulcsfontosságú lesz. De támadásban is sokkal okosabban kell játszanunk, a magas robosztus védőfalukkal szemben ki kell használnunk a mozgékonyságunkat és cselező képességünket. És persze azt a rengeteg technikai hibát, amit az elmúlt mérkőzéseken elkövettünk, a lehető legkevesebbre kell minimalizálnunk. Nem kérdés, hogy most már az utolsó tartalékainkat kell mozgósítani, de szeretnénk ezt az idényt méltóképpen, a lehetőségeinkhez képest legjobban lezárni.

A két gárda kiegyenlített erejét mutatja, hogy a felek a legutóbbi két találkozójuk alkalmával is döntetlent játszottak egymással, ráadásul mindkétszer a Fővárosban. Szinte napra pontosan egy éve 30-30-at, míg januárban 26-26-os döntetlen mutatott az Elektromos csarnok kijelzője a lefújás pillanatában. De a csapatok legutolsó Viharsarki összecsapásának alkalmával is a lila-fehérek örülhettek jobban, ugyanis a tavaly januári mérkőzésen elért 29-26 arányú siker, a csabaiak hosszú nyeretlenségi sorozatát törte meg akkor. Reméljük a szombati összecsapás is megtöri a lilák jelenlegi rossz sorozatát, és a 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban megrendezésre kerülő alsóházi derbit követően ismételten csabai örömtáncot láthat majd a publikum. A két sípmester egyébként a Bíró Ádám, Kiss Olivér bírópáros lesz.

Dömény Dezső

Újabb ikonikus játékos int búcsút a Békéscsabai Előre NKSE élvonalbeli női kézilabda-csapatának.

Walfisch Mercédesz eligazolása után ősztől Zöldi-Tóth Kata sem a liláknál folytatja pályafutását. A 33 esztendős beállós idestova másfél évtizede szolgálja a klubot, az utóbbi 4-5 évben vezéralakja volt a jelentősen megfiatalodó gárdának. Az előző idényben például oroszlánrészt vállalt abból, hogy a klub a mostani évet is az élvonalban kezdhette. Stabil hellyel rendelkezett a jelenlegi csapatban, mígnem utolérte a vég…

A Budaörs elleni kulcsfontosságú idegenbeli győzelemből 3 góllal és remek játékkal vette ki a részét, azóta viszont nem léphetett pályára.

– Tulajdonképpen mi is történt? – tudakoltuk a játékostól.

– A Győr elleni hazai meccs után kezdtem érezni nyaki fájdalmat és zsibbadtak a végtagjaim is. Kihagytam a fehérvári meccset, elkezdtem edzeni, a Budaörs ellen fájdalomcsillapítóval vállaltam a játékot, azt követően viszont próbáltam edzeni, de nagy fájdalmaim lettek. Nem volt mit tenni, orvos után kellett nézni. Így jutottam el Szegedre, az ország egyik legjobb idegsebészéhez, dr. Barzó Pál professzorhoz, aki nyaki porckorongsérvet állapított meg, ami be volt gyulladva. Két-három hónapos felépülési időszakot prognosztizált, amely gyógytornából és aktív pihenésből állt. A tizedik hetet követő kontrollon gyógyulttá nyilvánított.

– Ha jól számolunk, az ominózus budaörsi meccs éppen három hónapja volt, még sem láthattunk a pályán Egerben…

– Hosszú volt a kényszerpihenő, ezért korai lett volna még a játék. Fokozatosan álltam vissza az edzésmunkába, Horváth Rolanddal edzővel megbeszéltük, hogy lealapozok és idővel kiderül, hogy tudok-e még beszállni. Magamban viszont arra az elhatározásra jutottam, hogy nem siettettem a visszatérést, inkább szisztematikusan építem fel magam, hogy ősztől ismét pályára léphessek. Viszont az már nem csabai színekben fog megtörténni, mert az idény végeztével professzionális szinten mindenképpen felhagyok a játékkal, ez a sérülés ugyanis intő jel volt számomra és gondolkodóba ejtett.

– Mi lesz veled jövőre?

– Évek óta az ifjúsági együttes trénere vagyok, részt veszek képzéseken és jövőre is önálló korosztályt fogok vinni. Az új helyzetben pedig még inkább az edzői pálya felé orientálódhatok, hiszen ebben a klub támogat, én pedig nem szeretnék elszakadni a sportágtól. Szeptembertől iskolapadba ülök, elkezdem az MKSZ által kiírt erőnléti edzői tanfolyamot. Minél többet szeretnék fejlődni és tanulni, úgy gondolom, hogy erre „házon belül” van lehetőség. Emellett amatőr szinten a játék is beleférne, mivel érzek magamban annyi erőt, hogy a második vonalban tudnék még segíteni valamelyik csapatnak. Ez irányban azonban még képlékeny a jövőkép, hiszen csak a napokban hoztam meg a döntésem.

Interjú Horváth Rolanddal

A női kézilabda bajnokság immáron utolsó szakaszába fordultunk, hiszen mindössze négy forduló van még hátra az idei küzdelmekből. És talán úgy is fogalmazhatunk, hogy lila-fehér csapatunk számára igazából csak most kezdődnek a tavaszi küzdelmek, mert a felső illetve középházi ellenfelek után most már alsóházi, sőt közvetlen riválisok ellen kell majd felvenni a harcot. Első körben pedig a lilák számára talán leginkább várt, és a tavasz legnagyobb presztízsű találkozója következik Egerben. És nem elsősorban a hazaiak alsóházi szereplése kapcsán illethetjük ezt az összecsapást komoly presztízsűnek, hanem sokkal inkább a két csapat őszi békéscsabai mérkőzése miatt. Azon a találkozón ugyanis óriási meglepetésre egy találattal a vendég egriek legyőzték a csabai lányokat, amivel fájó sebet ütöttek a lilák idei teljesítményén. Ha azonban még az előző fordulóbeli Ferencváros elleni 19 gólos vereséget is idevesszük, akkor joggal feltételezhetjük azt, hogy a csabai hölgykoszorú már lázasan készül arra, hogy egy erőben azért hozzájuk jóval közelebb álló csapat ellen végre megmutathassák valós tudásukat. És azért valljuk meg, a sérülések miatti nehézségek ellenére is azért ez a cél igencsak reálisnak tűnik. Lévén az Eger mindösszesen azzal a kettő ponttal rendelkezik csak eddig a bajnokságban, amit azon az ominózus viharsarki összecsapáson gyűjtött. Persze azért hazai pályán több alkalommal is megvillantották már oroszlánkörmeiket, hiszen az MTK együttese is mindössze két góllal, a Fehérvár gárdája pedig négy találattal tudott csak föléjük kerekedni. Ebben pedig elvitathatatlan az egykoron Békéscsabán is megfordult Sári Barbarának a szerepe, aki ipari mennyiségben termeli a gólokat. Érdekesség, hogy 136 találatával az ötödik helyen tanyázik jelenleg a góllövőlistán, és ezzel éppen a két legeredményesebb lila-fehér gólvágót, az eddig 131 találatig jutó Aleksandra Vukajlovicot és a 120 gólnál járó Walfisch Mercédeszt előzi meg. A felkészülés közben együttesünk szakvezetőjétől Horváth Rolandtól érdeklődtem miként készülnek a lányok a hétvégi megmérettetésre.

Fotó: Antal János

– A sereghajtó otthonába látogattok, és talán nem is lehet kérdés milyen célokkal utaztok Egerbe!

– Valóban nem, hiszen a célunk csak is a győzelem lehet, tehát egyértelműen a két bajnoki pontért megyünk. Engem személy szerint is nagyon motivál az, hogy visszavágjunk ellenfelünknek a hazai fiaskó miatt, de azt gondolom a lányok is hasonlóan állnak ehhez a mérkőzéshez. Talán a szezon legnagyobb pofonja volt számunkra az a novemberi találkozó, így nem hiszem, hogy bárkinek is külön bizonygatni kellene, mennyire szeretnénk kijavítani az akkori botlásunkat.

– Azt azért nem mondhatjuk, hogy könnyű helyzetben vagy, hiszen kis túlzással minden héten kidől valaki a csapatból, de ahogy látom a lelkesedés töretlen…

– Természetesen az, de ez nem is lehet kérdés, mint ahogy az sem, hogy most is teljes erőbedobással készülünk, nyilván a lehetőségeinkhez mérten. Ahogy te is említetted egyre kevesebb a hadra fogható játékosom, viszont akik itt vannak, azoktól mindenképpen azt várom, hogy szívüket-lelküket kitegyék a pályára és küzdjenek az utolsó leheletükig. Mivel kevesen is vagyunk, nem számítok könnyű összecsapásra, de ahogy imént is említettem egyértelműen a győzelem szellemében készülünk és lépünk majd pályára szombaton. Ha egy góllal, akkor egy góllal, de mindenáron pontokkal akarunk távozni Egerből.   

– Mi lehet szombaton a siker kulcsa?

– A legfontosabb dolgok most is hátul fognak eldőlni, tehát a védekezésünknek és a hozzá kapcsolódó kapusteljesítménynek kell úgy összeállnia, hogy a megfelelő alapot megteremtsük a sikerhez. Ha hátul egy fegyelmezett, kemény védekezést produkálva sikerül elbizonytalanítani ellenfelünket, akkor elöl is meg fogjuk tudni oldani a dolgokat. Nyilván ehhez támadásban is majd a lehető legkevesebb hibával kell kézilabdáznunk.

– A szombatival együtt az utolsó négy mérkőzésetek következik, van valami külön célkitűzés erre az utolsó etapra?

– Igazából konkrét célokat nem fogalmaztunk meg, de én nagyon szomorú lennék, ha a szezont is ennyi ponttal fejeznénk be. Magyarul szeretném, ha a lehető legtöbbet ki tudnánk hozni a hátralévő mérkőzésekből, azaz minél több pontot szereznénk és játékban is megpróbálnánk még javulni.

Együttesünk legutóbb a 2013/14-es szezonban szerepelt utoljára Egerben, akkor magabiztos 32-19 arányú győzelemmel térhettek haza lányaink. Viszont ahogy már többször is szót ejtettünk róla, a közelmúltban az egri gárda örülhetett, ugyanis az őszi békéscsabai találkozón az első negyedóra kivételével végig vezetve 29-28-ra legyőzték a lilákat. A visszavágásra tehát szombaton 18 órától lesz lehetősége csapatunknak, az egri Eszterházy Főiskola Sportcsarnokában megrendezésre kerülő összecsapáson, melyen a B.Pech Katalin, Vágvölgyi Mária sípmesterek tevékenykednek majd.

Dömény Dezső

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.