Békéscsaba: Balog Judit (0), Mézes Laura (0), Vukajlovic Aleksandra (5), Barján Bianka (4), Dombi Katalin (1), Horvát Dorina Szilvia (0), Kovács Anett (6), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (1), Kukely Anna (0), Kukely Klára (2), Agbaba Jelena (2), Kopecz Barbara (5). Vezetőedző: Horváth Roland
Sárga lapok: Orbán Adrienn (1), Radojevic Tamara (1), Dombi Katalin (1), Agbaba Jelena (1).
Hétméteresek: Habánkova Veronika (3/3), Marincsák Nikolett (1/2), Kopecz Barbara (1/2).
Az első félidei 10 perces gólmentes széria miatt maradt pont nélkül Kisvárdán a Békéscsabai Előre NKSE NB I-es női kézilabdacsapata. Sajnos a lilák az első félidő második felében alaposan elmaradtak attól a teljesítménytől, ami eredményt hozott nekik legutóbb a Szombathely ellen, az ekkor összehozott hátrányt pedig nem is sikerült ledolgozniuk.
A legutóbbi bajnoki mérkőzéshez képest a sérült Bottó Rózsa nem tudta vállalni a játékot a csabai oldalon, így Horváth Roland edzőnek mindössze 4 mezőnycsere állt a rendelkezésére.
Nem indult jól a vendégeknek a meccs, hiszen az első 8 percben két büntetőjüket és két lövési kísérletüket is hárította Pásztor kapus. Mivel támadásban a várdaiak sem jeleskedtek, ezért szorosan alakult a mérkőzés. Aztán beindultak a válogatott keretben is figyelembe vett viharsarki játékosok: Kopecz Barbi és Kovács Anett találataival tartotta a lépést a Békéscsaba. A 17. percben 8–7-es állásnál így is időkérésre kényszerült a szakvezetője, hogy megnyugtassa a tanítványait. Nem igazán volt foganatja a kérésének, hiszen a pontatlan támadások miatt fokozatosan húzott el a Kisvárda, és a 23. percben már öt góllal járt előrébb. A vendégek sorsát meghatározta, hogy éppen a kulcsembereik maradtak el az elvárható teljesítménytől. Barján Biankának egy 10 perces gólcsendet sikerült lezárnia a félidő hajrájában, de addigra elúszni látszott a vendégek hajója.
A védekezésről megfeledkezve kezdték a második félidőt a felek. Hazai részről Habánková volt tarthatatlan, de azután ő is „túlvállalta” magát, illetve a két kapus is „beszállt” a játékba. Ennek hatására lassult a gólfolyam, de a játékrész derekához érve ismét előjöttek a fáradtság jelei a vendégeknél. A 47. percben Dombi Luca találatával nyolcra nőtt a szabolcsiak előnye, Horváth Roland pedig nyomban időkéréssel próbálta helyes vágányra terelni csapatát. Ismét nagy adok-kapok vette kezdetét, de valamivel ekkor is a hazaiak voltak pontosabbak ( 54. p.: 31–22), a végjátékban csak kozmetikázniuk sikerült a végeredményt Kovács Anettéknak.
A látottak alapján, a végig küzdelmes mérkőzésen a több külföldi válogatottat felvonultató, hosszabb kispaddal rendelkező Kisvárda megérdemelten szerezte meg a győzelmet az ezúttal mérséketl teljesítményt nyújtó lila-fehérek ellen.
A hétvégén végre megtört a jég NB1-es női kézilabdacsapunk számára, hiszen a nagy rivális Szombathely otthonában sikerült győznie a csabai hölgykoszorúnak, amivel megszerezték a szezon első pontjait. Megállás azonban nincs, mert pénteken már újabb feladat vár a Lilákra, méghozzá ismételten egy idegenbeli túra következik, ezúttal Kisvárdára. Aktuális ellenfelünk a bajnoki tabella nyolcadik helyén áll jelen pillanatban, az eddig lejátszott hat találkozója alatt összegyűjtött öt pontjának köszönhetően, ráadásul ebből mindet hazai pályán szerezték. Ez is jól mutatja, hogy a Szabolcs megyeiek idegenben eddig nem túl veretesek, otthon viszont nehéz térdre kényszeríteni – az egykor Békéscsabán is megfordult tréner – Bakó Botond együttesét. Igaz az első két hazai összecsapásukon a bajnoki újoncokkal kellett farkasszemet nézniük, akik azért így is okoztak nehéz pillanatokat a hazaiaknak, ugyanis a Szombathely csapatát mindössze két góllal, a Szent Istvánt pedig három találattal sikerült csak legyőzniük. A Kisvárda egyébként meglehetősen nagy vérfrissítésen ment keresztül a nyáron, mert több mint félcsapatnyi játékos, összesen 11 kézilabdázó távozott a klubtól, illetve a szakmai vezetés is átalakult – így Bakó Botond kezébe került a karmesteri pálca. Ezzel együtt pedig tagadhatatlanul magyarosodott is az egyesület, amit az is mutat, hogy a távozók listáján egytől egyig légiósok szerepelnek, míg az érkezők oldalán csak két átlövő Tena Petika és Veronika Habankova az, aki nem magyar kézilabdázóként szerepel az újoncok között. De rajtuk kívül még hat játékos, a korábban Csabán is szereplő Dombi Luca és Dajka Bettina, az MTK-ból érkező kapus Lajtos Nóra, a balátlövő Siska Pálma és Bárány Krisztina, valamint a jobbszélső Udvardi Laura kezdte meg nyáron a munkát Kisvárdán. A legutóbbi hazai összecsapásukon egyébként 24-24-es döntetlent játszottak a Vác gárdájával, míg az előző fordulóban Székesfehérvárott szenvedtek 32-25-ös vereséget. Ezzel szemben, ahogy már utaltunk is rá lila-fehér csapatunk egy roppant fontos idegenbeli sikerrel hangolt a pénteki találkozóra, amely a második összecsapása lesz egy négymérkőzéses idegenbeli szériának, ami nyilván nem könnyíti meg Horváth Roland dolgát sem. Ettől függetlenül azért érthető módon a korábbiakhoz képest már lényegesen jobb szájízzel nyilatkozott honlapunknak a tréner.
– Megvan az első győzelmetek, de talán azt még Te sem gondoltad, hogy ennyire magabiztos sikert arattok?
– Az igazat megvallva nagyon sokat készültünk erre az összecsapásra, hiszen a rutinos játékosokkal teletűzdelt ellenfelünk azért mindenképpen jó erőt képvisel, ilyen szempontból én magam is szorosabb összecsapásra számítottam. De az első pillanatoktól kezdve nagyon keményen beleálltunk a mérkőzésbe, a lányok teljes mértékben átérezték a találkozó súlyát és ennek megfelelően is játszottak. Végig a mi akaratunk érvényesült és szinte holtpont nélkül hoztuk a győzelmet. Sőt az összecsapás utolsó szakaszában még néhány fiatal játékosnak is lehetőséget tudtam biztosítani. Természetesen nekünk mentálisan rendkívül sokat jelent ez a siker, mert a játékosok is végre látják annak a kemény munkának az eredményét, amelyet nyár óta elvégeztünk.
– A szezon első négy mérkőzéséhez képest mi volt az a plusz, ami most megvolt a játékotokban?
– Egyértelműen a védekezés és a kapusteljesítmény. A támadásainkkal és a góljaink számával eddig sem volt különösebb probléma, de hátul főleg hatvan percen keresztül nem tudtunk igazán stabilak lenni. A Szombathely ellen viszont végig megvolt az a hatékony védekezés és kapusteljesítmény, ami ezen a szinten elengedhetetlen a győzelemhez.
– Nehéz időszakban vagytok most, hiszen négy találkozót is idegenben kell zsinórban megvívnotok, igaz az első akadályt már ugye szombaton sikerrel vettétek…
– Igen, és talán mondhatom, hogy ez volt azért a legfontosabb összecsapásunk, de nyilván minden mérkőzésen nyerni szeretnénk. Szóval nem könnyű így zsinórban ennyi alkalommal idegemben helytállni, főleg úgy, hogy ráadásul még a hétközi válogatott összetartás sem könnyíti meg a dolgom, ugyanis Kopecz Barbi és Kovács Anett is meghívót kapott a szövetségi kapitánytól. Persze egyfelől örülök annak, hogy két játékosom is a legjobbak között szerepelhet, másfelől viszont így mindössze csak két napot tudunk teljes létszámban együtt készülni, és ugye alapból is elég kevesen vagyunk.
– Mit érdemes tudni következő ellenfeletekről?
– A Kisvárda egy kifejezetten jól védekező együttes, akik egy nagyon stabil hátsó szekcióval rendelkeznek, mögöttük pedig remek kapusokkal. Mondhatjuk, hogy szinte két hasonló soruk van, így a mai kézilabdában meglehetősen fontos rotációt is könnyebben meg tudják oldani. Ráadásul hazai környezetben eddig igen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, szóval könnyű találkozóra nem számítok.
– De akkor ezúttal is a két bajnoki pontért utaztok el?
– Ahogy korábban is mondtam mindig csak a győzelemben gondolkodunk, másban nem is lehet. Ettől függetlenül nyilván nem mi leszünk a találkozó esélyesei, de azért mindent meg fogunk tenni azért, hogy helytálljunk és lehetőség szerint ne üres kézzel térjünk haza. Azt hiszem, a szombati mérkőzés azért már jó kiinduló alap lehet. Ha úgy is játszunk, mint azon találkozón és főleg a védekezésünk, valamint a kapusteljesítményünk is hasonló minőségű lesz, akkor ez a cél nem is annyira elérhetetlen.
Amióta a Kisvárda 2016-ban felkerült a legmagasabb osztályba, azóta hat mérkőzést játszottak egymással a felek és eddig ebből a lilák egy alkalommal sem tudtak diadalmaskodni: két döntetlen mellett négy vereség a mérleg. Ráadásul a legutolsó négy összecsapásukat is zsinórban a Kisvárda nyerte. Az előző szezon őszi békéscsabai találkozója az utolsó másodpercekben lőtt Guialo góllal dőlt el, míg Kisvárdán már sokkal simább 32-22 arányú győzelmet arattak a szabolcsiak. A nem túl impozáns mérlegen tehát pénteken javíthatnak a Lilák, a találkozó 18:00 órától kezdődik a kisvárdai Városi Sportcsarnokban, a két játékvezető Hargitai Gábor és Markó Gábor lesz.
Szombathely: Csire Fanni (4), Jovetic Dijana (2), Mitrovic Ivana (0), Mayer Maja Leticia (0), Pődör Blanka (0), Gadányi Maja (0), Varga Nikolett (0), Horváth Petra (0), Bandelier Biljana (8), Szendrei Barbara (0), Mayer Szabina (3), Tomasevic Katarina (0), Pődör Rebeka (3), Gorilska Liliia (2), Virág Noémi (2), Szmolek Appolónia (0). Vezetőedző: Marozsán György
Békéscsaba: Balog Judit (0), Mézes Laura (1), Bottó Rózsa (0), Barján Bianka (5), Dombi Katalin (0), Horvát Dorina Szilvia (0), Kovács Anett (3), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (3), Kukely Anna (0), Agbaba Jelena (2), Kopecz Barbara (7), Vukajlovic Aleksandra (7), Kukely Klára (0). Vezetőedző: Horváth Roland
Sárga lapok: Bandelier Biljana (1), Gorilska Liliia (1), Virág Noémi (1), Mézes Laura (1), Kovács Anett (1), Agbaba Jelena (1).
Kiállítások: Bottó Rózsa (2. perc), Barján Bianka (2. perc), Kovács Anett (2. perc), Agbaba Jelena (4. perc).
Hétméteresek: Mayer Maja Leticia (0/1), Bandelier Biljana (3/3), Marincsák Nikolett (1/2), Kopecz Barbara (1/1).
Beérett a befektetett munka, bravúros győzelmet arattak a lila-fehér lányok
Idegesen kezdett mindkét csapat az alsóházi rangadón, az első gólt Agbaba lőtte az 5. percben. A 8. percben időt kért a hazai csapat 4–1-es csabai vezetésnél. A folytatásban is az Előre akarata érvényesült, a 12. percben már öt góllal vezettek. A hazaiak a félidő hajrájában három gólra feljöttek, de a jól játszó vendégek Vukajlovic négy góljával megnyugtató előnnyel mehettek pihenőre.
Szünet után, a 32. percben Balog védte Mayer Maja hétméteresét. A vasiak mindent megtettek a felzárkózásért, Marincsák hetesét védte a hazai kapus, majd a 39. percben Horváth Roland időt kért. A folytatásban felváltva estek a gólok, a lila-fehérek tartották az előnyt. A 45. percben Bandelier két büntetőjével öt gólra jött fel a szombathelyi csapat. Ezt követően a csabaiak ismét hat gólra növelték az előnyt.
A vasiaknál a szerb válogatott Bandelier magára talált és sorra lőtte a gólokat. Izgalmas volt a végjáték, Tomasevic jól védett, az 55. percben 22–26 volt az állás, amikor Horváth Roland időt kért. Ezután Vukajlovic kétszer betalált és ezzel eldőlt a mérkőzés. Marosán György még időt kért, de az utolsó percekben csak kozmetikázni tudott az eredményen az újonc vasi alakulat. A végén a fiatal Kukely-testvérek is lehetőséget kaptak az Előrében.
A látottak alapján, a több jó egyéni teljesítményt felvonultató, egységes csapatként műkődő lila-fehérek teljesen megérdemelten nyertek a küzdelmes mérkőzésen, és megszerezték idei első győzelmüket.
Marosán György: – Tisztában voltam vele, hogy a Békéscsaba nagyon jó csapat, a kétgólos vereségekből ugyanis akár hat ponttal is kijöhetett volna! Az bánt leginkább, hogy nagyon fegyelmezetlenül kézilabdáztunk. Dolgozunk tovább, hogy bepótoljuk a most elvesztett csatát.
Horváth Roland: – Élet-halál kérdése volt számunkra ez a mérkőzés, hiszen a sok kudarc után már nehéz volt tartani szellemileg a játékosainkat. Nagyon örülök annak, hogy végre sikerült átlépnünk a saját árnyékunkat!
Talán nem túlzok, ha azt mondom az őszi szezon legfontosabb összecsapása előtt áll együttesünk a Békéscsabai ENKSE, ugyanis szombaton az újonc Szombathely otthonában vizitálnak a Lilák. Az már a bajnokság kezdete előtt is várható volt, hogy ez a párharc rendkívül nagy jelentőséggel bír majd mindkét fél számára, viszont azzal, hogy a lila-fehérek némiképp bennragadtak a bajnoki rajtnál, a vendégek számára a rangadó súlya még nagyobb lett. És bár szoros mérkőzéseket játszott csapatunk az első öt fordulóban, hiszen a címvédő ETO ellen elszenvedett 11 gólos vereség kivételével minden estben csak két találattal maradtak alul lányaink, a tabella jelenleg nem fest túlságosan jól csabai szemszögből. Úgy is fogalmazhatunk, hogy most már tényleg el kell kezdeni pontokat gyűjteni és noha még nagyon hosszú a bajnokság, a szezon előtt egyik fő riválisnak kikiáltott Szombathellyel szemben, egyáltalán nem mindegy milyen összevetésben lesznek majd a lilák a végelszámolásnál. Nyilván ebből a szemszögből ellenfelünknek sem mindegy mi történik majd szombaton, így egész biztosan óriási küzdelem várható a pontokért. Ráadásul bajnoki újonc létére kifejezetten megerősödve vágott neki az első osztályú kalandnak az NB1/B nyugati bajnoka. Összesen hét friss szerzemény vette fel a munkát nyáron a szombathelyi egyletnél és bizony esetükben szinte egytől egyik rutinos válogatott kézilabdázókról beszélhetünk. Sőt találunk köztük olyan játékost is, akinek a neve számunkra is jól cseng, mert gondolom, még sokan emlékeznek Sipeki Flórára, aki 2011 és 2015 között négy szezont töltött lila-fehér csapatunkban. De rajta kívül még új igazolásnak számít a szintén hálóőr Katarina Tomasevic, a jobbszélső Dijana Jovetic, az irányító Ivana Mitrovic, illetve a korábban már több magyar csapatban is megfordult beállós Liliia Gorilska is. De székesfehérvári múltja miatt ismerős lehet a korábbi világbajnoki ezüstérmes átlövő Biljana Bandelier és persze Mayer Szabina is az SZKKA keretében. Ennek tudatában már nem is annyira meglepő, hogy kifejezetten jól kezdték a pontvadászatot, amit a megszerzett három pontjuk is bizonyít. Az eddigi egyetlen győzelmüket a Szent István otthonában aratták a 28-24-es végeredménnyel zárult találkozón, viszont ezt még egy értékes ponttal megfejelték, miután hazai pályán 29-29-es döntetlen értek el az Alba Fehérvár ellen. De Kisvárdán és Vácott is helytálltak, hiszen előbbi összecsapáson három, utóbbin pedig kettő góllal maradtak csak alul ellenfelükkel szemben. Nagyobb zakót csak a Siófoktól kaptak, idegenben 19, otthon meg 10 góllal volt jobb a két gárda tavaszi mérkőzésének előrehozatalát is kezdeményező Balaton-parti egylet. Az előzmények tehát szombatra egy rendkívül izgalmas és parázs összecsapásra engednek következtetni, amit az Előre csapatkapitánya Balog Judit is megerősített, mikor a rangadó kapcsán a felkészülésről és magáról a találkozóról kérdeztem.
– Jelenleg még pont nélkül álltok a bajnokságban, ez mennyire befolyásolja a hangulatot a csapaton belül?
– Igazából jó légkörben elszántan készülünk az előttünk álló komoly feladatra, pánik hangulat semmiképpen sincs, de azért tény, hogy a bajnoki rajt egy picit rányomta bélyegét a társaság lelkiállapotára. Azt érzem a csapaton, hogy mindenkit bosszantanak az elmúlt találkozók, hiszen nüansznyi dolgokon múlott az, hogy mondjuk most nem hat ponttal állunk a pontvadászatban. Szóval van bennünk hiányérzet, viszont talán ez még nagyobb elszántságra sarkall minket így a fontos rangadó előtt.
– Te ugye hátul játszol főszerepet a csapatban, hogy látod a védekezéseteket, mert azért elég sok gólt kaptatok az első öt találkozón?
– Igen, sajnos nem állt még össze igazán a védekezésünk, inkább csak periódusokban tudjuk megvalósítani azt a védekezést, amilyet szeretnénk. Nagyon sokszor nem figyelünk a kipattanókra, pedig így egy már kivédekezett szituációból kapunk ziccer gólt. Illetve sokszor kapunk passzív jelzést követően is találatot, ami szintén azt jelzi, hogy nem vagyunk elég türelmesek és nem koncentráljuk végig az ellenfél támadásait. De gyakorlatilag ezek a hibák elöl is ugyanúgy előfordulnak, szóval be kell lőni a ziccereket és csökkenteni kell a technikai hibákat, főként a meccsek legfontosabb pillanataiban, azaz a végjátékban. És nyilván magamtól is többet várok, ugyanis többször előfordult, hogy egy jó kezdést követően a találkozó második felére az én teljesítményem is leült a csapatéval együtt, pedig a védelemmel kölcsönösen nagy szükségünk van egymásra ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Nyilván mi nem vagyunk sztárcsapat, szóval ebben az erős mezőnyben mindenkitől a legjobb forma kell a győzelemhez, bárkivel is játszunk.
– Ahogy már Te is említetted rendkívül fontos összecsapás vár rátok szombaton. Ez a gyakorlatban mit jelent, mennyivel másabb ilyenkor a felkészülés?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ugyan úgy készülünk, mint máskor, hiszen ez szinte „élet-halál” mérkőzés lesz a számunkra. Voltaképpen már több hete ott van mindenkinek a fejében ez a találkozó, de csak az utóbbi napokban kezdtünk igazán gőzerővel készülni ellenfelünkre és a videózásokkal szinte teljesen ki is veséztük őket. Ráadásul egy nappal hamarabb el is utazunk Szombathelyre, ezzel is kiküszöbölve a hosszú utazás fáradalmait. Egy szó mint száz, nekünk ez a mérkőzés főként azok után, hogy az első fordulókban fontos pontokat hagytunk kicsúszni a kezeink közül, rendkívüli nagy jelentőséggel bír, így abszolút a győzelem szellemében készültünk egész héten.
– Összegségében mit szűrtetek le aktuális ellenfeletekről?
– Ha röviden össze akarnám foglalni, azt mondanám, hogy a rutinos, sokat tapasztalt játékosok és a fiatalság remek egyvelege a Szombathely kerete. Távolról is veszélyes nagy lövőkkel rendelkeznek és rendkívül magas középső védőfallal, amit nem könnyű átjátszani. Ilyen szempontból is hasznos volt szerintem a múlt heti ETO elleni összecsapás, hiszen ott egy hasonlóan magas gárda ellen – akik nyilván még eggyel magasabb szintű kézilabdát is játszanak – kvázi gyakorolhattuk az ilyen típusú együttes elleni játékot.
– Akkor ezek szerint a nagy harc garantált lesz a bajnoki pontokért?
– Biztos vagyok benne, hogy egy végletekig kiélezett szoros csatát hoz majd a találkozó, ahol szerintem döntő lesz, ki bírja jobban a végjátékot és remélem, ezúttal mi fogjuk. Fejben kell nagyon erősnek lennünk és bárhogy is alakul az összecsapás, végig higgadtnak kell maradnunk. Nyilván a megbeszélt taktikai elemek és egy hatékony védekezés is elengedhetetlen lesz szombaton, de a legfontosabb, hogy higgyünk magunkban és a győzelemben. Azt gondolom, most már nagyon megérdemelnék, hogy végre győztesen fejezzünk be egy mérkőzést és szerintem egy siker át is törné bennünk a gátat, ami után megindulhatnánk felfelé.
A két gárda még sohasem találkozott egymással tétmérkőzésen, lévén ellenfelünk a Haladás egyesületéből kiválva csak 2015-ben alakult meg. Miután pedig első évükben megnyerték a harmadosztály küzdelmeit, három NB1/B-ben eltöltött esztendőt követően immáron az első osztályban vitézkedhetnek. Mérkőzéseiket egyelőre a Szombathelytől negyven kilométerre fekvő Répcelakon játsszák, így a felek szombati összecsapása is a Répcelaki Sportcsarnokban kerül megrendezésre. A labda 18:00 órától indul útjára, a Bacs József – Bóna Szabolcs bírópáros sípszavára.
Versenybírók: Fekete József István, dr. Nádasdi Tamás
Békéscsaba: Balog Judit (0), Mézes Laura (2), Bottó Rózsa (1), Barján Bianka (1), Dombi Katalin (0), Horvát Dorina Szilvia (0), Kovács Anett (2), Csizmadia Fanni Klára (0), Marincsák Nikolett (4), Kukely Anna (1), Agbaba Jelena (0), Kopecz Barbara (6), Vukajlovic Aleksandra (2). Vezetőedző: Horváth Roland
Győr: Németh Zsuzsanna (0), Edwige Beatrice (2), Knedlikova Jana (0), Kürthi Laura Klaudia (0), Brattset Kari (0), Hansen Anne Mette (5), Leynaud Amandine (0), Oftedal Stine Bredal (7), Amorim Eduarda (3), Fodor Csenge Réka (3), Nze-Minko Estelle (2), Bulatovic Katarina (3), Bódi Bernadett (2), Faluvégi Dorottya (1), Puhalák Szidónia (2), Kiss Éva (0). Vezetőedző: Danyi Gábor
Hétméteresek: Marincsák Nikolett (0/1), Kopecz Barbara (2/3), Vukajlovic Aleksandra (0/1), Hansen Anne Mette (1/2), Oftedal Stine Bredal (2/2).
Egy félidőn keresztül derekasan harcolt a hazai alakulat
Fotó: Antal János
A lila-fehérek 13 játékost neveztek a mérkőzésre, míg a vendég győriek szinte teljesen kihasználták a lehetőséget, igaz a legnagyobb ászuk, Görbicz Anita nevét nem találtuk a jegyzőkönyvben.
A csabaiak melegedtek be könnyebben a játékba, a mérkőzés elején 3–1-re is vezettek. Ám elég volt pár apró hiba és két és fél perc múlva már a Bajnokok Ligája-győztes Győrnél volt az előny. Marincsák Nikolett kihagyta csapata első büntetőjét, rögtön ezután a 10. percben Horváth Roland edző időt is kért. Eleinte sűrűn estek a gólok még úgy is, hogy mindkét oldalon be-becsúszták hibák. Egy pazar csabai akció végén Kovács Anett egalizált, majd Vukajlovics sunyin meglőtt labdájával ismét hazai oldalon volt az előny. A 14. percben Danyi Gábor, a győriek edzője fejezte ki elégedetlenségét azzal, hogy magához hívatta játékosait. Változtatott is: csatába küldte a világ- és Európa-bajnok francia Nze Minkót, illetve a dán Anne Mette Hansent. A Csaba bő negyedóra elteltével is derekasan állta a sarat, Marincsákék sokat köszönhetnek kiválóan védő kapusuknak, a 16. percben már az ötödik ziccert hárító Balog Juditnak. Ötperces gólszünetet tartottak a csapatok, amit az egykori csabai kedvenc, Bódi Bernadett tört meg.
Ha nem ment középről, akkor próbálkoztak a szélről a győriek, és a 21. percben visszavették a vezetést. Ellépni azonban nem tudtak, mert Hansenék legalább olyan kemény védőfallal találták szembe magukat, mint a túloldalon a lilák. A nagy kérdés az volt, hogy az erősen létszámhiányos viharsarkiak meddig bírják azt a tempót, amit a kisalföldiek diktáltak?
Mindkét edző sokat cserélt, a csabai igyekezett kevés játékosának okosan beosztani a játékperceket, hogy a lehető legtovább bírják energiával. Semmit nem von le a csabaiak érdemeiből, de sokat kapkodtak a vendégek, és többször rontottak is támadásban. A legnagyobb különbség – három gól – a dudaszó előtt alakult ki, amikor Oftedal a második hetesét belőtte.
Sejthető volt, hogy a győriek nem elégednek meg a félidei eredménnyel, úgy is kezdték a második felvonást. Négy perc alatt négy gól, igaz kétszer érkezett rá válasz. A 35. percben Horváth Roland a lyukassá váló védelem miatt kisebb fejmosásban részesítette a csapatát. A játékrész első harmada után kezdett fáradni – elsősorban mentálisan – a Békéscsaba, amit a győriek igyekeztek is kihasználni. Egy hetes szériával, indításokból immáron tekintélyes előnyre tettek szert (16–26), a maroknyi, ám annál lelkesebb győri szurkolótábor számolhatta a tízet, énekelhette kedvenc dalát. A 44. percben Horváth Roland időt kért, próbált lelket önteni a nagy szívvel küzdő, de erejével elkészülni látszó csapatának. Kukely Anna végre megszakította a hosszú negatív szériát. A győriek nem nagyon akartak visszavenni a tempóból, bár azt az 55. perc táján már sejthettük, hogy ezúttal nem ismétlik meg a januári teljesítményüket, amikor 47–22-re győztek Békéscsabán.
Ehhez képest a szerdai eredmény miatt nem érheti szemrehányás a lila-fehéreket. A Győr pedig két BL-mérkőzés közben teljesítette a békéscsabai küldetést.
Horváth Roland: – Voltak szép periódusaink, helyenként jó volt a védekezésünk és a támadásra sem lehetett panasz. Negyven percig jól álltuk a sarat.
Danyi Gábor: – A békéscsabai csapat hozzáállása ma kiváló volt. Az első félidőben nem nagyon találtuk a ritmust és a másodikban is csak tíz perc játék után. Amikor a hazaiak elfáradtak, végleg felülkerekedtünk. Próbáltam mindenkinek játéklehetőséget adni.
Háromhetes szünetet követően folytatódik, immáron az ötödik fordulóval a K&H női kézilabda liga, így csapatunk a Békéscsabai ENKSE is pályára lép szerdán, méghozzá újra hazai közönség előtt. A soron következő vendég csapat pedig nem más lesz, mint az ötszörös Bajnokok Ligája győztes és Magyar bajnoki címvédő Győri Audi ETO KC. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egy-egy ilyen látogatás valóságos kézilabda ünnepnek számít városunkban, ami megyeszerte idevonzza a kézilabda barátokat. És bizony egyáltalán nem véletlen az, hogy számos, a sportágat szerető szurkoló kíváncsi az ETO csapatára, hiszen ahogy az elmúlt szezonoknak, úgy ennek is egy sztárokkal teletűzdelt világválogatottal vág neki Danyi Gábor együttese. Persze azért náluk is volt játékosmozgás a nyáron, ugyanis a kölcsönadott fiatalokkal együtt összesen 13 játékos távozott a klubtól, köztük olyan nevek, mint Nycke Groot, Nora Mörk, Tomori Zsuzsanna vagy Crina Pintea. De természetesen a minőségi pótlásukról most is gondoskodott a BL-győztes menedzsmentje, így nyártól már zöld-fehérben pattogtatja a labdát a norvég jobbátlövő Amanda Kurtovic, a francia beállós Beatrice Edwige, a Siófokról érkező szintén francia Estelle Nze Minko, az előző szezonban még a Ferencvárosban játszó jobbszélső Faluvégi Dorottya, és a csapathoz öt év után visszatérő montenegrói átlövő Katarina Bulatovic is. Az előző szezont veretlenül befejező ETO nem meglepő módon hat győzelemmel kezdte az új idényt is, bár az első fordulóban a Siófok gárdája azért jócskán megnehezítette a címvédő dolgát, de végül 27-24 arányban azért a Győr mégiscsak diadalmaskodni tudott. Mint ahogy az ezt követő négy bajnoki mérkőzésük alkalmával is, a Szent István, az Alba Fehérvár, a Vác és az MTK ellenében. Sőt a hétvégén megkezdték szereplésüket a Bajnokok Ligájában is, ahol hazai pályán a svéd Savehof gárdáját múlták felül magabiztosan 35–23 arányban. Ezzel szemben lila-fehér csapatunknak már nem sikerült ennyire jól a bajnoki rajt, hiszen eddig mind a négy találkozójukat elveszítették Horváth Roland tanítványai, igaz kivétel nélkül szoros kiélezett csatákban úgy, hogy mindössze két góllal maradtak alul mind a négymérkőzésen. És bár aligha valószínű, hogy a mostani ETO elleni összecsapás alkalmával fog megtörni ez a rossz sorozata a liláknak, azért ennek a roppant fiatal átlagéletkorú gárdának mindenképpen sokat jelente, ha jó játékkal tudnának előrukkolni egy ilyen sztárcsapattal szemben. Arról nem is beszélve, hogy az Előre jövő heti szombathelyi vendégjátéka előtt - ami az ősz talán legfontosabb találkozója lesz - kvázi főpróbának is nevezhetjük a szerdai ütközetet. És ha már a lilák átlagéletkoráról tettem említést, a Győr elleni találkozó előtt épp a csapat legfiatalabb tagjával a mindössze 16 éves Kukely Annával beszélgettem, aki fiatal kora ellenére már az előző szezonban bemutatkozhatott az NB1-ben, sőt nyáron tagja volt az U17-es Európa bajnokságot nyert nemzeti csapatnak is.
Fotó: Antal János
– Nagyon mozgalmas nyáron vagy túl, melyen azért egy U17-es Európa bajnoki címet is begyűjtöttél. A győzelem jelentette eufóriából mennyit sikerült átültetned a mindennapi klub-munkádba és a bajnokságba?
– Nagyon sokat, hiszen óriási lökést adott nekem ez a siker és természetesen az is, hogy a hazámat képviselhettem egy ilyen tornán. Egyértelműen úgy érzem, hogy azok a pozitív impulzusok, amiket a nyáron megtapasztalhattam a hétköznapokon is plusz erőt és motivációt adnak.
– Viszont ha jól tudom nyár elején még úgy volt, hogy a Celjei EB-re nem is utazol…
– Igen, mert gyakorlatilag két részre lett osztva az U17-es korosztály, az egyik fele az európai ifjúsági olimpiai fesztiválra készült a másik pedig az Európa bajnokságra. Én a bakui Eyof-on induló csapatban kaptam helyet, így július közepén részt is vettem ezen a tornán, ahonnan amúgy bronzéremmel térhettünk haza. És miután a bakui játékommal sikerült felkeltenem a szövetségi edző Ifjabb Kiss Szilárd figyelmét, így az Európa bajnoki keretbe is meghívtak, ezzel pedig a végső győzelmet elérő gárdának is tagja lehettem.
– Az hagyján, hogy az U17-es válogatottnál is a fiatalabbak közé tartozol, de a klub-csapatod keretének teljesen a legifjabb játékosa vagy, ehhez képest szinte meccsről-meccsre egyre komolyabb feladatot szán neked Horváth Roland vezetőedző.
- Valóban, bár az igazat megvallva mindössze két perccel vagyok a legfiatalabb játékosa a keretnek, mert ikertestvérem Klára, aki szintén már a felnőtt csapattal edz, pont ennyivel idősebb nálam. De a viccet félretéve, valóban nem könnyű főként irányítóként, viszont nincs mese, fel kell nőni a feladathoz és úgy érzem, jó úton járok ebben a tekintetben. Pont egy éve a Siófok elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB1-ben és bár nyilván nagyon izgultam az alatt a pár perc alatt, amíg pályán lehettem, de már ahhoz képest is érzem magamon, hogy rengeteget tudtam fejlődni. Ez pedig azért ez elmúlt időszakban kapott élvonalbeli játéklehetőségeknek is köszönhető.
– A szakemberek azért mindig elmondják, hogy az NB1 és az utánpótlás bajnokság nagyon más kávéház…
– És ez így is van. Hiszen egy fiatal játékos ilyenkor egy teljesen más közegbe csöppen bele, gondolok itt a játékostársakra vagy a szurkolókra, ráadásul egy olyan gyors és kemény kézilabdában kell helytállnia, amit utánpótlás szinten eddig még nem tapasztalt. Magamon is érzem, hogy sokkal nagyobb koncentrációt követel meg egy élvonalbeli mérkőzés. Viszont fejlődni ezeken az összecsapásokon lehet a leginkább, így én is próbálok előrelépni a játék szinte minden elemében. Ez az én esetemben elsősorban a védekezést jelenti, ahol jelenleg a legnagyobb lemaradásban vagyok.
– Négy vereséggel kezdtétek a szezont. A szünetben mennyire sikerült kielemeznetek a kétgólos botlások okait?
– Sokat beszéltünk ezekről a találkozókról és próbáltuk boncolgatni az okokat, miért nem sikerült még pontokat gyűjtenünk. Nyilván elég frusztráló az, hogy ennyire apróságokon múlott szinte minden mérkőzésünkön a pontszerzés és jelenleg akár már 6-8 egységgel is gazdagabbak lehetnénk. A legfőbb konzekvencia amit levontunk, hogy nagyobb rotáció segítségével meg kell próbálnunk minél frissebben belemenni a végjátékokba, ami nyilván nálunk nem egy könnyű feladat. Igaz a Debrecen ellen már mesterünk tudatosan a találkozó elejétől próbálta forgatni a csapatot, ezzel is több pihenőt biztosítva kulcsjátékosainknak. Valamint az egész csapattól sokkal nagyobb koncentráció szükséges a jövőben, főként az összecsapások hajrájában.
– Szerdán a Győr személyében a bajnokság legnehezebb ellenfele teszi tiszteletét a Viharsarokban, milyennek látod az idei ETO-t?
– Meglehetősen sokat változtak ők is az előző szezonhoz képest, hiszen több új játékos is érkezett hozzájuk a nyáron. Így nyilván nekik is idő kell, amíg tökéletesen összekovácsolódnak, de az egyértelműen látszik, hogy minden mérkőzésen egyre jobban és jobban játszanak. Igazán gyenge pontot nem is nagyon lehet találni rajtuk, ami nem is csoda, lévén két ugyan olyan erősségű sorral rendelkeznek.
– Gondolom a célkitűzéseitek megvannak már a szerdai találkozóra?
– Mindenképpen. Leginkább a védekezésünkre akarunk fókuszálni, azt szeretnénk minél jobban megoldani és így a lehető legtovább szoros eredményen tartani ellenfelünket. Most elsősorban periódusokban gondolkodunk, tehát arra törekszünk, hogy a találkozó mindkét félidejéből a legtöbbet ki tudjuk hozni. Ugyanakkor nem titkoljuk, hogy számunkra a jövő heti szombathelyi mérkőzés lesz az igazán fontos, de annak az összecsapásnak a tükrében sem mindegy, hogy milyen játékot tudunk produkálni szerdán.
Az előző szezonban majdnem napra pontosan ugyanekkor csapott össze a két gárda a bajnokságban, igaz akkor Győr volt a találkozó színhelye. Azt az októberi mérkőzést 47-23-ra az ETO nyerte, mint ahogy a felek békéscsabai randevúján is győri győzelem született, a 47-22-es végeredménnyel zárult találkozót követően.
Az ETO idei viharsarki vizitálása tehát szerdán 18:00 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban veszi kezdetét, a Rontó Ádám, Szanyi Péter Gábor bírópáros ténykedése mellett.
Hatnapos tiszakécskei edzőtáborral nyitotta meg az új évadot a Golovin Vlagyimir vezette női junior kézilabda-válogatott. A program végén, szombat délután a nyáron a győri U19-es Európa Bajnokságon aranyérmet nyert társaság lejátszotta első NB I-es felkészülési mérkőzését, az élvonalban szereplő Békéscsabai ENKSE együttese ellen.
A találkozót a "vendégek" kezdték jobban, öt perc alatt 4–1-re elhúztak, utána viszont a háromgólos Albek Anna vezérletével előbb egyenlítettek, majd a 12. percben Schatzl Natalie góljával a vezetést is átvették a fiatalok (6–5).
A hibák száma is érhető módon nagyobb volt a nyári korosztályos EB-n tapasztaltaknál, így a félidő végéig az előnyt nem sikerült tovább növelni (14–13), miközben újoncot is avatott a csapat: a siófoki beállós, Póczik Kata is pályára lépett.
A fordulás után viszont már elkezdett nyílni az olló: Tóth Nikolett jól védett, sok könnyű gólt szerzett a csapat. A győzelemhez a folytatásban nem férhetett kétség, meggyőző 34–28-as siker lett a vége, amelyet kissé beárnyékol, hogy a második félidőben az MTK Budapest beállósa, Zsiborás Luca megsérült.
A junior-válogatott mindenesetre elindult egy újabb hosszabb úton, amelynek a vége jövő nyáron a romániai U20-as világbajnokság lesz.
Hős Katával is a sérüléséről és a felépülésének folyamatáról beszélgettünk. Kata az alapozást követő első hónap után kezdte megint érezni futás közben, hogy szúr a térde. Kezdetben a hirtelen terhelésnek tudták be a fájdalmat, de mert a későbbiekben vizesedett és csak jobban fájt a lába, csak könnyített edzéseken vett részt.
Milyen beavatkozásokon estél túl, és azoknak mi volt a célja?
2019. szeptember 2-án műtöttek meg Székesfehérváron, ahol engem is Dr. Abkarovits Géza kezelt. A főorvos úr úgy ítélte meg, hogy Denks műtétre van szükségem, azaz térdkalács-felnyitásra. Ennek a célja az volt, hogy be legyen rögzítve a térdkalácsom és ne tudjon lazán oldalra mozogni. Jelenleg térdrögzítőben van a térdem. A rögzítőt 6 hétig nem vehetem le és nem is hajlíthatom semmilyen módon. Szóval leghamarabb október 14-én tudom elkezdeni csak a gyógytornát. A rehabilitációmban Makra Viktória és Knyihár János fog segíteni, hogy minél hamarabb visszatérjek a pályára.
Mi a terv, mikor kezdesz el edzeni és mikor tudsz pályára lépni?
Az edzés elkezdése attól függ, hogy hogy haladok a rehabilitációval. Nehéz lesz elkezdenem járni rögzítő nélkül hiszen 6 hétig az tartotta a lábamat és az izomzatom is összement emiatt. Nem tudom mikor játszhatok először hiszen ez is a rehabilitációmtól függ és attól, hogy a vezetőedző Horváth Roland mikor enged vissza játszani.
Szeretném folytatni a kézilabdát minél hosszabb távon, amíg csak fizikailag az lehetséges. Ahogy telik az idő, a hathetes gyógyulásom alatt nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy nagyon hiányzik a kézilabda és minél hamarabb szeretném segíteni a csapatot.
Giricz Laurát, NBI-es csapatunk beállósát kérdeztük, hogy mi történt vele az elmúlt fél évben, miért nem láthatjuk a bajnoki mérkőzéseken.
A tavaszi szezon során már voltak problémáim a térdemmel, de sikerült végig játszani a 2018/2019-es bajnoki évet. A folyamatos térdproblémám miatt nyár elején történt egy kisebb műtéti beavatkozás, de ez sajnos nem segített az állapotomon, így kerültem Székesfehérvárra Dr. Abkarovits Géza főorvos úrhoz. A vizsgálatok során úgy döntöttek, hogy mozaik palsztikára és Densk műtétre van szükségem. 2019. szeptember 11-én került sor a beavatkozásra, ami után 6 hétig nem állhattam lábra és nem is hajlíthattam azt. A fájdalmak lassan múlnak és a mai napon kiszedték a varratokat is.
Szegeden a szüleimnél és Békéscsabán lábadozom, a családom és a barátom nagyon sokat segítenek.
Hat hét elteltével elkezdődhet a gyógytorna, amit Makra Viviennel a csapat gyógytornászával kezdek majd meg, a rehabilitációmban pedig a Sanitas Központban Czifrák Tímea fog segíteni.
Knyihár János a csapat fizioterápiás szakembere kezelésekkel segíti a felépülésemet. Minden erőmmel és igyekezetemmel azon leszek, hogy minél előbb felépüljek. Sajnos még most nem lehet tudni, hogy melyik bajnoki mérkőzésen léphetek először pályára, de nagyon bízom benne, hogy már februárban a csapattal együtt tudok edzeni.
Hosszú távú terveim vannak a kézilabdázással, úgy gondolom fiatal vagyok még ahhoz, hogy most feladjam azokat az álmokat, amelyekért egész életemben küzdöttem.
Sok erő kell a teljes felépüléshez, de nem fogom feladni, hiszen van miért küzdeni.
Sárga lapok: Orbán Adrienn (1), Radojevic Tamara (1), Dombi Katalin (1), Agbaba Jelena (1).
Kiállítások: Rocha Pereira Samira (2. perc), Radojevic Tamara (2. perc), Smid Eszter (4. perc), Vukajlovic Aleksandra (2. perc), Agbaba Jelena (4. perc).
Hétméteresek: Habánkova Veronika (3/3), Marincsák Nikolett (1/2), Kopecz Barbara (1/2).
