ímkézett bejegyzés

Interjú Andróczki Flórával

Szombaton hosszú szünet után ismét hazai pályán láthatják kedvenceiket a csabai szimpatizánsok, ugyanis lila-fehér lányaink a Mosonmagyaróvár gárdáját fogadják a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban. Bár a két csapat céljai nagyon mások a bajnokságban, mert még ellenfelünk érmes helyezésért küzd, addig együttesünk az első osztályú tagságát szeretné a szezon végén megerősíteni. Ennek ellenére mégsem egy előre lefutott összecsapásként kezelik a lilák a találkozót, és szeretnének helytállni vagy akár még az idény első pontjait is begyűjteni. A találkozó kapcsán együttesünk jobbszélsőjével Andróczki Flórával beszélgettünk, és latolgattuk az esélyeket.

– Két hónap után láthatunk benneteket újra itt az otthonotokban a Városi Sportcsarnokban, hogy érzed mennyire formálódott vagy fejlődött az együttes az azóta eltelt időszakban?

– Úgy érzem sikerült továbblépnünk a kudarcokon és valóban tudott fejlődni és javulni a csapat, főképp talán mentálisan. De nagyon sokat is dolgoztunk a szünet alatt, a védekezés gyakorlására kiemelten nagy hangsúlyt fektettünk, de fizikálisan is próbáltunk erősödni, amolyan minialapozást végeztünk. Sok szempontból nem volt szerencsés ez a hosszú szünet, pláne úgy, hogy éppen csak elkezdődött a bajnokság, mert így nagyon könnyű kiesni a ritmusból. De nekünk arra mindenképpen jó volt, hogy feldolgozzuk a szezonkezdést, és fejben rendezzük a sorokat.       

– Akkor talán mondhatjuk azt, hogy ennek a hozadéka volt az első igazi siker is ebben a szezonban, a kisvárdai továbbjutás a kupában. Mekkora lökés lehet ez a bajnokság tekintetében?

– Bízom benne, hogy nagy. Főként ha azt a kohéziót és csapategységet ami szerintem segített a Kisvárda fölé nőni, azt sikerül továbbvinni a bajnoki mérkőzésekre is. Mert az a hit saját magunkban, ami talán hiányzott mondjuk az MTK elleni mérkőzésen, Kisvárdán maximálisan megvolt. A találkozó elejétől érezhető volt, hogy teljesen együtt lüktetett a csapat, és végig látszott, hogy nagyon akarjuk a továbbjutást. Szóval remélem ez a siker tényleg segít átlendíteni minket a nehézségeken, és akkor a bajnokságban is hasonló eredményeket tudunk produkálni.   

– Viszont most nehéz sorozatban vagytok, hiszen egymás után jönnek ellenfélként az erős csapatok, a következő Mosonmagyaróvárt hova sorolnád jelenleg?

– Mindenképpen az élcsapatok közé, akik a Debrecennel ádáz csatát vívnak már most az érmes helyért. De nem is csoda, mert tényleg kiemelkedő játékosokból álló, jól felépített csapat, amelyben egyszerre jelenik meg a rutin és a fiatalos lendület. Elöl nagy lövőkkel, hátul meg kifejezetten robosztus védőkkel kell majd szembenéznünk, és persze remek kapusokkal is. Emellett ők is rendkívül gyors kézilabdát játszanak, szóval figyelnünk kell a minél pontosabb játékra és a megfelelő visszarendeződésre, mert ezeket kíméletlenül megbüntetik.  

– Milyen célokkal veselkedtek neki a szombati összecsapásnak?

– Nyerni szeretnénk, ez a legfőbb célunk. Ehhez pedig agresszív védekezésre és lehetőség szerint gyors, futós játékra lesz szükség. Meg kell próbálnunk dominálni a mérkőzést és a saját akaratunkat ráerőltetni ellenfelünkre. Viszont ahogy már említettem, a labdát nagyon meg kell becsülnünk, mert az eladott labdákból villámgyorsan letámadnak. Illetve amiben javulnunk kell a korábbiakhoz képest az a helyzetkihasználás, de persze hátul is elengedhetetlen lesz a megfelelő stabilitás, hogy legyenek lehetőségeink gyors gólokat szerezni. Fejben most is erősnek kell lennünk, és hinnünk magunkban, akkor nem lehet gond. Természetesen nagyon várjuk már, hogy ennyi kihagyás után ismét hazai közönség előtt játszhassunk, remélem sokan kilátogatnak majd szombaton, és buzdításukkal segítenek minket, hogy végre megszerezzük első pontjainkat.

Dömény Dezső

Interjú Mayer Szabinával

Péntek délután a szezon eddigi legfontosabb összecsapását rendezik a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, amelyen két eddig még pont nélkül álló együttes feszül egymásnak. Ráadásul lila-fehér lányaink egy balatonboglári pofont követően szeretnének a vendég MTK legyőzésével felállni a padlóról. Csapatunk ennek megfelelően elszántan, a győzelem szellemében készül az összecsapásra, melyet rutinos beállónk Mayer Szabina is megerősített amikor a pénteki megmérettetés kapcsán kérdeztem.

– Túl vagytok két fájó vereségen, milyen most az együttes mentális állapota?

– Tagadhatatlanul a szombati vereség a padlóra küldte a csapatot, mert erre a pofonra senki nem számított. De a sportban ez is benne van, itt a lényeg, hogy fel tudjunk állni az ütésből, hiszen a valódi sportemberi tulajdonság ebben a helyzetben mutatkozik meg igazán. Továbbra is hinnünk kell az elvégzett munkában, és pénteken bebizonyítanunk saját magunknak, a szakmai stábnak, a szurkolóinknak és mindenkinek, hogy igenis profi játékosok vagyunk akik elég érettek a legmagasabb osztályban szerepelni.

– Ha visszatekintünk a mérkőzésre akkor látjuk, hogy szoros első félidőt követően a másodikban ment el a NEKA elleni meccs, mi történt a találkozó második játékrészében?

– Azt, hogy egy kifejezetten jó első félidőt követően mi okozta azt a játékot amit bemutattunk, őszintén mondom, nem tudom. Azt tény, hogy a második játékrész elején megint beragadtunk egy kicsit, négy technikai hibát is elkövettünk továbbá kiállításokat is kaptunk ami teljesen kizökkentett minket, és sajnos ezt követően rettentő pontatlan, dekoncentrált játékot produkáltunk. A vereség okát ugyanakkor egyértelműen magunkban kell keresni, nem tartottuk be a taktikai utasításokat és rengeteget hibáztunk, ami egy ilyen meccsen elfogadhatatlan.

– Akkor ha jól értem, alaposan kiveséztétek a találkozót?

– Már a mérkőzést követően összeültünk és őszintén átbeszéltük a történteket. Ilyen helyzetben lényeges igazán, hogy egységesek maradjunk, mert ebből a gödörből csak csapatként tudunk kimászni. De szerencsére semmilyen széthúzás vagy egymásra mutogatás nincs a csapaton belül, mindenki azon van, hogy segítse, erősítse a másikat. Főleg mi rutinosabb játékosok, mert én is megéltem már sok mindent az élsportban, és ebből merítve próbálom támogatni a fiatalabbakat. Szóval innen már tényleg csak a pénteki találkozóval szabad foglalkozni, ott viszont a pályára rakni mindent amit tudunk, és megnyerni az összecsapást, ez most a leglényegesebb.

– Bizony nincs is idő sokat rágódni a történteken, hiszen ahogy mondod itt az újabb feladat, érkezik az MTK…

– Ezért is mondtuk, hogy nagyon gyorsan rendezni kell fejben a dolgokat és minden idegszálunkkal csak a mérkőzésre és a győzelemre kell koncentrálnunk. Nyilván különösen érdekes szituáció, hogy ellenfelünk is hasonló cipőben van jár mint mi, sőt náluk ez még edzőváltást is generált a héten. Ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy nekünk most nem feltétlenül az ellenfelünkkel kell foglalkozni, hanem saját magunkkal, és azzal, hogy a megbeszélt taktikai utasításokat betartva a mi játékunkat tudjuk majd kidomborítani. Persze videózunk, felkészülünk ezúttal is ellenlábasunkra, hiszen az MTK egy kifejezetten erős játékosállományú klub, több rutinos és jó képességű kézilabdázóval a soraikban. Nem kérdés, hogy több van bennük mint amit eddig mutattak, de valahogy nem sikerült még teljesen egységbe kovácsolni a csapatot és kihozni magukból amit tudnak. De ez azt hiszem ránk is vonatkozik, úgyhogy itt a lehetőség nekünk is megmutatni, hogy az eddigieknél jóval többet tudunk.

– Mivel lehet akkor áttörni a gátat és megszerezni az első pontokat?

– Igazából a játék minden elemében jobbnak kell lennünk mint a NEKA ellen. Sokkal koncentráltabban kell játszanunk, és a helyzetkihasználásunkon is javítani kell. A legfontosabb viszont az, hogy higgyünk magunkban és kellő önbizalommal lépjünk pályára, mert csak így győzhetünk. Egységesnek kell lennünk végig és teljes odaadással küzdeni az első perctől kezdve. Ebben pedig most még inkább számítunk a szurkolóink segítségére. Hibáztunk sok mindenben az előző mérkőzésen, mégis arra kérem Őket, hogy legyenek mellettünk ebben a nehéz helyzetben is. Jöjjenek ki minél többen, mert szükségünk van rájuk és a biztatásukra, hogy ezt a valóban rendkívül fontos összecsapást megnyerjük.

Dömény Dezső

Interjú Bucsi Lilivel

Roppant fontos találkozóra készül együttesünk a Békéscsabai ENKSE, akiknek a NEKA otthonában van jelenésük szombat délután. A már az előző szezonban is nagy csatákat hozó Boglár elleni rivalizálás immáron az élvonalban is folytatódik, hiszen a mindkét oldalon elsősorban a fiatalokra építő gárda egyaránt a bennmaradást tűzte ki végső céljául erre az idényre. Ráadásul az akadémisták csapata annak az ifjúsági válogatottnak a gerincét adja, akik korábban Európa-bajnokságot, idény nyáron meg világbajnoki bronzérmet szereztek. Ebben a válogatottban pedig ott volt együttesünk tehetséges fiatal játékosa Bucsi Lili is, akinek nyilván ennek okán még különlegesebb lesz a balatonboglári összecsapás. Lilivel, csapatunk legfiatalabb tagjával beszélgettem a szombati rangadó apropóján.

– Ahogy az tudjuk nem vagytok túl sokan a belső posztokon, és fiatal korod ellenére szemmel láthatóan fontos szerep hárul rád is támadásban, mennyire nehéz megbirkózni ezzel?

– Az igazat megvallva most nagyon élvezem ezt a helyzetet, hiszen sokat vagyok a pályán, és egyértelműen érzem a bizalmat a szakvezetés felől. Arról nem is beszélve, hogy önbizalom terén is nagyon jót tesz nekem az, hogy sokkal több lehetőséget kapok mint az előző szezonban. Az tény, hogy az irányító poszt amiben most kulcsszerepet szán nekem Bálint viszonylag új terep számomra, mert eddig inkább csak a válogatottban kaptam ilyen feladatot, és irányítani meg szervezni a játékot az már valóban egy nehezebb feladat. Azonban meccsről meccsre egyre jobban érzem a társakat, a figurákat és a játékot ebben a szerepkörben is, úgyhogy most tényleg nagyon jól érzem magam a csapatban és a pályán egyaránt.  

– Három hét szüneten vagytok túl, ez segített a Fehérvár mérkőzés után rendezni a sorokat, vagy épp ellenkezőleg, inkább jobb lett volna azonnal egy következő feladat?

– Mindenképpen jó, hogy így alakult a program, mert kellett ez az idő megemészteni a találkozót. Meg persze kicsit pihenni is tudtunk, bár nekem közben a junior válogatott edzőtáborában is volt jelenésem. De őszintén szólva a mai napig nem értem min ment el az a mérkőzés és hogyan tudtuk kiengedni a győzelmet a kezünkből. Nyilván átbeszéltük utána jó alaposan a történteket, majd gyorsan le is zártuk azt a mérkőzést, hiszen hiba lenne továbbra is ezen rágódni. Viszont meg kell próbálnunk a továbbiakban a végjátékokat nagyobb koncentrációval játszani, és a fontos szituációkban jobban fókuszálni a befejezéseknél, mert ez sajnos már visszatérő probléma nálunk.

– Említetted, hogy most is voltál összetartáson, úgyhogy beszéljünk pár szót a válogatottról. A korábbi Eb cím mellé augusztusban begyűjtöttetek egy vb bronzot is, mennyire jöttél haza elégedetten a tornát követően?

– Természetesen nagyon szerettünk volna döntőt játszani, de összességében egyáltalán nem vagyok csalódott, hiszen a harmadik hely is nagyon szép eredmény, főleg ahogy a hollandok ellen komoly hátrányból visszakapaszkodva megszereztük. De úgy érzem ez a torna most sokkal nehezebb volt mint tavaly az Európa-bajnokság. Kétségkívül ebben szerepet játszott, hogy a sorsolásunk sem volt éppen könnyű, így sokkal több nehéz szituációt kellett leküzdenünk és már a csoportkörben kiélezett rangadókat játszottunk erős ellenfelekkel szemben. Azonban végig volt tartása a csapatnak, és valóban egy összeszokott, erős csapatszellemmel rendelkező együttes tudtunk lenni, ami az igazi kulcsa volt szerintem a jó szereplésünknek, ahogy ezt a bronzmérkőzés is remekül megmutatta. Ráadásul rengeteget tanultam is ezekből az összecsapásokból, hiszen számos alkalommal éles helyzetekben kellett megfelelő döntéseket hozni. Szóval rendkívül élveztem az első világbajnokságomat, és remélem hasonló élményekben még lesz részem a juniorok között is, ugyanis ezzel elköszöntünk az ifjúsági korosztálytól és Bohus Bea edzőnktől, és a Szilágyi Zoltán, Kudor Kitti párossal folytatjuk tovább a válogatott munkát.          

– Amely válogatottnak a magját éppen az a NEKA adja, akikkel szombaton kell farkasszemet néznetek, sőt még Bohus Bea irányítja ott is a szakmai munkát. Ez azért gondolom számodra egy különleges szituáció?

– Igen, valóban elég pikáns helyzet, mert a NEKA kezdősora tulajdonképpen a válogatott csapattársaimból áll. Gondolkoztam is ezen, hogy most ez előny vagy inkább hátrány, de valójában mindkettő. Ugyanis én belülről ismerem az alapjátékukat és testközelből a játékosokat, kinek mi a gyengesége vagy éppen az erőssége. Ugyanakkor ők is nagyon jól ismernek engem, sőt nem csak a védő vagy a kapus, de még az edző is, szóval nekem is valamelyest változtatnom kell és meglepni ellenfeleinket.

– A legelső találkozótokat kivéve mindig rendkívül szoros összecsapásokat vívott egymással a két csapat, most is erre számítasz?

– Presztízs csata ellenük játszani ez nem kérdés, és valóban most is szoros találkozóra számítok ahol könnyen lehet, hogy megint a végjátékban dőlhet el a két pont sorsa. És bár fiatalok és rutintalanabbak mint mi, sokkal inkább teher nélkül játszhatnak, és ez teszi őket igazán veszélyessé. Persze egyértelmű számomra, hogy nyerni akarnak, úgyhogy nekünk muszáj lesz kijavítanunk a korábban elkövetett hibáinkat, és 60 percen keresztül koncentráltan kézilabdáznunk. Arra készülünk, hogy végig futni fognak, hiszen rendkívül gyors játékot játszanak, így már az elejétől szükséges lesz felvennünk a megfelelő ritmust. Ettől függetlenül elsősorban a saját játékunkra kell koncentrálnunk, nem szabad hagynunk, hogy kizökkentsenek, és minden külső tényezőt félre kell tennünk. A kulcs most is az lehet mint a tavaszi békéscsabai mérkőzésen, stabil védekezés egy jó kapusteljesítménnyel megtámasztva, és abból gyors indításokkal minél több könnyű gólt elérni. Én bízom benne, hogy már az elejétől irányítani tudjuk majd az összecsapást, és így győztesen, az első pontjainkat megszerezve térhetünk majd haza szombat este.

Dömény Dezső

Interjú Giricz Laurával

A szezon második hazai összecsapására készül békéscsabai kézilabda együttesünk, ráadásul a Fehérvár személyében egy olyan csapat fog vendégeskedni városunkban, akik könnyen lehet, hogy az egyik közvetlen vetélytársunk lesz majd a bennmaradás elleni küzdelemben. Azt pedig nem kell hangsúlyozni, hogy így az ellenük szerzett pontoknak mekkora jelentősége van. Ennek megfelelően óriási elszántsággal is készülnek a szombati csatára lányaink, és ahogy beállósunk Giricz Laura is fogalmazott, a találkozón mindenképpen szeretnék begyűjteni az idény első pontjait. Ezúttal csapatkapitányunkkal beszélgettem a rangadó kapcsán, de emellett még azért kicsit a szezonkezdést is elemeztük.

– Hogy látod az idénykezdéseteket? Kívülről akár még két hozható találkozónak is tűnhettek az összecsapások…

– Valóban, jól látod, mi is azt éreztük belülről is, meg a találkozók után is, hogy ebben sokkal több lehetett volna. Igazából a Kohász elleni meccs elejét elizgultuk, nincs mit szépíteni rajta, nem tudtuk megfelelően kezelni az első mérkőzés okozta helyzetet. Viszont az mindenképpen pozitívum, hogy ezek után mégis fel tudtunk állni, és szó szerint csapatként kihúztuk magunkat a gödörből. Más kérdés, hogy a nem megfelelő koncentráció a találkozó hajrájában végképp eldöntötte a sorsunkat. Sajnos a Vác ellen is hasonló hullámvölgyeket produkáltunk, mindkét félidő elején bealudtunk és mellette számos helyzetet is kihagytunk, ezek pedig itt az élvonalban már nem férnek bele.        

– Te miben látod a fő problémát, mi az amiben javulnotok kell?

– Leginkább a koncentráció az amiben előre kell lépnünk. Illetve arra kell törekednünk, hogy minél egyenletesebb teljesítményt nyújtsunk, tehát ezeket a komolyabb hullámvölgyeket ki kell iktatnunk a játékunkból. Nyilván ez nem egyszerű feladat, sokat is dolgozunk ezen, például edzések végén is próbáljuk leképezni a hajrá szituációit, de elsősorban ez meccskörülmények között a legideálisabb. Illetve amire még nagyon figyelnünk kell mert visszatérő probléma, hogy találkozó közben ne üljön le a játékunk, sőt már a félidők elején is kellő hőfokkal kézilabdázzunk. Egyébként személy szerint mi játékosok is sokat foglalkozunk a mentális erősítéssel, plusz még egy pszichológus is segítségünkre van ebben.     

– Szombaton az Alba Fehérvárt látjátok vendégül, mennyire lehetnek ők valós riválisaitok majd a végelszámolásnál?

– Valószínűleg lehetnek, bár meglehetősen átalakult ellenfelünk azóta, hogy utoljára megmérkőztünk velük, ők is elsősorban a fiatalítás útjára léptek, amellett az idény végén visszavonult Triscsuk Krisztina révén még egy fontos játékost is elveszítettek. Viszont azt se felejtsük el, hogy azért van néhány rutinos kézilabdázójuk, akik ha úgy adódik a hátukra tudják venni a csapatot. Ilyen a kapusuk Tea Pijevic is, akire nekünk is különösen figyelnünk kell, pláne az elmúlt mérkőzések nem túl optimális helyzetkihasználási mutatója mellett. Fiatalságukból adódóan kifejezetten gyors kézilabdát játszanak, így a megfelelő visszarendeződés ellenük is kulcsfontosságú lesz.     

– Milyen most a hangulat a csapaton belül, miként hangolódtok a találkozóra?

– Nagyon sokat készültünk, videóztunk a héten, szóval abszolút pozitívan és bizakodva várjuk a mérkőzést. De nem tagadom, némi izgalom azért van az együttesen belül, hiszen mindenki tisztában van az összecsapás tétjével, és mert természetesen nagyon szeretnénk megszerezni az első pontjainkat. Ugyanakkor ez nem csaphat át görcsösségbe, és bárhogy is alakul a találkozó nem szabad kizökkennünk és negatív spirálba taszítani magunkat.

– Mit vársz magatoktól szombaton?

– Egyértelműen győzelmet. Célunk, hogy az előttünk álló három összecsapásból minimum négy pontot begyűjtsünk, és ebben a hétvégi pontok különösen lényegesek. Persze nemcsak nekünk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy ellenfelünk is a pontokért jön, emiatt biztos vagyok abban, hogy egy szoros, feszült mérkőzés előtt állunk. Ezért is lesz meghatározó, hogy koncentráltak legyünk, és elöl-hátul minél egyenletesebb teljesítményt nyújtsunk. Illetve a támadójátékban is nagyobb potenciállal és pontosabb befejezésekkel kell kézilabdáznunk. Bízom benne, hogy végre a jobbik arcunkat is meg tudjuk mutatni, és magunknak meg a szurkolóinknak is bebizonyítjuk, hogy többet tudunk valójában annál mint amit eddig a pályán mutattunk. Ezúttal is nagyon számítunk a szurkolóinkra, hiszen az Ő biztatásuk mindig plusz inspirációt jelent a számunkra, ahogy nagyszerű elődeink is, akik a jubileum apropóján jelenlétükkel is megtisztelik a mérkőzésünket, így remélem előttük is győzelemmel tudunk majd tisztelegni.

Ahogy csapatkapitányunk is említette a találkozó ezúttal azért is lesz különleges, mert a félidei szünetében klubunk köszönti majd az 1982-ben ezüstérmet, illetve az 1992-ben bronzérmet szerzett csapatok tagjait. Várunk tehát szeretettel minden kedves szurkolónkat szombaton 18 órától a Városi Sportcsarnokban.

Interjú Papp Bálint vezetőedzővel

A hétvégi Dunaújváros elleni összecsapást követően békéscsabai kézilabdacsapatunk már a hazai bemutatkozásra készül az első osztály idei kiírásában. Az otthoni nyitótalálkozó pedig mindig egy különleges mérkőzés, így nem is csoda, hogy lányaink már izgatottan várják a Vác elleni derbit, amely előtt csapatunk vezetőedzőjével, Papp Bálinttal elemeztük az esélyeket.

– Hogy látod a csapatot már így az első meccs tükrében is, mennyire sikerült a felkészülés, készen álltok az élvonalra?

– Sajnos nem volt azért teljesen zökkenőmentes a felkészülési időszak, több játékos is sérülésből, rehabilitációból érkezett, így messze nem tudtunk teljes kerettel dolgozni az első időszakban, sőt igazából csak a hazai torna hetében voltunk először teljes létszámban. Ettől függetlenül megpróbáltuk a lehető legjobban elvégezni a nyári munkát és azt gondolom fizikálisan ez sikerült is, ezen a téren rendben vagyunk, leginkább játékban van deficitünk, ebben kell még javulnunk. Meg hát persze fel kell vennünk az élvonal ritmusát, mert itt az ellenfelek már sokkal inkább megbüntetik a hibát, mint egy osztállyal lejjebb. El kell hinniük a lányoknak, hogy az NB1-ben is versenyképesek tudnak lenni és jobban bízniuk az elvégzett munkában. Illetve amellett, hogy csapatként kell megfelelően muzsikálnunk, a sikerhez azért az is elengedhetetlen lesz, hogy megtaláljuk azokat a vezéregyéniségeket a gárdában, akik olykor a hátukra veszik az együttest és átlendítik a csapatot az olyan holtpontokon is mint amilyen mondjuk legutóbb Dunaújvárosban volt.

– Mert sajnos voltak holtpontok, kettő is, ennek ellenére a szünetben még akár a pontszerzés is reálisnak tűnt…

– Igen, mert bár borzalmasan kezdtük a mérkőzést és rendkívül pontatlanul kézilabdáztunk, azért volt tartása a csapatnak és ki tudtunk jönni a gödörből. Az első félidő közepén már sokkal jobban kihasználtuk a helyzeteinket, védekezésben is inkább a felállt fal elleni játékra kényszerítettük ellenfelünket, amivel sikerült elbizonytalanítani őket és ennek hála meg is fordítani az összecsapást. Csakhogy a második játékrész derekán újra előjöttek a hibák, ziccereket, hetest hagytunk ki és hátul sem tudtunk olyan stabil játékot produkálni ami egy ilyen ellenfél ellen szükséges.

– Vasárnap viszont már hazai környezetben is bemutatkozhattok, mennyire lesz nehéz feladat így első itthoni meccsre a Vác?

– Ezt nehéz most megmondani, de az biztos, hogy nem a könnyebb ellenfelek közé sorolnám. Az már így az első mérkőzésük után is látszik, hogy bár komoly változáson mentek keresztül mind a keret mind a szakmai vezetés tekintetében, továbbra is egy erős csapat, akik idén is tényezők lehetnek a bajnokságban. És ugyan náluk is sok fiatal alkotja a keretet, azért egy biztos, NB1-ben edződött magra építkezhetnek, ráadásul az előző idényben még a nemzetközi porondon is megmérettették magukat, ami szintén sokat jelent. Meg persze az is, hogy győzelemmel kezdték a szezont, és biztos vagyok abban, hogy ebből is plusz erőt és magabiztosságot merítenek a folytatásra.

– Ezek után mit vársz a csapatodtól a találkozón, miben kell javulnotok az első meccshez képest?

– Mindenképpen azt várom, hogy legyen karaktere az együttesnek, és egy olyan teljesítményt tudjunk a pályára vinni, amivel a találkozó végén emelt fővel jöhetünk le. Nyilván mindent el kell követnünk azért, hogy a lehető legjobb eredményt hozzuk ki magunkból, és természetesen roppant boldogok lennénk ha ez pontot vagy akár pontokat eredményezne. Mindenesetre küzdeni fogunk ezért az első perctől kezdve. Azonban a játék nagyon sok elemében javulnunk kell, főként helyzetkihasználásban, de a védekezésben is stabilizálni kell az egy-egy elleni párharcokat, és persze végig megfelelő koncentrációval kell kézilabdáznunk. És ami talán a legfontosabb, kellő hittel kell pályára lépnünk és bíznunk magunkban.

– Teljes kerettel tudtok készülni a Vác ellen?

– Több játékosunknak vannak jelenleg is kisebb problémái, de azért én nagyon bízom benne, hogy vasárnap már a legoptimálisabb kerettel tudunk majd kiállni az összecsapásra. Amelyen ismét nagyon számítunk a szurkolóinkra is, hiszen az Ő jelenlétük és támogatásuk mindig pozitív töltetet jelent a számunkra, szóval remélem, hogy ezúttal is szép számban kilátogatnak és biztatnak minket.

Dömény Dezső

Interjú Horváth Grétával

Folyatjuk sorozatunkat, melyben csapatunk új nyári szerzeményeit mutatjuk be. Ezúttal a jobbszélre tekintünk, hiszen Horváth Grétával együttesünk balkezes szélsőjátékosával ismerkedünk meg részletesebben. Grétát 8 éves korában varázsolta el a sportág világa, ekkor kezdett Tamásiban kézilabdázni. NB I-es pályafutása 2011-ben kezdődött, amikor a Veszprém csapatába igazolt, ahonnan még a korosztályos válogatottba is beválogatták. 2014-ben került Kozármislenybe, de három szezont követően a fővárosba költözött és szintén három éven keresztül a Szent István SE mezét viselte. Az első osztályba 2019-ben tért vissza, igaz 2020-tól már dunaújvárosi kézilabdázóként pattogtatta a labdát az elit ligában. Tavasszal viszont a váltás mellett döntött és igent mondott lila-fehér együttesünk hívó szavára.

– Két újvárosi szezont követően döntöttél a váltás mellett, miért épp Békéscsaba?

– Viszonylag nehezebb idény van mögöttem, hiszen az előző szezonbeli sérülésem miatt nagyon sokat kellett kihagynom, és csak tavasszal tudtam visszatérni a pályára. Ezért is örültem különösen a Békéscsaba megkeresésének, mert akkor úgy gondoltam, hogy itt újra fel tudom magam építeni, formába tudok lendülni és azt hiszem a további fejlődésem szempontjából is remek helyen leszek. És persze sok jót hallottam magáról a klubról is, meg a közösségről, de már korábban játékosként is tapasztaltam mennyire hangulatos közegben játssza mérkőzéseit az együttes, ami szintén befolyásolta a döntésemet.

– Milyen célokkal veselkedsz neki a hamarosan kezdődő idénynek?

– Természetesen az elsődleges és legfontosabb célom, hogy kiharcoljuk a bennmaradást. Ehhez pedig én is nagyon szeretnék stabil, jó teljesítménnyel hozzájárulni, és így maximálisan segíteni a csapatot. Ugyanakkor mindenképpen fejlődni is akarok a posztomon, és a szezon egészében a lehető legjobb állapotban és formában kézilabdázni. Valamint hosszú távú céljaim közé tartozik, hogy még több rutint szerezzek, és amit csak lehet kihozzak magamból szeretett sportágamban.

– Bár még korántsem vagy egy matuzsálem, azért egészen biztosan voltak eddigi pályafutásod során olyan pillanatok amikre különösen szívesen emlékszel vissza…

– Valóban számtalan emlékezetes momentum fűz a kézilabdához, rengeteg szoros, küzdelmes mérkőzés ivódott belém az évek alatt, és persze sok jó embert is lehetőségem volt megismerni általa. Ha viszont ezek közül valóban a legemlékezetesebbet kellene kiemelnem, akkor az idei szereplésemet mondanám a Magyar Kupa négyes döntőjében, illetve amikor szintén a Kohásszal veretlenül nyertük meg a Ligakupát, ezek valóban felejthetetlen pillanatok voltak.

– Térjünk vissza akkor a jelenbe, lassan végéhez közeledik a felkészülés, hogy érzed, mennyire sikerült a beilleszkedés a csapatba?

– Lehet elsőre túlzónak tűnik amit mondok, de eddig még nem sok helyen tapasztaltam ennyire befogadó közeget. Így tényleg roppant zökkenőmentes volt a beilleszkedés, bár nyilván segített az is, hogy nem teljesen ismeretlen miliőbe érkeztem, hiszen a lányok között volt olyan akivel már régóta ismertük egymást. Nyilván a szakmai integrálódás az mindig egy másik történet, az általában egy hosszabb folyamat, de azért ebben is szemmel látható ahogy hétről hétre fejlődik a csapat, és úgy érzem folyamatosan tudunk előre lépni. A hazai torna is ezt igazolta vissza, főként hátul voltunk kifejezetten stabilak, viszont támadójátékban van még mit csiszolnunk a játékon, sokkal egységesebben, higgadtabban és tudatosabban kell kézilabdáznunk.

– Annál is inkább, mert hamarosan bajnoki nyitány, ami számodra egy kifejezetten pikáns összecsapás lesz, hiszen pont volt klubod otthonában kezditek a szezont…

– Azért a pályafutásom során sokszor átéltem hasonlót, bár azt, hogy egyből az első bemutatkozó mérkőzésemen ellenfélként lépjek pályára abban a csarnokban ahol az elmúlt két szezonban játszottam, ilyen még valóban nem volt. Szóval biztos furcsa lesz, de a tapasztalatom az, hogy ez inkább plusz motivációt jelent ilyenkor. Ettől függetlenül azon leszek, hogy minél jobban játsszak és szeretném ha a csapat is sikerrel indítaná a bajnokságot. Ugyanakkor nagyon nehéz mérkőzésre számítok, mert Dunaújvárosban a Kohász sohasem adja könnyen a pontokat, és noha történt jó néhány változás a nyáron a keretükben, azért a belső pozíciókban megmaradt egy rutinosabb mag, akikre támaszkodhat az alapjában véve fiatalokra épülő együttes. Nyilván az kulcskérdés lesz náluk, hogy a visszavonuló Bulath Anitát miként tudják pótolni, mert Ő valóban az egyik motorja volt a csapatnak.

– Végezetül, van valami hobbid amivel a szabadidődben szeretsz tevékenykedni?

– Úgy konkrét hobbim nem igazán van, de nagyon szeretek főzni, ha van időm olvasni, meg igyekszem tudatosan élni és ezáltal a személyes fejlődésemre is koncentrálni. A kézilabdán kívüli időm egy részét a tanulásnak szentelem, a fennmaradó szabadidőmet pedig általában a kiskutyámmal, a családommal és a barátaimmal szoktam eltölteni, ez az ami leginkább feltölt a dolgos hétköznapokra.

Dömény Dezső

Interjú Termány Ritával

A hajrájához érkezett békéscsabai női kézilabda csaptunk felkészülése, hiszen már csak pár nap van hátra a Kohász elleni szeptember 3-i rajtig. A kezdésnél természetesen ott lesz klubunk négy új szerzeménye, köztük az átlövő Termány Rita is, aki reményeink szerint csapatunk egyik gólfelelőse lesz az előttünk álló idényben. Rita 2005-ben tízévesen kezdett kézilabdázni a XVI. kerületi KMSE csapatában. Tehetsége már fiatalon az első osztály felé sodorta, és így már tizenhét évesen a Siófok színeiben bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban. Ezt követően több NB1-es klubot is megjárt, többek között Dunaújvárosban, Érden és az MTK gárdájában is megfordult. Utóbbi csapatban négy idényt töltött, és tagadhatatlanul a legnagyobb sikereit itt érte el, hiszen nemcsak együttese egyik legeredményesebb gólvágója volt, de még a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Az elmúlt két szezonban a Kisvárdát erősítette, innen vezetett az útja Békéscsabára.

– Üdvözlünk az Előrében, hogy érzed magad Békéscsabán?

– Köszönöm, nagyon jól érzem magam, rövid időn belül sikerült beilleszkednem az új közegbe, úgyhogy most már mind a csapatban, mind pedig a városban is egészen otthon érzem magam. A szakmai munkát is rendkívül élvezem, hiszen változatosak az edzések,  és nagy örömmel tölt el, hogy újra a pályán lehetek. Az első pillanatoktól egy kiváló lehetőségnek fogom fel, hogy itt lehetek, pláne a számomra nem túl jól sikerült elmúlt időszakot követően, ezért is örültem már anno is a Békéscsaba megkeresésének. Természetesen ellenfélként ismertem a klubot, és mindig is tetszett az a légkör, az a hangulat és az a mentalitás amit az egyesületnél tapasztaltam. És meg kell mondjam most, hogy belecsöppentem ebbe a közegbe, egyáltalán nem csalódtam benne, úgyhogy izgatottan várom a tétmeccseket és a bajnokság kezdetét.

– Ahogy Te is céloztál rá, egy sérüléstől tarkított, nehéz időszakon vagy túl…

– Igen, sajnos az elmúlt néhány évem nem úgy sikerült ahogy azt igazán szerettem volna, ráadásul tavaly a felkészülés hajrájában egy súlyos sérülést is elszenvedtem, ami komoly kihagyást eredményezett. Szóval a legfontosabb most a számomra, hogy újra önmagam legyek a pályán, és ismét élvezzem a kézilabdát. Ezzel együtt mindenképpen szeretnék húzó tagja lenni az együttesnek, hozni azt a teljesítményt amit az egyesület és a szurkolók elvárnak tőlem, és értelemszerűen igyekszem a magam elé állított elvárásoknak is megfelelni. Szóval a legfőbb célom, hogy jól mutatkozzam be a bajnokságban, visszatérjek a sikeres önmagamhoz, és persze a csapattal is eredményes és jó kézilabdát játszva minél előrébb végezzünk a tabellán.

– És most már tényleg csak napok vannak hátra a bajnoki rajtig, hogy látod a csapatot, miben kell még csiszolódnotok?

– Én úgy érzem, hogy jól haladunk azon az úton amit kijelöltünk magunknak, főleg az elmúlt pár hétben látom azt, hogy nagyon sokat léptünk előre. Nyilván az edzőmérkőzések is sokat segítettek ezen a téren, hiszen élesben lehet a legjobban gyakorolni és tanulni. Amit igazán pozitívnak érzek, hogy a védekezésünk egyre jobban kezd összeállni, ami amúgy is mindig egy sarkalatos pont, de a mi gyors lerohanásokra épülő játékunk esetében ez még inkább kulcsfontosságú. Szerencsére én is egyre jobban érzem a társakat és sikerül felvennem a ritmust, úgyhogy bízom benne, hogy minél előbb maximális formában teljesíthetek a pályán. És ahogy említetted, tényleg csak rendkívül rövid idő van hátra a kezdésig, szóval immár kellő izgalommal és lelkesedéssel készülünk a Dunaújváros elleni nyitányra. Bár hétvégén azért szusszanunk még egy picit, ami nagyon rá is fér a csapatra, de utána próbáljuk az utolsó finomhangolásokat megtenni a nyitótalálkozó előtt.

– Viszont ha jól tudom nem csak a kézilabda mezt viseled rendszeresen hanem a kötényt is, ugyanis a szabadidődben szívesen serénykedsz a konyhában?

– Azért annyit nem viselem mint a mezt, de valóban ha van időm szívesen tevékenykedem a konyhában, amolyan hobbim is a főzés, sőt még sütni is szeretek. Mivel pedig a szabadidőm nagy részét a párommal, és a családommal töltöm, így nekik szoktam kedveskedni valami finomsággal.

Dömény Dezső

Interjú Marina Razummal

Mai írásunkban egy újabb kézilabdázóval ismerkedhetünk meg Békéscsabai női kézilabda együttesünk 2022/23-es keretéből. Ráadásul ismét egy olyan játékos mutatkozik be, aki ősszel először fogja majd magára ölteni lila-fehér mezünket. Ő nem más, mint a horvát hálóőr Marina Razum. A 181 cm-es portás hosszú éveken keresztül szülővárosának csapatait erősítette, de mellette azért Lengyelországban is pallérozódott, sőt többször meghívást kapott már hazája nemzeti együttesébe is.

– Ha jól tudom kifejezetten korán kezdődött a kézilabda iránti szerelmed?

– Valóban, roppant fiatalon, 8,5 éves koromban ismerkedtem meg közelebbről a sportággal, ekkor kezdtem kézilabdázni az RK Sesvete Agroproteinka nevű klubban, mely szülővárosomban, Zágrábban található. És bár az alapokat ebben az egyesületben sajátítottam el, az igazi áttörés számomra akkor következett be, mikor a szintén fővárosi Lokomotiva Zagreb csapatába igazolhattam, aminek csúcsa kétségtelenül a 2016/17-es szezon volt, ebben az idényben ugyanis már nemzetközi szinten is sikerült letennünk a névjegyünket, és elhódítanunk az EHF Challenge-kupát. Az elmúlt két esztendőben viszont elsodort az élet Horvátországból, és így a légióséletet is kipróbálhattam, méghozzá Lengyelországban, ahol a MKS Lublin kapuját őriztem.

– Ahonnan egész Békéscsabáig vezetett az utad…

– Igen, és nem is véletlenül, hiszen régóta nyomon követem a magyar kézilabdát, így tudtam a békéscsabai kézilabdaklubról is, ráadásul nagyon sok jót hallottam erről a nagy múltú  egyesületről, az itt tevékenykedő emberekről, és persze a lelkes szurkolókról. Úgyhogy különösen nagy öröm és plusz motiváció is a számomra, hogy megkerestek, és így lehetőségem nyílik Európa egyik legjobb bajnokságában játszani békéscsabai színekben, pláne így, hogy a klub ismét visszaverekedte magát a legmagasabb szintre.

– Hogy érzed magad eddig nálunk?

– Kifejezetten jól, abszolút pozitívak a benyomásaim a csapaton belül és kívül is egyaránt. Eddigi tapasztalataim alapján Békéscsaba egy rendkívül nyugodt város, ahol roppant kedvesek és segítőkészek az emberek, de ugyanezt mondhatom el a lányokról is, akik szintén mindenben segítik a beilleszkedésem. Nem tagadom, nehéz időszakon vagyok túl, így most apróbb lépésekben tervezem a jövőt, és csak az adott szezonra tűzöm ki a céljaimat. Úgyhogy a kisebb sérülésemet követően, most minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ismét 100%-os állapotba kerüljek, és így a bajnokságban a lehető legjobb formámban tudjak az egész szezonban küzdeni a csapatért.

– Eddigi pályafutásodból mit emelnél ki a legszívesebben, ami igazán emlékezetes pillanat volt?

– Az igazat megvallva minden szezonban volt egy-egy emlékezetesebb pillanat, még ha az éppen negatív is volt. Persze a negatív élmények is sokszor nagyon hasznosak, hiszen mindig tanul belőlük valamit az ember, amit továbbvisz és ezáltal tapasztaltabb lesz. De ha belegondolok összeségében szinte minden csapatomban élmény volt játszani, akár szerényebb célokért küzdöttünk, akár a csúcsot jelentő Bajnokok Ligájában mérettük meg magunkat. Viszont tagadhatatlanul a legkülönlegesebb érzés az volt, amikor 2017-ben a magasba emelhettem az EHF Challenge-kupát, egy nagyszerű idényt követően. Mindennap hálás is vagyok azért, hogy részese lehettem ennek a csodálatos élménynek.

– Ha nem kézilabda, akkor a szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

– Ha most őszinte akarok lenni, akkor egy szabadnap számomra elsődlegesen mindig egy hosszabb alvást jelent, ahol kipihenhetem az addigi fáradalmakat. De természetesen aktívabb hobbiknak is szeretek hódolni, így kedvelem a sétákat, szeretek étterembe, kávézóba járni, vagy csak otthon zenét hallgatni, filmeket nézni. Ha pedig több szabadidőm van, azt viszont már igyekszem a családommal és a barátaimmal tölteni, és hazalátogatni a szülővárosomba.

Dömény Dezső

Akik böngészték már az Előre NKSE új igazolásainak névsorát azok örömmel konstatálhatták, hogy az Agbaba név által, egy a csabai kézilabdás életben igazán ismerős nevet is felfedezhetnek, hiszen 2018 és 2021 között mind a két Agbaba testvér megfordult csapatunkban.

Fotó: Antal János

A beállós Jelena két szezonban erősítette a lilákat, míg az átlövő Marija egy idényt követően 2019-ben döntött a távozás mellett. Viszont három esztendővel később egy év jagodinai, egy szombathelyi és a legutóbbi szezonban a Vasasnál tett kitérőt követően, ismét az Előrében köszönthetjük. A kikindai származású jobbátlövő szülővárosában kezdett kézilabdázni, Magyarországra pedig 2016-ban érkezett, amikor a Siófok játékosa lett. Ezt követően egy Fehérorosz idény után tette át először székhelyét Békéscsabára.

– Üdvözlünk Békéscsabán! Mennyire köszönhető a múltadnak, hogy ismét lila-fehér csapatunkat választottad?

– Nem tagadom, hogy az is nagyon sokat nyomott a latban amikor a visszatérés mellett döntöttem, hogy korábban már játszottam Békéscsabán. Egyértelmű könnyebbség, hogy nem az ismeretlenbe érkeztem, ugyanis szinte mindenkit ismerek a klubnál, és így biztos voltam abban, hogy roppant gyorsan be fogok illeszkedni a csapatba. De ezenkívül a szakmai háttér is fontos volt számomra, hiszen azzal is tisztában voltam, hogy már az előző idényben is magas szintű, kemény munka folyt az együttesnél. Éppen ezért is bizakodó vagyok, hogy egy egységes csapattal kellően eredményesek tudunk majd lenni a bajnokságban.

– Milyen célokkal érkeztél egyesületünkhöz?

– Az elsődleges cél természetesen a bennmaradás kiharcolása, de én bízom benne, hogy ezenfelül is tudunk meglepetést okozni és még ennél is jobb eredménnyel előrukkolni. Ami engem illet, szeretnék hosszú távon a lehető legjobban játszani, és azon leszek, hogy a maximumot hozzam ki magamból a csapatnál, ami nyilván a válogatott szereplésemre is pozitívan hatna, ugyanis ott is szeretnék helytállni. Amúgy kifejezetten jó érzés volt ismét visszatérni Békéscsabára, már most remekül érzem magam itt, minden lány nagyon kedvesen fogadott, szóval abszolút pozitív töltöttséggel nézek a jövő felé.

– Említetted a válogatottat, gondolom kiemelten fontos szerepe van az életedben a nemzeti együttesnek?

– Igen, ez valóban így van. Nagyon fontos nekem a nemzeti csapat is, és már most rengeteg emlékezetes pillanatom van, amit a válogatottnál megéltem. Ilyen volt a legutóbbi spanyolországi világbajnokság is, ahol fantasztikus volt érezni, ahogy szinte egész Szerbia mellettünk állt, sőt büszke volt ránk, hiszen egy rendkívül fiatal csapattal sikerült egy kiugró eredményt elérnünk. Ez tényleg örök emlék marad számomra, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy a hazám válogatottjában játszhatok.

– Végezetül mi az, amivel a leginkább szereted eltölteni a kézilabdázáson kívüli idődet?

– Ha van némi szabadidőm, azt általában a családom körében igyekszem eltölteni, de ezenkívül még szeretek filmeket és sorozatokat is nézni. Ami pedig igazán kikapcsol, az, ha lehetőségem van elmenni a barátaimmal kávézni, hiszen köztudott, hogy a balkáni emberek imádják a kávét, és ez alól én sem vagyok kivétel.

Dömény Dezső

Interjú Liebscher Lászlóval

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az előző szezon óta sokkal tudományosabb alapokra helyezte a felkészülést lila-fehér női kézilabda-csapatunk, ennek pedig elsőszámú oka, hogy Liebscher László személyében már egy sportanalitikus is segíti Papp Bálint vezetőedző munkáját. És mivel roppant izgalmas, sőt külső szemlélő számára szinte misztikus is az a tevékenység amit ő művel, így örömmel vettem, hogy némi betekintést ő is engedett a tevékenységébe.

– Az élesszemű szurkolóknak már feltűnhetett, hogy mérkőzések alatt rendre ott vagy a kispadnál tablettel a kezedben, így biztos sokakban fel is merülhetett a kérdés, mi az amivel Te pontosan foglalkozol itt a csapatnál?

– Angolul úgy nevezik ezt, hogy Performance Manager, más néven elemzem a játékosokat, és a rendelkezésre álló adatok segítségével megkeresem azt ami fejleszthető bennük, ezáltal sokkal optimálisabban tudunk reagálni a csapatot érintő váratlan szituációkra is. A kulcs itt az úgynevezett 8 stresszforrás kiszűrése, ami negatívan hat egy játékos teljesítőképességére. Nem kell itt extra tudományos dolgokra gondolni, hiszen ezek teljesen természetes dolgok amik minden ember napi teljesítményét befolyásolják, azaz a fizikai, az emésztési, a közösségi, az érzelmi, a mentális, a környezeti, mondjuk egy sérülésből adódó strukturális, valamint az alváshiány okozta stressz. Az adatfókuszú munkám során ezt vizsgálom, és így a befolyt információk alapján leginkább négy fő kérdésre keresem a választ: „Mi történt? Miért történt? Mi fog történni? Minek kellene történnie?”.

– Azért ez nem tűnik annyira mindennapos dolognak, mégis minek a hatására kezdtél ezzel foglalkozni?

– Lényegében egy maratonfutás irányította rá a figyelmemet ezekre a dolgokra. Korábban rendszeresen futottam, és így elhatároztam, hogy felkészülök egy maraton versenyre amihez nyilván kitűztem azt a teljesítmény amit szerettem volna elérni, és amire az edzéseken is készültem. Viszont magán a versenyen már nem tudtam kihozni magamból azt a teljesítményt ami tulajdonképpen bennem volt, és ez annyira felbosszantott, hogy elkezdtem kutatni a miérteket. Rájöttem, hogy messze nem elég az elvégzett munka, csak akkor tudjuk kihozni a maximumot magunkból, ha a regeneráció ugyanolyan súllyal esik a latba a felkészülés során mint az edzés. Tehát, lehet az elvégzett munka 100%, ha a regeneráció csak 60%-os, akkor a teljesítményünk is csak 60%-os lesz. Bármennyire is újnak és furcsának tűnhet ez a szemlélet, bizony sokkal nagyobb részben befolyásolnak egy játékost az edzésidőn kívüli hatások mint maga az edzés, amit azért mellette nyilván maradéktalanul bele kell tenni. És bár leginkább saját kútfőből kezdtem képezni magam, az évek során azért alaposan bele is ástam magam a témába. Azóta a Testnevelési Egyetem Sportjátéktan szakján tartok rendszeresen előadásokat, és az Előrés munkámat megelőzően is segítettem például a női junior kézilabda-válogatott szereplését.

– Maga a monitorozás a gyakorlatban miként történik?

– Nagy csoda nincs benne, a szokásos mellkaspánt segítségével mérjük az adatokat. A varázslat inkább ott kezdődik, hogy mit kezdünk ezekkel az adatokkal, csak mérjük és tudomásul vesszük, vagy kielemezzük és visszacsatolunk. Alapvetően egy klub környezetben a játékos heti 168 órájából mindössze 20-27%-ára van valamilyen rálátása a szakmai stábnak, vagyis minden ott dől el, hogy a többi közel 80%-ban valójában mi is történik. Az Én munkám ebben a 80%-ban teszi láthatóvá a fejlődési lehetőségeket. Már reggel elkezdődik a monitorozás, hiszen egy nyugalmi mérés segítségével látjuk, hogy az adott játékos szervezete milyen terhelésre van felkészülve. Aztán következik az edzés alatti mérés, ahol a tényleges teljesítményt tudjuk megállapítani.

– A beérkező számoknak mi lesz a sorsa?

– A mérések kiértékelését a komplett stábbal, tehát a szakmai és az orvosi szakemberekkel együtt végezzük, hiszen erőnléti, mentális és egészségügyi szempontból is vizsgáljuk a játékosokat, akiket mindig a maximális teljesítményre készítjük fel, így ha ebben valami eltérést tapasztalunk, arra egyből tudunk reagálni, azaz kivizsgáljuk és megkeressük a teljesítménycsökkenés okát. A fókuszban pedig egyértelműen a mérkőzések és az azokon nyújtott hatékonyság áll, hogy a játékosokat ellenállóvá és gyorsan alkalmazkodóvá tegyük, és mindenki a saját koordinátarendszerén belül, a saját meccsteljesítményéhez képest fejlődjön.

– Ebben mennyire együttműködőek a lányok?

–  Azt nem mondom, hogy tavaly mikor elkezdtük nem volt kétség bennük, hiszen mégiscsak egy komplex elemzés alá vannak vetve, de gyorsan megértették, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja, akár mondjuk egy sérülés megelőzésében is. Rájöttek, hogy egy-egy konkrét feladatnak igen is célja van a teljesítményük növelésének érdekében, szóval abszolút pozitív irányban változott a hozzáállásuk, ezáltal ők is folyamatosan tanulnak, fejlődnek, amivel így a mi munkánk, és persze a csapat teljesítménye is egyre hatékonyabb lesz.

Dömény Dezső