Giricz Laurát, NBI-es csapatunk beállósát kérdeztük, hogy mi történt vele az elmúlt fél évben, miért nem láthatjuk a bajnoki mérkőzéseken.
A tavaszi szezon során már voltak problémáim a térdemmel, de sikerült végig játszani a 2018/2019-es bajnoki évet. A folyamatos térdproblémám miatt nyár elején történt egy kisebb műtéti beavatkozás, de ez sajnos nem segített az állapotomon, így kerültem Székesfehérvárra Dr. Abkarovits Géza főorvos úrhoz. A vizsgálatok során úgy döntöttek, hogy mozaik palsztikára és Densk műtétre van szükségem. 2019. szeptember 11-én került sor a beavatkozásra, ami után 6 hétig nem állhattam lábra és nem is hajlíthattam azt. A fájdalmak lassan múlnak és a mai napon kiszedték a varratokat is.
Szegeden a szüleimnél és Békéscsabán lábadozom, a családom és a barátom nagyon sokat segítenek.
Hat hét elteltével elkezdődhet a gyógytorna, amit Makra Viviennel a csapat gyógytornászával kezdek majd meg, a rehabilitációmban pedig a Sanitas Központban Czifrák Tímea fog segíteni.
Knyihár János a csapat fizioterápiás szakembere kezelésekkel segíti a felépülésemet. Minden erőmmel és igyekezetemmel azon leszek, hogy minél előbb felépüljek. Sajnos még most nem lehet tudni, hogy melyik bajnoki mérkőzésen léphetek először pályára, de nagyon bízom benne, hogy már februárban a csapattal együtt tudok edzeni.
Hosszú távú terveim vannak a kézilabdázással, úgy gondolom fiatal vagyok még ahhoz, hogy most feladjam azokat az álmokat, amelyekért egész életemben küzdöttem.
Sok erő kell a teljes felépüléshez, de nem fogom feladni, hiszen van miért küzdeni.
Szögi Tímea irányítót kérdeztük, hogy mi is történt vele az elmúlt időszakban és mikor számíthatunk a visszatérésére.
2018. november 3-án a Kisvárda elleni mérkőzésen sérültem meg hazai pályán. Azóta két műtéten estem át. 2019. április 10-én hátsószalagpótlás történt és 2019.szeptember 2-án mozaikplasztika műtétre voltam előjegyezve. Szerencsére a csavar eltávolításán kívül nem történt komolyabb beavatkozás, mivel Dr. Abkarovits Géza úgy ítélte meg a műtét során, hogy a hátsószalagom jól beépült és így stabil tartást kap a térdem. Így elegendő volt egy hiarulon-savas injekcióval a hiányzó porc rész feltöltése.
Makra Viktória gyógytornász és Dénes József testépítő segít az izomzatom és az erőnlétem megerősítésében. Jelenleg elkezdhettem már az oldal irányú mozgást és a szökdelést, remélhetőleg két hét múlva már labdás edzésen is részt vehetek.
Sajnos pontosan nem tudom, mikor léphetek pályára bajnoki mérkőzésen, mert Makra Vivi gyógytornásszal úgy ítéltük meg a műtét előtt, hogy nem erőltetjük a lábamat futással, nehogy gyulladás lépjen fel a műtéti beavatkozás előtt. Emiatt egy hónappal később kezdhettem csak meg a felkészülést.
Bízom benne, hogy október második felében már ott lehetek a lányokkal a bajnoki tétmérkőzésen. Mindent elkövetek, elkövetünk a szakemberekkel, hogy a legjobban sikerüljön a felépülés és a rehabilitáció.
A felépülés során nagyon sok minden megfogalmazódott bennem, hogy mit is szeretnék csinálni hosszú távon. Mindenképpen szeretném a csapatot segíteni ameddig van erre lehetőségem és a későbbiekben szívesen dolgoznék, mint kézilabda edző.
Ezúton is köszönöm a szakemberek segítségét, akik a felépülésemhez hozzájárulnak!
Még csak pár nap telt el lila-fehér együttesünk Mosonmagyaróvár elleni találkozója óta, mégis már az újabb megmérettetésre készülnek Horváth Roland tanítványai. És nem is akármilyen megmérettetésre, hiszen a Békéscsaba és a Debrecen közötti rivalizálás következő fejezete íródik majd szerdán a Főnixben. A Loki elleni csatákat azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, akár melyik együttes is a pályaválasztó, a lelátón a pokoli hangulat garantált. Ráadásul piros-fehér ellenfelünk lendületből érkezik erre az összecsapásra, ugyanis hétvégén Vácról sikerült elhozniuk a bajnoki pontokat a 30-26 arányú sikerüknek köszönhetően, míg előtte nem kis bravúrt végrehajtva, pontot szereztek a tavalyi ezüstérmes Ferencváros otthonában is, amire az utóbbi kilenc évben a Győrön és a Siófokon kívül senki nem volt képes. Így pedig négy forduló után veretlenül nyolc ponttal a bajnoki tabella második helyét foglalja el a Debrecen, köszönhetően annak, hogy az első két fordulót is győzelemmel abszolválták, a Szent István ellen egy 33-24-es, az Alba Fehérvár ellen pedig egy 30-22-es sikerrel. A Loki játékos politikáját egyébként mostanság nyugodtan illethetjük az állandóság jelzővel, miután nyáron is mindössze három játékos Lotte Grigel, Madalina Zamfirescu és Anna Punyko távozott a hajdúsági megyeszékhelyről. Pótlásukra pedig Karnik Szabina, Elke Karsten és Vámos Petra érkezett. És nagyon úgy néz ki, hogy ez a keret a rutinos tréner Köstner Vilmos kezei alatt egy fölöttébb ütőképes gárdává kovácsolódik össze, legalább is az első négy forduló mindenképpen ezt mutatja. Lila-fehér együttesünk ezzel szemben nem kezdte igazán jól a bajnoki küzdelmeket, ugyanis a szombati Mosonmagyaróvár elleni hazai zakóval már három vereségnél jár a csabai hölgykoszorú. Pedig az első két összecsapásukhoz hasonlóan, most sem kezdtek rosszul a lilák, sőt a második játékrészben még háromgólos előnyt is kiharcoltak. A végjátékban azonban megint kicsúsztak a pontok a kezükből, és így a lefújás pillanatában a vendég Móváriak örülhettek a 27-25-ös végeredménynek. A gárda debreceni túrája előtt csapatunk balszélsőjével, Bottó Rózsával beszélgettem a hétvégi találkozóról és a Loki elleni ütközetről.
Fotó: Antal János
– Összességében miként értékeltétek a szombati összecsapást?
– Kudarcként, hiszen ez mindenképpen egy nyerhető mérkőzés lett volna a számunkra, és egyértelműen mi tehettünk arról, hogy a Mosonmagyaróvár elvitte előlünk a két pontot. Hiába vezettünk több góllal is nem tudtunk megnyugodni, kapkodtunk a támadásinknál és nagyon bután kézilabdáztunk. Nyilván levontuk a szükséges konzekvenciákat, és próbáljuk kijavítani azokat a hibákat, amik most már rendszeresen előjönnek a találkozóinkon.
– Szerdán viszont már ismét pályán kell lennetek, méghozzá a Loki otthonában, ami sosem könnyű feladat…
– Nehéz egy ilyen mérkőzés után ennyire rövid időn belül újra játszani, ráadásul Debrecenben, bár engem személy szerint inkább feldob az olyan közeg ahol erőteljes szurkolás van, még akkor is, ha nem elsősorban minket biztatnak a szurkolók. Viszont ellenfelünk egyértelműen nagyon jó formában van, elég csak végignézni az idei eredménysorukon. Mostanra tökéletesen összeértek, és amiben szerintem a legfőbb erejük rejlik, hogy csapatként roppant erősek. Szóval semmilyen szempontból sem lesz könnyű dolgunk, de persze előre azért nem adjuk fel a találkozót, most is küzdeni fogunk, és szeretnénk a lehető legjobban helytállni.
– Akkor milyen eredménnyel lennétek elégedettek a találkozót követően?
– Ahogy mondtam azért nem adjuk fel előre, szóval most is azért lépünk pályára, hogy ha tudunk, ponttal távozzunk. Viszont most nekünk az is nagyon fontos lenne, hogy minél jobban játszunk, és amit előre eltervezünk azt meg is tudjuk valósítani. Az biztos, hogy nem szabad rohannunk, nyugodtan és hosszasan kell játszanunk. A szombati mérkőzéshez képest mindenképpen javulnunk kell koncentrációban, és bizony a ziccerek értékesítését is hatékonyabban kell megoldanunk. Természetesen hátul is stabilnak kell lennünk, de azt gondolom a legfontosabb, hogy bármi is az eredmény, ne kapkodjunk. Én bízom benne, hogy sikerül helytállnunk, és egy szoros, jó meccset tudunk játszani Debrecenben is.
A két együttes tavaly őszi mérkőzésén, a hazai pályán játszó Debrecen tudott 37-25-re diadalmaskodni, viszont a februári visszavágót követően már üres kézzel voltak kénytelenek elhagyni Békéscsabát a vendég piros-fehérek, miután a lilák 31-28-as győzelmet arattak. Az idei szezon első Kelet-magyarországi derbije tehát szerdán 18 órától a Debreceni Főnix Csarnokban kerül megrendezésre. Az összecsapáson a Horváth Péter, Marton Balázs bírópáros tevékenykedik majd.
Újabb hazai megmérettetésre készül csapatunk aBékéscsabai NKSE, az ellenfél pedig az előző szezon egyik közvetlen riválisa a Mosonmagyaróvár együttese lesz. A vendégek meglehetősen nagy változáson estek át a nyáron, már ami keretüket illeti, hiszen 11 játékos hagyta el idény végén a klubot. Köztük olyan rutinos játékosok is, mint Kovacsicz Mónika vagy Farkas Veronika, illetve az a Kopecz Barbara is távozott, aki ugye már ebben a szezonban lila-fehérben pattogtatja a labdát. Az érkezők listája azért már nem ennyire bő, hiszen a csapat gerincét megtartó Mosonmagyaróvár mindösszesen hat továbbikézilabdázóval erősítette meg keretét. Név szerint: a balátlövő Maria Holesova a Podravka Vegetától, a jobbátlövő Laura Popa a Román Cluj csapatától, a balátlövő Karoline de Souza a Vácból, a kapus Ferenczi Annamária az Oldenburgból, és Lancz Barbora illetve Kellermann Dóra az ETO-ból tette át székhelyét a Győr-Moson-Sopron megyei csapatba. Akik lila-fehér együttesünkhöz hasonlóan két szűk vereséggel kezdték az új évadot, az első körben Székesfehérvárra látogattak, ahol a hazaiaktól 29-27-re kaptak ki, majd a második fordulóban hazai környezetben szenvedtek 29-28-as vereséget a Vác gárdájától. Tehát szinte szám szerint ismajdnem pontosan ugyanolyan eredményt produkáltak,mint a csabai hölgykoszorú, akik először az Dunaújvárossal szemben, majd az MTK otthonábanmaradtak alul 29-27-re. Így érthetően mindkét gárda szeretné már az első győzelemét is elkönyvelni az új idényben. És hogy erre mi a legjobb recept? Arra a lilák irányítója Marincsák Nikolett próbálta megadni a választ, akit azért a múlt szombati találkozóról is kérdeztem.
– Hétvégén az MTK ellen szinte egy az egyben lemásoltátok a Kohász elleni találkozót…
– Igen, a két összecsapás forgatókönyve kísértetiesenhasonlított egymásra, sőt a 29-27-es végeredményteljesen megegyezik az első fordulóbeli mérkőzésünk eredményével is. Annyiban azért még is más volt, hogy most a második játékrészben is tudtunk dominálni, és háromgólos különbségnél úgy érzem akár el is dönthettük volna a találkozót, de sajnos a döntő pillanatokbanmegint hibáztunk. Pedig ellenfelünk 1-0 után csak az 52. percben tudott ismételten vezetni, de sajnos fejben nem tudtunk végig koncentráltak maradni.
– Ez egyértelműen a fáradság rovására írható?
– Egyrészről mindenképpen, hiszen a rövidebb kispad miatt ugye a rotációs lehetőségünk kevesebb, ami nyilván kihat a koncentrációra is. Másrészről viszont minél több ilyen szituációval találkozunk éles helyzetben, szerintem annál jobban tudjuk majd kezelni őket, ugyanis ezek azok a helyzetek, amiket edzésen egyáltalán nem lehet gyakorolni.
– Összegségében melyek lehetnek a legfőbb tanulságok, amiket levonhattok ebből az első két mérkőzésből?
– Azt mindenképpen, hogy az alapok jók, ugyanis mindkét meccset jól kezdtük, védekezésben is megvolt a megfelelő stabilitás, és támadásban is szellemesen kézilabdáztunk. De egy találkozó hatvan percig tart, tehát az utolsó percig koncentrálnunk kell, főként a fontos momentumokban. És persze a ziccerek kihasználásban is javulnunk kell. Összességében szerintem van mire támaszkodnunk, hiszen nagyon sok biztató dolog is volt a játékunkban, úgyhogy én hiszem, hogy most már ez pontokban is meg fog látszódni.
– A Mosonmagyaróvár a soron következő ellenfeletek.Mennyit változtak az előző szezonhoz képest?
– Játékstílusban vajmi keveset, most is a szikla kemény védekezésükre és a harcias kézilabdájukra helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Ami nem is csoda, mert a csapat gerince megmaradt, azok a rutinos játékosok – gondolokitt például Tilinger Tamarára vagy Horváth Bernadettre – akik tavaly is húzóemberek voltak, most is a keretüketerősítik. Viszont azért játékos mozgás náluk is voltbőven, sőt komoly szintet képviselő idegenlégiósok isérkeztek, akikkel mindenképpen erősödött ellenfelünk.Illetve a padjuk is hosszabb, mint a miénk, tehát a rutinosabb első sort, tehetséges fiatalokból álló második tudja tehermentesíteni.
– Mi lehet akkor a győztes recept szombaton?
– Mindenekelőtt hátul kell hoznunk azt a stabilitást, amit az MTK ellen a találkozó háromnegyedében bemutattunk. Ez nagyon fontos lesz, de mellette figyelnünk kell arra is, hogy a kemény, sokfaultos védekezésükkel szemben is megtaláljuk az ellenszert. Okosan kell kézilabdáznunk, és nem szabad hagynunk, hogy megtördeljék a játékunkat. Természetesen nagyon számítunk szurkolóinkra is, ígybízom benne, hogy egy jó hangulatú összecsapáson, itthon tudjuk tartani a két bajnoki pontot.
A két gárda egymás elleni mérlegét nézve, meglehetősen kiegyenlített képet kapunk, hiszen a csapatok 10 első osztályban lejátszott mérkőzésén, négyszer lila-fehér, ötször pedig óvári győzelem született, egy alkalommal meg pontosztozkodással zárult az összecsapás. Viszont az együttesek legutóbbi békéscsabai találkozója meglehetősen emlékezetesre sikerült, ugyanis a lilák Walfisch Mercédesz utolsó másodpercben szerzett találatával tudtak diadalmaskodtak 30-29-re. A májusi mosonmagyaróvári visszavágóra azonban már nem biztos, hogy annyira szívesen emlékeznek a csabai lányok, ami a 37-24-es hazai győzelem tudatában nem is csoda. A két csapat szombati összecsapása tehát 18 órakor veszi kezdetét a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, a sípmesterek Medve Róbert és Südi Péter lesznek.
A hétvégén megkezdődött az élvonalbeli női kézilabda bajnokság, így együttesünk a Békéscsabai ENKSE is bemutatkozhatott a hazai közönség előtt. A lányok pályán mutatott produkciójára pedig nem is igazán lehetett panasz, hiszen hatalmasat küzdöttek és helyt is álltak a hatvan perc során. Igaz ezúttal ezért most nem járt pontbeli jutalom, hiszen a Dunaújváros gárdája hatalmas csatában két góllal 29-27 arányban két vállra fektette lila-fehér csapatunkat. Viszont ahogy Horváth Roland mester is nyilatkozta a találkozót követően, bíztató volt a jövőre nézve az együttes teljesítménye. A bajnokság pedig igazán csak most kezdődik, és a lilák szombaton a szezon első idegenbeli összecsapását is lejátszák, méghozzá az MTK otthonában. Aktuális ellenfelünk egyébként már két idegenbeli találkozót abszolvált az idényben, ugyanis múlt hét szombaton Vácon szenvedtek tízgólos vereséget a 31-21-es végeredménnyel záruló találkozón, majd ezt követően szerdán a Ferencváros otthonában volt jelenésük, ahonnan 36-22-es kudarccal tértek haza. Ami a fővárosiak nyári játékos mozgását illeti, összesen öt játékos Karnik Szabina, Termány Rita, Lajtos Nóra, Bánfai Kira és Stranigg Zsófia távozott az egyesülettől, míg nyolc új játékos, köztük több rutinos kézlabdázó is már kék-fehérben kezdte meg a felkészülést. Közülük hárman a Fradiból érkeztek, igaz csak Horváth Dóra az, aki tényleges igazolás, mert Suba Sára és Zsiborás Luca is csak kölcsönben szerepel ebben a szezonban. És hogy folytassuk a fiatal játékosok sorát, Pál Tamara az ETO-ból szintén kölcsönjátékosként szerepel, míg Sziráki Boglárka a Vác együttesétől tette át székhelyét a fővárosba. Kétségkívül azonban a három Budaörsi igazolással erősödhet legtöbbet az MTK, ugyanis az előző szezonban csapatának házi gólkirálya Dávid-Azari Fruzsina, a balátlövő Gerháth Fanni illetve a többszörös magyar válogatott Szöllősi-Zácsik Szandra igazi motorjai lehetnek Golovin Vlagyimir együttesének. Ahogy a lila-fehérek fiatal csapatában Kovács Anett is, hiszen a már válogatottban is bemutatkozó jobbszélső biztos kezére és rutinjára a szombati összecsapáson is nagy szükség lesz. Vele értékeltük a Kohász elleni találkozót, és természetesen kitértünk az MTK elleni derbire is.
Fotó: Antal János
– A vereség ellenére egy nagyon jó és izgalmas mérkőzést játszottatok a Dunaújvárossal, Ti miként értékeltétek meg az összecsapást?
– Az igazat megvallva kettős érzések kavarogtak bennünk a szombati mérkőzés lefújását követően. Egyfelől nyilván örülünk annak, hogy egy nálunk erősebb alakulattal fel tudtuk venni a versenyt, és igazából végig pariban voltunk velük, másrészről viszont csalódottak is vagyunk, mert egyértelműen egy nyerhető összecsapás csúszott ki a kezeink közül. És mondanom sem kell ebben a roppant erős bajnokságban nekünk minden pontra égetően szükségünk van.
– Pedig az első húsz percben szinte álomszerűen kezdtetek, aztán viszont megtorpantatok, és innentől már inkább a Kohász akarata érvényesült…
– Őszintén szólva magam sem gondoltam, hogy ennyire jól kezdjük a találkozót, és a félidő derekára már több gólos előnyt sikerül szereznünk. Ebben a periódusban valóban nagyon jól kézilabdáztunk, okosan passzívig játszottunk, agresszívan védekeztünk, és a kapuból is extra teljesítmény jött. Viszont a félidő végén ellenfelünk ritmus váltott, mi pedig elkezdtünk kapkodni, és elolvadt az előny, amit korábban összegyűjtöttünk. A második játékrészben pedig kijött rajtunk az, hogy kevesen vagyunk, elfáradtunk és kulcsszituációkban hibáztunk.
– A hétvégén az MTK-nál vendégeskedtek, akik két sima vereséggel rajtoltak a bajnokságban. Ezekből a találkozókból mennyire lehet messzemenő következtetéseket levonni ellenfeletek erejével kapcsolatban?
– Minden mérkőzés más, és szerintem az MTK ellenük egy teljesen más arcát fogja majd mutatni. Egyébként hozzánk hasonlóan egy kifejezetten erős első sorral rendelkeznek, viszont talán nekik a padjuk is bővebb, mint a miénk, még akkor is, ha zömében fiatalok alkotják a második sorukat. Belső posztokon pedig kifejezetten erősek, itt Tóth Esztert érdemes külön is kiemelni, hiszen nem csak karmestere ellenfelünknek, de gólerős játékos is. Szöllősi-Zácsik Szandrát pedig azt gondolom, senkinek nem kell bemutatni, az ő játéka azért nagymértékben befolyásolja az MTK eredményességét.
– Jó eséllyel, egy riválissal találkoztok, ebből kifolyólag mennyire kezelitek kiemelten a szombati összecsapást?
– Mivel nekünk minden találkozó fontos, és így minden összecsapásra próbálunk a lehető legjobban felkészülni és a legtöbbet kihozni belőle, így külön nem is mondjuk ki erre sem, hogy most kiemelten készülünk rá. De azért nyilván a közvetlen riválisokkal szembeni mérkőzések mindig felértékelődnek, és a bennmaradásért folyó harcban is sokat számíthatnak ez itt megszerezhető pontok. Szóval a győzelem szellemében készültünk egész héten, és a két pontért utazunk Budapestre is. Azt gondolom, ha egy Dunaújvárost ennyire meg tudtunk szorongatni hazai pályán, akkor az MTK otthonában sem leszünk esélytelenek.
– Milyen találkozóra számítasz?
– A szombatihoz hasonló harcos, ki-kimérkőzésre, ahol döntő lehet, hogy melyik csapat bírja jobban fizikálisan. Mi a Kohász elleni első húsz percből meríthetünk, az a jó védekezés és kapusteljesítmény fog kelleni az MTK ellen is. És persze okos játék, és összességében kevesebb hiba. De ha hátul tényleg stabilak tudunk lenni 60 percen keresztül, akkor egészen biztosan nem térünk haza üres kézzel.
Ahogy az előző szezonban, úgy valószínűsíthetően ebben a bajnoki kiírásban is komoly csatákat fog vívni egymással – többek között a bennmaradásért is – a két gárda. A felek utoljára januárban csaptak össze Budapesten, akkor 26-26-os döntetlennel ért véget a találkozó, míg májusban Békéscsabán 34-30 arányban az MTK tudott diadalmaskodni. Az Előrés lányok első idegenbeli összecsapása tehát szombaton 18 órától a Budapesti Elektromos Csarnokban kerül megrendezésre, a találkozót az Altmár Kristóf, Horváth Márton bírópáros vezeti majd.
A hétvégén megkezdődnek a K&H Női kézilabda liga 2019/20-as bajnoki kiírásának küzdelmei, így természetesen csapatunk a Békéscsabai ENKSE is megkezdi szereplését. Méghozzá hazai pályán, hiszen a nyitó találkozón a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia együttese látogat a Viharsarokba.
Interjú Horváth Rolanddal
Azt nem mondhatjuk, hogy aktuális ellenfelüknél ne lett volna játékos mozgás a nyáron, és érdekes módon a távozók lajstroma jóval több, mint az érkezőké. Összesen hat kézilabdázó Dombi Luca, Cifra Anita, Katarina Tomasevics, Monori Orsolya, Csapó Kincső és Vártok Ramóna távozott a Kohászból, míg a korábbi többszörös magyar válogatott Triscsuk Krisztina, a montenegrói beállós Itana Csavlovics, és a korábban Mosonmagyaróváron valamint Érden is megfordult horvát kapus Zeljana Stojak érkezett a Duna parti városba. Az Újváros egyébként összesen tizenegy felkészülési mérkőzéssel a háta mögött várja a szombati rajtot, és ebből mindössze négy alkalommal voltak csak kénytelenek vesztesen elhagyni a pályát, ráadásul ebből kétszer az Érd együttese ellen. A bajnoki főpróbájuk azonban nem volt túl sikeres, hiszen az újonc Szombathely csapatától kaptak ki idegenben, 28-27 arányban. Hasonlóan a Kohászhoz, lila-fehér együttesünknél is megvolt a nyári jövés-menés, így négy játékos Walfisch Mercédesz, Zöldi Tóth Katalin, Gidai Eszter valamint Marija Agbaba nevét már nem találjuk az idei keretben. Ott vannak viszont az új szerzemények, jelesül Kopecz Barbara aki Mosonmagyaróvárról, Barján Bianka aki Vácról, Mézes Laura aki Budaörsről, és Jelena Agbaba aki a lengyel Szczecin csapatától tette át a székhelyét Békéscsabára. Természetesen a lilák is játszottak több tesztmérkőzést is a nyolc hetes felkészülési időszakban és a lejátszott hat találkozójukból csak a Debrecen elleni két összecsapás alkalmával kellett kapitulálniuk. Ezzel szemben a Kecskemét ellen 36-24-es, a szerb Zork Jagodina ellen pedig 29-25-ös győzelmet aratatott a lila-fehér hölgykoszorú. Az utóbbi sikert egyébként a hazai rendezésű tornán könyvelhette el a csapat, amelyen nem kis bravúrral még a román bajnok Valceával is sikerült egy 27-27-es döntetlent játszani. Illetve még a felkészülés utolsó mérkőzését is sikerrel vették Horváth Roland tanítványai, az áldozat pedig az Orosháza együttese volt, akiket 40-33 arányban múltak felül. Csapatunk vezetőedzőjét így a felkészülés végén egy rövid összegzésre, valamint a szombati találkozó kapcsán némi esélylatolgatásra kértem.
– Túl vagytok a felkészülésen, hogy érzed mennyire sikerült jól ez a meglehetősen fontos időszak?
– Teljesen elégedett vagyok azzal a munkával, amit elvégzett a csapat, amit előre elterveztem azt gyakorlatilag véghez is tudtuk vinni. Idén is egy roppant lelkes, pozitív gárdát sikerült összerakni, akik becsülettel végigcsinálták az alapozó időszakot és látszik rajtuk, hogy nem adják fel a nehéz helyzetekben sem. Azt gondolom a tesztmérkőzéseink is jól sikerültek és nagyon hasznosak voltak. Nyilván ami már sajnos állandónak nevezhető probléma az a létszám. Kevesen vagyunk és így azért nekivágni a szezonnak nem kevés rizikót rejt magában. Viszont van egy erős sorunk és ha elkerülnek minket évközben a további sérülések és jól kijön a lépés akkor idén is okozhatunk örömöt a szurkolóinknak. Mindenesetre roppant kemény idényre kell felkészülni, hiszen látjuk a közvetlen riválisaink sem tétlenkedtek, sőt kifejezetten megerősödtek.
– Mit vársz a szombati nyitómérkőzéstől?
– Egy szezonnyitó mindig egy más műfaj, mint bármelyik másik találkozó évközben. Itt még sokszor a jó csapatoknál is csikorognak a fogaskerekek, így a papíron gyengébb gárdák is közelebb tudnak kerülni egy erősebbhez. Nyilván nekünk azért hazai pályán mindenképpen a győzelem a cél, ennek szellemében készültünk az elmúlt hetekben és nem is léphetünk más céllal pályára. Viszont az Újváros ellen azért nem lesz sétagalopp, hiszen egy rendkívül erős szakmai háttérrel rendelkező egyesületről beszélhetünk, ahol egy erős kezdősort, egy fiatalos saját utánpótlásbázisból merített második sor támogat. Viszont mi leszünk hazai pályán, és ezt kihasználva az első perctől kezdve bele kell állnunk a találkozóba, és akkor lehet esélyünk itthon tartani a két bajnoki pontot.
A mester munkáját a hiányzók is nehezítik, hiszen Szögi Tímea és Giricz Laura sem lehet ott a kezdésnél, sőt mindkét játékos teljes felépülése még meglehetősen hosszú időt vesz igénybe.
A felek természetesen az előző szezonban is összecsaptak egymással, igaz a lilák számára nem túl sok sikerélmény jutott ezeken az összecsapásokon. A tavaly szeptemberi békéscsabai randevújuk során 30-23-as vendéggyőzelem született, míg a dunaújvárosi visszavágón szintén a hazaiak örülhettek a 30-28-as végeredménnyel zárult találkozót követően. Van tehát miért visszavágni a Kohásznak, a szombati bajnoki nyitányon pedig meg is teheti ezt lila-fehér csapatunk. A labda 18 órától indul útjára a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, az Őri Erika, Pozdena Erika bírópáros sípszavára.
A hosszú nyári szünetet követően szombaton délután már újfent tétmérkőzésen láthatják kedvenceiket a békéscsabai kézilabda rajongók. Az együttesben azonban több új arcot is felfedezhetünk, sőt közülük több régi-új arcot is, ugyanis vannak olyan játékosok, akik évek múltán most nyáron ismételten visszatértek az egyesületbe. Ilyen Barján Bianka is, aki a 2013/14-es szezonban már egyszer magára ölthette a lila-fehér mezt. Ezt követően viszont Szegeden és Érden is pattogtatta a labdát, míg végül a tavalyi Váci szezonját követően megint a Viharsarok felé vette útját. Vele beszélgettem a felkészülésről és persze a közeljövő feladatairól is.
Fotó: Antal János
– Milyen érzés újra a békéscsabai csarnokban edzeni?
– Mindenképpen jó érzés, bár az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy valaha fogok még Békéscsabán játszani. De öt év ide vagy oda, gyakorlatilag villámgyorsan visszatértek a régi emlékek, és szinte úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna. A csapatba is nagyon hamar sikerült beilleszkednem, szóval zökkenőmentesen alakult a felkészülés a számomra.
– Viszont azért adja magát a kérdés, hogy-hogy megint csak erre vezetett az utad?
– A tavalyi szezonomra sajnos rányomta a bélyegét a sérülésem, ennek ellenére a Békéscsaba megkeresett, bízott bennem és szerződést kínált. Azt gondolom ez volt a kulcs, hiszen a bizalom, pláne egy ilyen komoly sérülés után rendkívül fontos egy játékosnak. Ráadásul az, amit a vezetők felvázoltak, a megfelelő játékidő, a vezetőedzőnk Horváth Roland személye, mind olyan tényező, ami visszatérésre ösztönzött. Úgy érzem, itt újra felépíthetem magam, és hasznára lehetek az Előrének.
– Ahogy Te is említetted, az előző szezonban vállsérüléssel bajlódtál, most jelenleg milyen állapotban vagy?
– Fizikálisan már 100%-os állapotban vagyok, de nagyon sokat is dolgoztam tavasztól azért, hogy a rajtra visszanyerjem a kondíciómat. Immáron a vállam is teljesen rendben van, így már a felkészülési mérkőzéseken is hadra fogható voltam. Amiben még nem tudtam maximálisan utolérni magam, az a forma, hiszen ahhoz kell a legtöbb idő, hogy azt a játékot tudjam ismét nyújtani a pályán, mint a sérülésem előtt. Nyilván nehéz, de egy ilyen kihagyás után türelmesnek is kell lennem, ettől függetlenül maximális erőbedobással dolgozom azon, hogy a lehető leghamarabb tökéletes formába kerüljek.
– Hogy érzed mennyire sikerült jól a felkészülésetek és mi az, ami a fő erősségetek lehet a szezonban?
– A felkészülés szerintem kifejezetten jó sikerült, rendkívül nagy hangsúly fektetett a szakmai stáb a fizikális részre, de mivel kevesen vagyunk, így nálunk ennek mindenképpen kiemelt szerepe is van. A tesztmeccseken ugyan sokszor hullámzó volt a játékunk, de ez azért betudható annak is, hogy az új játékosoknak azért idő kell, mire tökéletesen beépülnek a gárda játékrendszerébe. Viszont szinte minden meccsen voltak kifejezetten jó periódusink is, amikre azért építhetünk. A fő erősségünk azonban a csapatjáték kell, hogy legyen, főleg így, hogy nem túl bő kerettel dolgozunk. Csapatként kell megpróbálnunk dominálni, és minden mérkőzésen alázatosan és elszántan pályára lépni.
– A bajnoki nyitányon a Dunaújvárossal kell megmérkőznötök, hogy látod az esélyeket?
– Hazai pályán kezdeni a szezont mindig egy komoly pozitívum, hiszen egyáltalán nem mindegy milyen szájízzel indítjuk a sorozatot. Ezért is szeretnénk győzelemmel bemutatkozni a szurkolóinknak, és persze én is akkor lennék a legboldogabb, ha győztes mérkőzésen térhetnék vissza. Viszont könnyű összecsapásra egyáltalán nem számítok, sőt az Újváros egy rendkívül összeszedett, és gyors játékot játszó gárda, akiknek a keretében azért több rutinos, jó kézilabdázó is megtalálható. A legfőbb erényük a gyors játék, amit a szellőléptű szélsőik által nagyon hatékonyan alkalmaznak. Illetve csapatként is kifejezetten összeszokott társaságról beszélhetünk, hiszen a gárda magja már rég óta együtt játszik. Szóval nem lesz könnyű feladat két vállra fektetnünk ellenfelünket, így fejben mindenképpen koncentrálnunk kell végig hatvan percen keresztül, és egységesen csapatként kell kézilabdáznunk. E mellett a védekezés most is kiemelten fontos lesz, valamint az, hogy ne kapkodjunk, és inkább próbáljuk meg lassítani ellenfelünk játékát.
A hajrához érkezett csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE nyolc hetes felkészülése, és bizony már csak pár nap és megkezdődik a 2019/20-as bajnoki szezon. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a csapat gerince szinte teljesen együtt maradt az előző idényhez képest, de azért érkezett a nyáron több új arc is a lila-fehér gárdához. Az egyik ilyen játékos Kopecz Barbara, aki Mosonmagyaróvárról tette át a székhelyét a Viharsarokba, és bizony immár a válogatottban is bemutatkozott kézilabdázóra, Horváth Roland mester is kiemelten számít az előttünk álló évadban. Az irányítóként és balátlövőként is bevethető játékossal eddigi pályafutásáról és az első pár hét békéscsabai tapasztalatairól beszélgettem.
– Mesélj magadról egy kicsit, ha jól tudom, Dunaújvárosban ismerkedtél meg a sportág alapjaival?
– Igen, 12 évesen Dunaújvárosban kezdtem kézilabdázni, de meglehetősen hamar, két év elteltével már a Vasasban pattogtattam a labdát. Ezt követően az ETO-hoz kerültem, majd egy szekszárdi és egy budapesti időszak következett, ekkor az MTK csapatát erősítettem. 2014-ben szerződtem a Mosonmagyaróvárhoz, ahol pályafutásom eddigi leghosszabb időszakát töltöttem, azaz egy év megszakítással egészen mostanáig 4 szezont húztam le a kék-fehéreknél.
– Miért döntöttél mégis a klubváltás mellett?
– Szerettem Mosonmagyaróváron játszani, de úgy éreztem mindenképpen környezetváltozásra van szükségem, és arra, hogy további új impulzusokat kapjak. Ekkor keresett meg a Békéscsaba és mivel szimpatikus volt számomra a klub koncepciója hamar megegyezésre jutottunk. Nyílván a fiatalos gárda és az edző, Horváth Roland személye is sokat nyomott a latba a döntésemnél.
– A kézilabda mellett mivel szeretsz leginkább a szabadidődben foglakozni?
– Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, de emellett kedvelem az otthoni csendesebb tevékenységeket is, mint például sorozatokat nézni vagy olvasni. Illetve szeretem az állatokat is olyannyira, hogy nekem is van egy Amerikai Staffordshire terrierem, akivel ha tehetem,szintén nagyon sok időt töltök. Sajnos még egyelőre nem csatlakozhatott hozzám, de idővel ő is meg fogja ismerni Békéscsabát.
– Hogy tetszik a város, sikerült már valamennyire feltérképezned?
– Kezdem most már belakni mind a várost, mind az új otthonomat, de az alapozás és az edzőmeccsek egyelőre sok időmet és energiámat elveszi, így még nem sikerült annyira felfedezni Csabát. De Mosonmagyaróvárhoz képest – ami meglehetősen kis város -, örömteli számomra, hogy ismételten egy nagyobb városba költözhettem.
– Milyen volt a fogadtatásod a csapattársak részéről és egyáltalán így a felkészülés végén, hogy látod az együttest?
– Teljes mértékben pozitív volt a fogadtatás az első pillanattól kezdve. Nyilván több játékost már előtte is ismertem, Marincsák Nikivel vagy Kovács Annával pedig már dolgoztam is együtt korábban, szóval a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. Természetesen a pályán azért nem mennek csettintésre a dolgok, bőven kell még idő ahhoz, hogy én is, meg a többi frissen érkezett játékos is tökéletes összhangba kerüljünk a régebb óta együtt játszó maggal. Ettől függetlenül szerintem jó úton járunk és azt gondolom ezt a felkészülési mérkőzések is igazolják. Persze azért még nagyon sok munka áll előttünk.
– Te személy szerint milyen célokkal kezded a szezont?
– Természetesen továbbra is szeretnék fejlődni és mivel az elmúlt időszakokban sokszor, hol védekezésben, hol meg támadásban kaptam nagyobb szerepet, így szeretnék Békéscsabán teljesen komplex játékossá válni. Nyilván védekezésben is van hova fejlődnöm, meg átlövés-hatékonyságban, gyorsaságban is, de a legfontosabb azért az, hogy megpróbáljak minél jobban a csapat vezéregyéniségévé válni és segíteni a klubot a lehető legjobb eredmény elérésében.
– Az utóbbi időszakban nem csak az Előre, de Kim Rasmussen szövetségi kapitány is felfigyelt rád és több alkalommal is behívott a válogatott keretbe. Gondolom ez is azért plusz motivációt jelent számodra?
– Mindenképpen. Bár az igazat megvallva nem is számítottam tavasszal arra, hogy engem is számításba vesz a szövetségi kapitány, de nagyon örültem neki és valóban egy hatalmas pluszt jelent ez most az életemben. Persze, továbbra is szeretnék megfelelni a válogatott elvárásainak is, így mindenképpen komoly célom, hogy ott lehessek a decemberi világbajnokságon is a nemzeti csapatban.
– Egy hét van már csak a bajnoki nyitányig, milyen szezonkezdetet álmodtál meg?
– Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom győztes kezdetet. Egy jó szezonnyitó mindig nagyon fontos egy csapat életében, hiszen pozitív töltettel kezdeni egy bajnokságot megalapozhat akár egy jó őszi szereplést is. Illetve számunkra kiemelten fontos lesz az egész szezon során, hogy a hazai mérkőzéseinket a lehető legnagyobb számban tudjuk hozni, hiszen a jó otthoni szereplés lehet a kulcsa a biztos bennmaradásnak is. Így mindenképpen ki kell használunk minden ilyen lehetőséget, főképp hogy még hazai pályán is kezdhetjük a bajnokságot. Nyilván azért ellenfelünknek is hasonló szándékaik vannak és lebecsülni ezt a Dunaújvárost egyáltalán nem szabad. Roppant összeszokott társaság és Triscsuk Krisztina érkezésével egy komoly rutinnal rendelkező, igazi vezéregyéniséget is a soraikban tudhatnak. De azt gondolom, ha hasonlóan tudunk kézilabdázni, mint a Valcea elleni hazai összecsapásunkon, az ott mutatott jó védekezést és kapusteljesítményt most is tudjuk majd produkálni, valamint a támadásinkban is fegyelmezettek maradunk, akkor itthon tarthatjuk a két bajnoki pontot.
A női NB I.-es bajnokságban 10 ponttal a tizenkettedik helyen végzett az EUbility Group-Békéscsabai Előre NKSE és ezzel kiharcolta a bennmaradást az Európa legerősebb női bajnokságának tartott hazai élvonalban. A lila-fehér együttes szerepléséről, a további tervekről beszélgettünk Horváth Rolanddal, a csapat fiatal vezetőedzőjével, akinek a vezetés a napokban két évvel meghosszabbította a szerződését.
– Milyen tervekkel vágtak neki az elmúlt nyáron az új bajnoki idénynek, mi valósult meg a célkitűzésekből?
– Mivel az elmúlt szezonban csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy megőrizzük NB I-es tagságunkat, így nehéz volt összeállítani a keretet a 2018/19-es szezonra. Tavaly nyáron kilencen távoztak az együttesből, így gyakorlatilag új csapatot kellett építenünk, miközben csak öten érkeztek és közülük szezon közben hárman – Binó Boglárka, Dokovics Anasztázia és Radovics Szandra – is távoztak, és csak egy játékos, Marincsák Nikolett jött. A vezetés a biztos bennmaradás kiharcolását tűzte ki célul az elmúlt nyáron, amit sikerült elérnünk. A bennmaradás értékét növeli, hogy az utolsó nyolc mérkőzésen az ukrán válogatottnál megsérült kapus, Balog Judit már nem szerepelhetett és a szintén a hazája válogatottjánál járt Vukajlovic Aleksandra is sérülten szerepelt a szezon befejező szakaszában. Az előző idényben tizenegy, most tíz pontot gyűjtöttünk, de idén hamarabb megvolt a bennmaradás, így több időnk maradt a következő szezon csapatának kialakítására. Azt is el kell még mondanom, hogy nálunk, mivel rövid volt a kispad, a fiatalokat is be kellett dobnunk a mély vízbe és közülük voltak olyanok akik többször is megfelelő teljesítményt nyújtottak, ami biztató lehet a jövőre nézve.
– Mely mérkőzéseken játszott jól a csapat?
– A legjobb teljesítményt a szezonban Budaörsön nyújtották a lányok, ahol nem nyomta a tét a kézilabdázóinkat és magabiztos, tízgólos győzelmet arattak a legnagyobb vetélytársunk otthonában. Jól játszott még az együttes itthon az Érd elleni 30–30-as döntetlent hozó összecsapáson, valamint a csak külföldieket szerepeltető Kisvárda elleni hazai találkozón, ahol végül egy góllal kaptunk ki. A Debrecen elleni győztes itthoni mérkőzésen is fegyelmezetten kézilabdáztak a lányok, ami meghozta a megérdemelt győzelmet.
– A szakvezető egyénileg kiket emelne ki az együttesből, kik okoztak csalódást?
– Úgy gondolom, a sikert közösen értük el, így senkit sem szeretnék kiemelni. Az idény során mindenkinek voltak jó és gyengébb mérkőzései, egy biztos, mi csak akkor tudunk nyerni a hasonló játékerőt képviselő csapatok ellen, ha legalább négy-öt kiemelkedő teljesítményt tudunk felvonultatni. Az idény hajrájában gyakorlatilag elfogytunk, hiszen ilyenkor öt-hat ember is hiányzott a keretből, a már említettek mellett Szögi Tímea és Zöldi-Tóth Katalin is.
– Milyen változások várhatók a nyáron a csapat háza táján, mikor kezdik a felkészülést a következő szezonra?
– Hárman távoznak: Gidai Eszter, Walfisch Mercédesz és Zöldi-Tóth Katalin. Eddig már két érkezőt jelentett be a klub, a válogatottban is bemutatkozott átlövő, Kopecz Barbara Mosonmagyaróvárról, míg Barján Bianka Vácról jön hozzánk. Még szeretnénk egy beállóst, egy balszélsőt és egy balkezes lövőt igazolni. A felkészülést július 10-én kezdjük az őszi idényre.
A szezonzáró fordulójához érkezett a K&H női kézilabda liga, így lila-fehér csapatunkat is utoljára látathatják ebben az idényben a hazai szimpatizánsok. Szerencsére azonban izgalmakat a bennmaradás szempontjából már nem tartogat az összecsapás, hiszen hiába hajrázott óriásit a Csabát üldöző Budaörs, miután az előző fordulóban,nagy csatában ugyan, de hazai pályán 30-29-re alulmaradtak a Vác együttesével szemben, már matematikai esélyük sem maradt az élvonalbeli tagságuk megtartására. Így aztán a lilák már a biztos bennmaradástudatában léphettek pályára Mosonmagyaróváron is. Sajnos viszont a két csapat formája közötti különbség bőven kijött a péntek esti találkozón, sőt mondhatjuk még annál is jóval több a hazaiak javára, mert a vége egy kiütéses 37-24 arányú óvári diadal lett. Mérleget vonva tehát elmondhatjuk, hogy a Budaörs csapatát kivéve nem sikerült közvetlen riválist két vállra fektetnie Horváth Roland tanítványainak a tavasz folyamán, és arra is most már csak egy összecsapása maradt a lila-fehéreknek, hogy újabb egységet begyűjtve tíz pontnál többel zárják a szezont. Viszont egyáltalán nem vár rájuk könnyebb csata az idényzárón sem, sőt az Alba Fehérvár személyében egy erős középcsapattal kell farkasszemet nézniük. Ez még akkor is igaz, ha a legutolsó két fordulóban beleszaladtak egy-egy nagy pofonban a Székesfehérváriak is, ugyanis a Vác ellen 33-23-ra, a Siófok ellen pedig 30-20 arányban maradtak alul. Így pedig számukra sincs már helyezés tekintetében tétje a szombati találkozónak, és már biztos, hogy hetedikként zárják az idei évadot. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csapat tudja majd igazán jó szájízzel befejezni a bajnoki küzdelmeket, és látván a lila-fehér lányok tavaszi teljesítményét, mindenképpen fontos lenne pláne hazai pályán bezsebelni a győzelemért járó két pontot. Valamint az sem mellékes, hogy így ebben az összeállításban utoljára lépnek pályára a csapatok, ahogyan a békéscsabai gárda is, hiszen többen is távoznak az egyesülettől a nyáron. Távozik Zöldi-Tóth Kata, aki összesen 12 szezont húzott le az Előrében, és most nyáron végleg befejezi élvonalbeli pályafutását, valamint együttesünk csapatkapitánya Walfisch Mercédesz. Merci is hét felnőtt csapatban eltöltött szezon után teszi át székhelyét a Viharsarokból Székesfehérvárra. Amolyan búcsúzásképpen beszélgettem vele, közben pedig visszautaztunk egy picit az időben is, és felelevenítettük az elmúlt szezonok emlékezetes pillanatait.
Fotó: Antal János
– Hét szezont játszottál az Előrében, a mai sportban ez pedig már nagyon ritka, de gondolom nem csak a véletlen műve volt, hogy ennyi ideig szolgáltad az egyesületet?
– Az igazat megvallva nagyon szerettem itt játszani, és mindig is úgy éreztem, hogy akár az egész pályafutásomat itt Békéscsabán tölthetem. Nyilván az, hogy ebben a városban születtem és ennél a klubnál kezdtem el kézilabdázni minden évben maradásra ösztönzött, ahogy persze a megfelelő játéklehetőség is, ami szintén fontos szempont volt a számomra. De természetesen az egész csabai közeg az életem részévé vált, így mindig otthon éreztem magam az egyesületnél.
– Emlékszel még az első felnőtt meccsedre?
– Sajnos konkrét emlékem nem igazán van az élvonalbeli bemutatkozásomról, csak annyira emlékszem, hogy 2012 tavaszán a rájátszásban kaptam egy kevés lehetőséget Kovács Pétertől a felnőtt csapat akkori edzőjétől, és még abban az évadban meg is lőttem első NB1-es gólomat. Amire viszont már jobban emlékszem az a következő szezon, amely igazából az első felnőtt idényemnek is nevezhető, hiszen ettől kezdve kaptam egyre komolyabb szerepet a csapatban.
– Több edzővel, más – más csapatszerkezetben is dolgozhattál az elmúlt évek alatt itt a Viharsarokban, hogy érzed ki volt az, aki a legtöbbet tudta kihozni belőled?
– Sok jó szakember fordult meg ezen időszak alatt a klubnál, és igazából úgy foglalhatnám ezt össze, hogy minden edzőmtől más-más dolgot tanultam, és szakmailag mindenkitől kaptam valami pluszt ahhoz, hogy jobb játékos legyek. Természetesen fiatalabb korban ennek a tanulási folyamatnak még nagyobb szerepe van, így a legnagyobb hatást azok az edzők gyakorolták rám, akikkel akkor dolgoztam, amikor még inkább csak a szárnyaimat bontogattam az első osztályban.
– Gondolom, azért emlékezetes pillanatok vannak bőven, de mégis mire emlékszel a legszívesebben a Csabai évekből?
– Valóban sok szép időszak volt ebben a hét esztendőben, számtalan emlékezetes találkozóval. De ha még is ki kell emelnem ezek közül egyet is, akkor a 2013/14-es szezont és az akkori csapatot emelném ki. Bakó Botond kezei alatt egy roppant jó és összetartó társaság jött össze, és nem mellékesen eredményes is, hiszen viharsarki pályafutásom legjobb helyezését értük el abban az évben a hatodik hellyel. Személy szerint nagyon szerettem abban a csapatban játszani, és úgy érzem ebben az időszakban is ment a legjobban a játék. Viszont ha egy konkrét mérkőzésre kell visszaemlékeznem, akkor így hirtelen egy Győr elleni hazai összecsapás ugrik be még 2016-ból, amikor 12 góllal terheltem meg az ETO kapuját, és még a győri edző Ambros Martin is odajött gratulálni a találkozót követően. Ez akkor nagyon jól esett, és örök emlék maradt.
– Azt, hogy merre visz az utad, már tudjuk, viszont a döntésed okait még nem…
– Az igazat megvallva már elég régóta foglalkoztatott a váltás gondolata, de ebben az évben éreztem úgy, hogy eljött a pillanat és most már megértem a továbblépésre. Illetve egy picit bele is fáradtam az itteni szerepkörömbe, hogy egyedül vagyok a posztomon és így óriási teher és nyomás van rajtam minden mérkőzésen. Úgy érzem sok esetben pont emiatt, nem tudtam azt a játékot nyújtani, amit magam felé is elvárásként támasztottam. És természetesen szeretnék ismételten nemzetközi kupában is játszani, mert erre sajnos az utóbbi időben Csabán nem volt lehetőségem, viszont leendő csapatomnál egyértelmű célkitűzésként fogalmazták meg az EHF kupában való indulás elérését a következő évadban. Valamint a válogatottba is szeretnék megint bekerülni, és azt hiszem ehhez is megújulásra van szükségem.
– Szombatra milyen záró találkozót álmodtál meg?
– Nyilván egy győztes összecsapást, ahol én is jó játékkal tudok hozzájárulni a sikerhez. De poklian nehéz lesz, mert egy meglehetősen komplex együttest kell legyűrnünk, ehhez pedig már az utolsó erőtartalékainkat kell mozgósítanunk. Viszont hazai pályán fogunk játszani, és ez azért mindig ad egy plusz erőt nekünk. Igazából itt már szakmázni nagyon nem lehet, az eszünknek, de leginkább a szívünknek kell a helyén lennie szombaton, hogy győztesen búcsúztassuk a szezont. Természetesen azért hátul nagymértékben javulnunk kell az elmúlt mérkőzésekhez képest, és védekezésben illetve kapusteljesítményben is szükség lesz az extrákra, ha sikert akarunk elérni.
– Könnyes lesz a búcsú?
– Egészen biztosan, hiszen furcsa érzés lesz utoljára lila-fehérben játszani. A találkozó végén elképzelhető, hogy az érzelmek előtörnek majd, de remélem, ezek nem csak a szomorúság könnyei lesznek, hanem az öröm könnyei is, mert ezt azt jelenti, hogy méltóképpen sikerül lezárnom életem eme szakaszát. De egyelőre próbálok nem foglalkozni ezzel, és csak a mérkőzésre és a játékomra koncentrálni, úgyhogy az összecsapás alatt is azon leszek, hogy félre tudjam tenni az érzelmeket. Mindenesetre köszönöm a klubnak és a szurkolóknak is az elmúlt hét szezont, és bízom benne tudtam annyit tenni az egyesületért, hogy azért szívesen emlékeznek majd rám.
A felek szezonbeli első összecsapása sima Fehérvársikert hozott, ugyanis az Alba hazai pályán 34-26 arányban múlta felül lila-fehér együttesünket. Igaz a két gárda találkozóira meglehetősen jellemző, hogy a csapatok hazai pályán nagyon ritkán engedik ki a kezükből a pontokat, ahogyan így volt ez a legutóbbi békéscsabai randevújuk során is, amikor a Viharsarokban 28-22-es győzelmet ünnepelhetett a csabai publikum. Az Előre szezonzáró találkozója tehát szombaton 18 órától a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban kerül megrendezésre, a két játékvezető pedig a Bócz László, Wiedemann Viktor bírópáros lesz.
