Interjú Andróczki Flórával
Pénteken újfent hazai pályán lép parkettra csapatunk az EUbility Group-Békéscsabai ENKSE, ellenfele pedig a sereghajtó, a Magyar Kupa legutóbbi fordulójában két vállra fektetett Csepel DSE gárdája lesz. Az esélyese kétségkívül ennek a találkozónak is lila-fehér együttesünk lesz, a kérdés inkább az, hogy ellenlábasunk mennyire mutatta meg igazi arcát a kilenc nappal ezelőtti összecsapáson. Többek között erre a kérdésre is kerestük a választ csapatunk jobbszélsőjével Andróczki Flórával, aki a szakmai elemzésen túl, beszélt az elmúlt hónapokban őt ért megpróbáltatásokról is.
– Azt gondolom nem mindenki tudja, de a közelmúltban egy igen komoly vírusfertőzésen estél át. Jelenleg milyen állapotban vagy, sikerült már teljesen utolérned magad?
– Mostanra már azt mondhatom, hogy igen. Körülbelül 3-4 hétig vett le a lábamról a kór úgy, hogy edzeni sem tudtam és a felkészülési mérkőzéseket is csak végigültem. Szerencsére a bajnokság kezdetére sikerült felépülnöm, de igazán csak az utóbbi hetekben érzem úgy, hogy valóban utolértem magam fizikálisan.
– Kezdjük akkor az elejéről, mi is történ pontosan augusztusban?
– Igazából a mai napig tisztázatlan forrásból – ami lehet egy nem tökéletesen megmosott zöldség, vagy valamilyen romlott élelmiszer -, de sikerült összeszednem egy szalmonella-fertőzést. Az első napokban ezt még megpróbáltam úgymond „lábon kihordani”, azaz otthoni körülmények között pihenéssel átvészelni, viszont egy idő után annyira erőteljesen legyengített a vírus, hogy a végén már lábra sem tudtam állni, ezért elkerülhetetlenné vált a kórházi kezelés. Ott infúzióval és antibiotikumos kúrával erősítettek, ami segített a szervezetemnek a fertőzés elleni csatában, és pár nap kórházi lábadozást követően hazatérhettem az otthonomba. Ennek ellenére csak a bajnokság nyitóhetében jutottam el addig a pontig, hogy normális intenzitással végig tudjak dolgozni egy edzést, mert fizikálisan teljesen legyengített a kór. Nem bírtam futni, sőt még az általában edzéskor használt súlyok töredékét sem tudtam megmozgatni. Nagyon nehéz időszak volt, és rettentően keményen kellett ahhoz dolgoznom, hogy visszanyerjem az állóképességemet. Viszont az csodálatos érzés volt, amikor a Fradi elleni első találkozón kezdőként futhattam ki a pályára, és gólokkal segíthettem a csapatot. A mérkőzést követően oda is lépett hozzám csapatorvosunk, Tóth János doktor úr, és megkérdezte: "gondoltam volna ezt pár héttel ezelőtt, hogy most itt fogok futkosni és gólokat szerezni a pályán?". És bizony amilyen állapotban voltam, hát nemigen.
– Ezzel szemben Gyálon azért már az előző szezonban megismert magabiztos Flórát láthattuk…
– Szerencsére az elmúlt egy hónapban folyamatosan visszajött a fizikai erőm és az állóképességem, úgyhogy roppantul örülök neki, hogy szombaton is kijött a lépés és eredményes játékot tudtam produkálni. Az igazat megvallva jóval nehezebb találkozóra számítottunk mint amilyen valójában lett. Már az első percekben éreztem, hogy totálisan domináljuk az összecsapást, mert olyan masszív és kemény védekezést sikerült a pályára tennünk, amivel szemben egyszerűen nem volt ellenszere a hazaiaknak. Ebből aztán számos gyors indítás és ziccerig kijátszott figura következett, amiből én is eredményes tudtam lenni, szóval ez azért egy remek csapatteljesítmény is volt.
– Pénteken viszont ismét bajnoki forduló, és a sors fintora, hogy bő egy héttel a Magyar Kupa találkozó után ismét ugyanazzal az ellenféllel néztek szembe. Szerinted mennyire láttuk az igazi Csepelt azon az összecsapáson?
– Azt, hogy mennyire mutatták meg a tudásuk legjavát, azt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy számukra valószínűleg nem a kupa az a sorozat ami a legnagyobb prioritást élvezi, sokkal inkább a bajnokság, szóval nem szabad csak abból kiindulni mennyivel nyertünk múlt szerdán. Amúgy én pontosan ezt tartom a legkomolyabb kihívásnak a pénteki összecsapásban, hogy mennyire tudjuk magunkat függetleníteni attól, hogy pár napja tizenhét góllal vertünk egy ellenfelet, akivel most ismét meg kell küzdenünk. Nem szabad azt hinnünk, hogy a két pontot már most a nevünkhöz írták, és nem elég csak a mezeket felvinnünk a pályára, hanem a maximumot kiadva magunkból, a saját tempónkat diktálva kell lejátszanunk a meccset. Testközelből is láttuk most már őket, és ennek megfelelően ugyanúgy készülünk belőlük mint minden ellenfelünkből.
– A cél azért mindenképpen a duplázás?
– Igen, ezt kijelenthetem, hogy most is csak a győzelem az elfogadható számunkra. Nyilván szeretném ha hasonló forgatókönyv mentén zajlana a pénteki találkozó is mint a legutóbbi, azaz eredményes, jó játékot követően minél hamarabb eldöntenénk a mi javunkra az összecsapást, és így a fiatalok is több lehetőséghez juthatnának. De ehhez elengedhetetlen lesz egy stabil védekezés, hogy hátul ugyanannyira masszívak legyünk mint Gyálon, és ezáltal a gyors játékunkat is tudjuk kamatoztatni. Valamint, hogy higgadtabban és nyugodtabban kézilabdázva leminimalizáljuk a technikai hibáink számát. Én bízom benne, hogy egy élvezetes mérkőzést tudunk vívni pénteken, és abban is bizakodom, hogy szurkolóink is szép számban megtisztelnek a jelenlétükkel, mint ahogy azt szombaton Gyálon is tették, ahol nagyon jó érzés volt, hogy ott voltak, és már a bemelegítéstől kezdve buzdították a csapatot. Ez tényleg sokat jelentett számunkra, szóval remélem egy hasonlóan jó hangulatú összecsapást játszunk ezúttal is.
Dömény Dezső
Sárga lapok: Szögi Tímea (1), Török Fanni (1), Molnár-Gábor Dalma (1).
Kiállítások: Iván Emese (2. perc), Gyimesi Kitti (2. perc), Kukely Klára (2. perc), Bencsik Bojána (2. perc), Balogh Viktória (4. perc), Kemenczik Martina (2. perc), Molnár-Gábor Dalma (4. perc).
Hétméteresek: Bucsi Lili (2/2), Kukely Anna (0/1), Balogh Viktória (0/1), Pervein Orsolya Kata (2/4).
